Népszerű bejegyzések

Pillanatkép

Pillanatkép

Rendszeres olvasók

Videóim

Nekem a Balaton a mindenem!

Nekem a Balaton a mindenem!

2009. december 30., szerda

Leszbikus film a TV2-ön



Kissé meglepődtem, amikor a But I'm Cheerleader-t láttam viszont fél 11kor a TV2-n. Igazi ritkaság, hogy LMBT témájú filmet láthatunk magyar adón. Habár még olyan amerikai filmet sem láttam, amiben nem volt egy szó, vagy mozdulat amivel (még ha poénosan is), de ne utaltak volna homoszexualitásra. És ez a mesékkel is így van. Néhány bizonyíték:

Egy bogár élete: Francis Katica aki fel van háborodva, hogy lány katicának titulálják.



A leszbikus Mulán, és travi barátai.

Természetesen ennél sokkal de sokkal több LMBT ábrázolást találhatunk a mesékben. És, hogy már a mesék is nevetségessé teszik a transznemű embereket....
Két néző pont van:
Ez egy jó dolog mert, viszonylag megismerik, és tudatában vannak a létezésünkkel.
Rossz mert, vicc tárgyává teszik.

2009. december 28., hétfő

Mahozista Chat

Felszoktam néha menni chat-re, hogy lelkileg erősítsem magam. A harmincon túli melegek úgy sem bírják ki, hogy ne kezdjenek el cinkelni korom miatt. " Ha az én gyerekem lennél, fel sem tudnál menni ilyesmi oldalakra" Ha nekem lesz majd gyermekem arra fogom nevelni, hogy toleráns legyen mindenkivel, fiatallal, színes bőrűvel, pattanásossal, molettel, melegekkel. Mindenkivel.
Persze voltak ennél cifrább beszólások. Próbáltam értelmesen társalogni, és nem visszaosztani őket. Talán pont ezzel mutattam meg, hogy bármit is mondanak, lepereg rólam.
Ez azért kell, hogy felkészítsem a magam arra az esetre ha a suliba, vagy a kollégiumba kiderül. Meg úgy néz ki nyárrá kész lesz a könyvem, és ha lehet vele majd mit kezdeni, akkor az lesz óriási coming out, mert van 3 fejezet ezekről a dolgokról is.
Tehát néha kell ilyen is.

2009. december 27., vasárnap

Születésnapi Kívánság

Túléltem a szülinapom és karácsonyt is. Ám elkövettem azt a hibát ( Megszokhatnátok már végre, hogy én folyton hibázok!), hogy nem kívántam gyertyák fújása előtt. Eszembe sem jutott, hogy kívánni kéne. Ezt szeretném most bepótolni. Persze ha elmondom nem fog teljesülni, de eleve már egy ember tudja..., én. Tehát így se, úgy se teljesülne.
Azt kívánom, hogy K.B. és K.L. meglássa a fényt, mi megmutatja nekik az életben rejlő szépséget. És soha ne adják fel a küzdelmet. "Mert mit érne az egész, ha nem kéne megküzdenünk minden egyes mosolyért?" - By Én :P
Kívánom, hogy Cica rátaláljon a lelki egyensúlyra, és olyan családot alapítson majd az életben, akikre számíthat, akik szeretik, és törődnek vele. Addig is itt vagyunk neki mi, a barátai.
Kívánom, hogy a Pocaklakó (egyetlen unokatestvérem Soma, kis tesója, kinek létéről szülinapomon szereztem tudomást) egészséges, erős legyen, és lelje meg a boldogságot életében. Az élet most őt hívja a háborúba, én mindig ott leszek mellette, hogy segítsek.
Kívánom, hogy Mamám mély fájdalma enyhüljön, és gyász helyett, elfogadással és szeretettel teljen meg lelke.
Kívánom, hogy Déditatám megélje a 100 évet. De már így is örömmel tölt el, hogy 97 évesen még km-tereket biciklizik.
Kívánom, hogy szüleim szabaduljanak fel anyagi problémáik alól, amik nyomasztják őket.
Kívánom, hogy világ vegye észre Domi nagy szívét.
Kívánom, hogy Jack békében nyugodjon.
Kívánok békét a fegyvert fogó emberek szívébe, kívánok kenyeret az éhezők kezébe, kívánok megváltó gyógymódot a haldoklóknak, és új szervet a donorra váróknak.

Boldog születésnapot Amanda Smeth, utólag is.


Én.

2009. december 26., szombat

Végleges lezárás

Ez a téli hőség megőrjíti az embereket. Engem is. Újra hibáztam. Olyan embert próbáltam kiradírozni életemből, akit lehetetlen. Mert az elsőt nem lehet. A másodikat a harmadikat símán, de az első örök emlék. Mert egészen beleégett cselekedeteidbe és egész lényedbe. Úgy adódott hozzád mint liszt a kenyérhez, és ettől vagyok én teljesen egész. Ezek a tapasztalatok nélkül még mindig csak afféle "néma híradós" lennék. Köszönöm. Megőrizlek emlékeimben mint a nap biztató melegét hóviharban. És bocsánatot kérek bánásmódomért.
Könnyeim lassan eltűnnek a feledés homályában, és a sebek behegesednek.

Viszlát a múltban.

Amanda Smeth

2009. december 20., vasárnap

Csodálatos December

Nincs jogom a szomorúsághoz, hisz nem vagyok halálos beteg, és nem zabálják paraziták a testem.
Hatalmas köd vesz körül, és nem tudom mit érezzek. Viszont azt már tudom, hogy mit szeretnék csinálni. Alkotni. Mindegy, hogy ez írásban, festésben, vagy rajzolásban fejeződik ki.
Az egész katarzisról ami bennem uralkodik, legjobb barátom tehet, kinek kihűlt teste egy gödörben hever.
Nekem is vannak problémáim, ahogy bármelyik másik embernek. Nem vagyok semmiben sem más. Csak félek szembenézni magammal, és a problémákkal. Csak menekülök, de úgy érzem futópadon vagyok, mert nem haladok sehova. Ha nem haltál volna meg, most lenne aki megmondja hogyan kezeljem a dolgokat. Nem védesz. Nem védd semmi. Csupaszon ülök a sarokban, és csak hagyom, hogy vásott kölykök üvegekkel dobáljanak meg.
Hová tudnék jobban elbújni? Nem járok el sehova, nem találkozgatok senkivel. A kollégium és saját szobámban remeteként élek. És alszok. Abban reménykedem, hogy többé nem kelek fel....

2009. december 13., vasárnap

Csajszis külső



Nos talán az öltözködést is kipipálhatjuk. Múlt héten csajosan öltözködtem, és sokan mondták, hogy jól áll.
Már csak a fogyás van hátra. És talán ez az egyik legnehezebb. Lételemem a csoki és a péksütemények. Csokis-csiga vagy sajtos pogi reggelire... :S
Magamra főzők koliba, tehát nem nehéz megválogatni mit is veszek a számba....
Annnyiiiiiiiiiiiiiiiiraaaa nehéééééééééééééééz!!! Ritkán nyavajgok, de ajjjj ... :D
Nem adom fel!!! wáháháh Bekaphatják a Kg! :DXD

Bocsánat!

Elnézéseteket kérem az előbbi bejegyzésért! Kissé kiborultam, és valahogy ki kellett adnom.
A mi kis világunk tele van csodákkal. És felzaklatott az a tudat, hogy végig kell néznem, ahogyan ezek szépen lassan eltűnnek. Mondták, hogy én már úgy sem fogom az megélni, hogy ezek eltűnnek. De a gyerekem? Vagy az unokám? Vagy annak a gyermeke? És a reinkarnáció? Tanulni születik le lelkünk a földre. És ha megtanultad a leckét meghalsz. És majd újra leszületsz ha szükség van rád...
És legalább is ebben hiszek. Időm nagy részét azzal töltőm, hogy próbálok rájönni, hogy miért is vagyok itt, és mit is kell tennem? Mit kell megtanulnom? Merre induljak?
Mesevilágba kalauzol a TV, és megszokott mozdulatok...
Bábokként mozgunk, és aki minket mozgat: saját magunk.

2009. december 12., szombat

Már mind meghaltunk.

Nagy a baj. Mi emberek csináltuk ezt. A technika.
400.000 liter tiszta ivóvízbe kerül egy autó teljes legyártása. És ivó vizet nem tudunk előállítani. Mi csak fogyasztjuk.
Meggyilkoltuk saját magunkat és a jövő generációit is!
Nekik már nem fog maradni víz. Addigra elfogy az olaj. Addigra a levegő olyan szennyezett lesz, hogy a csecsemők tüdeje nem fogja bírni.
De én csak törődjek a saját dolgaimmal. Hogy iskolába járjak, hogy új és újabb ruhákat vásároljak a plázában, és, hogy diétás kolát igyak. EZ MIND FASZSÁG! A kormány a miniszterek a divat a pénz MIND FASZSÁG!
ÉLJ A MESEBELI KIS VILÁGODBA ÉS SZÉPEN NYÍRD KI MAGAD, SZERETTEIDET, ÉS AZ EMBERISÉGET!

Vagy kezdj el végre gondolkozni..., és tegyél valamit. Akármit.

Moulin Rouge



Csak a film végét láttam, mégis teljesen magával ragadott. Nem a szokványos nő és férfi kapcsolat, veszekedés, nagy kibékülés és happy end. Nem egy nyálas szerelemi sztori. Nem. Ez valami egészen más. Dráma, szenvedély, tűz, és hamu. Olyan mesebeli..., mégis pofátlanul valós. Az első olyan heteroszexuális film amely igazi hatással volt rám. És, hogy mérhetetlen feminizmusomból és büszkeségemből lejjebb adjak, elismerem, hogy a (hetero) férfiak is tudnak szeretni. (Azért írtam, hogy hetero férfiak, mert a melegekről már eleve tudtam) :) De csak akkor, ha úgy, ahogy ebben a filmben a színész eljátssza. Pofátlanul, szenvedélyesen, halálosan.

2009. december 4., péntek

RÖVID HAJ





Nos a fodrászt kipipálhatjuk!
Vágta, én meg megkértem, hogy még egy picit...., nem gondoltam, hogy rövid hajjal állok fel a székből. EMO style..... , ilyen rövid még sosem volt..... Ennek is el kellett jönnie egyszer. :) Kíváncsi leszek suliban hányan szólnak majd be EMOOOO! Ez olyan minden napos dolog, hogy beszólsz a másiknak mert rövid a haja, vagy én nem tudom... Még egy kis fekete smink...hmmm....fini Szeretem az EMO-sokat.... Bulira fel!

2009. november 27., péntek

A NAGY hatás



Minden ember, hatással van egy másik emberre. És aki a legnagyobb hatással van, azokat tisztelik legjobban, azokat szeretik. Lehet ez a személy egy öreg bácsika, akit csak egy kis falu közössége ismer. Mégis tapasztalatai, és gondolatai útmutatóként szolgál minden lakosnak.
Az én életemre nem egy öreg bácsika, hanem személyesen Steiner Kristóf volt hatással. Kissé bánom, hogy túl komolyra sikeredett a találka, és így utólag annyi kérdésem lenne még...
A könyvet két nap alatt kiolvastam. Sokszor van a kezemben, ha kérdések merülnek fel bennem. Egyetlen problémám, hogy mindenki kölcsön szeretné kérni. Kincsként óvom a dedikált könyvet, nemhogy még kölcsön is adjam. A mamám befog sértődni, de neki sem fogom kölcsönadni. Balesetek mindig történhetnek..., tehát inkább megveszem neki karácsonyra, aztán azzal azt csinál amit akar. De azért örömmel fogadtam, hogy a családom is érdeklődik a könyv iránt.
Talán a legnagyobb változás, amit Kristófnak és könyvének köszönhetek, hogy túltettem magamat a múlton. Levelet írtam szüleimnek amibe leírtam minden egyes dolgot, ami valaha nekem rosszul esett, vagy lelki sebeket hagyott bennem. És hét év után, sikerült megbocsájtanom édesapámnak is. Már nem kín szenvedés hazajönni a kollégiumból. Szüleimmel sokkal többet beszélgetek, és odafigyelünk egymásra.
Kezembe vettem a seprűt és a portörlőt. Minden piszkot kitakarítok a lelkemből. Gyűlöletet, dühöt, rossz véleményt, elítélést. Megbocsájtást nyer minden ember aki valaha bántott.
A csúnya beszédről is le szeretnék szokni, ám az iskolában nehéz nem rászokni. Jobban oda kell figyelni, és gondolkodni beszéd előtt, ennyi.
Eddig azokból a dolgokból volt több a listámon amiket nem szeretek, most ez fordítva van.
Bella (tacskó kiskutyám) jó hatással van rám. Legjobb barátom, testvérem, és főként gyermekem. Eszméletlen dolgokat művel néha. A trükkökre is rá lehet venni. Még ha több órát is foglalkozok vele kint, miután bejövök a házba, mindig elkezd sírni. Amikor újra kimegyek ugrál meg csahol. Teljes szívemből szeretem. Az autóbaleset nyomai már meg sem látszódnak. Ja, és nem azért lett Bella a neve, mert a Twilight-ba is van egy ilyen nevű csaj. Egyébként én nem tartozom a fanok közé.
Kristóf könyve kapcsán még arra is rájöttem, hogy attól, hogy nem akarok tetszeni senkinek sem, még nem kell úgy kinéznem mint egy trampli. S.O.S fogyókúra, fodrász, ruhatár csere. :)

Szerintem olvas el a könyvet, és változzon meg a Te életed is!
Steiner Kristóf: Gumimatrac a Gangeszen!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2009. november 26., csütörtök

Rossz napok

Nem nevezném magam depressziósnak. Csupán testileg és lelkileg fáradt vagyok. És értelmetlennek látok minden küzdelmet. Az, hogy lelkiekben nincs minden rendben, rosszullétekben mutatkozott. Az orvos kiírt két hétre, van időm összekaparni magam. Az elméleti dolgokat értem, csak a gyakorlati részéhez nem tudom, hogy lássak hozzá. Merről? Mennyit? Meddig? Mit?
Egyáltalán nem értem, miért kell iskolába járni, meg az emberek miért élik monoton kis mindennapjaikat a munkába.
Mindenki tudja, hogy nagy álmodozó vagyok. És, hogy ez a bűvös jelmondattal indítom: "De ezt most tényleg megcsinálom!"
Most is indíthatnék így. De úgy mint eddig, elszállna ez a mondat a fellegekbe és kész.
Ennyi mégis belefér:
Bejárni az egész világot. Megismerni más kultúrákat. Épp annyit dolgozni ami a kajára meg továbbutazáshoz kell. Kötetlenül szabadon, mint a hippik. És végül letelepedni egy olyan helyen, ahol úgy érzem megváltás lenne az élet, és nem gyötrelmes harc.

TENNI KÉNE VALAMIT!

Az én lelkem is koldusként könyörög az életért, a szeretetért.
Én próbálok változni. De a környezetem állandó hatással van rám, és a mocsok újra rám ragad.
Annyit sikerült már elérnem, hogy a múltam nagy részét feldolgoztam, és tovább léptem.

Szép Világ...

Vers







Szép Világ


Meggyalázott egy élet.

Kidobott kutyaként,

Az utcán keresni életet, reményt.

Nárciszon gyöngyöződő harmatcsepp

A boldogság.

Idegen számomra e virág,

És ez a világ.


Szomorú a napkelte,

S a napnyugta.

Nem nevet,

Nem biztat.

Homlokon csókol

A fény.

Éhező kisgyerek

Egy falat kenyeret kér.

Pénz, hírnév, hatalom…

Mind a szegényeké.

Szeretet, béke, otthon,

Az, mind gazdagoké.


Nem érti,

Nem sejti,

Hogy jő a halál…

Elragadja tőle

Szép asszonyát.

Lelenc gyerekek

Kopognak az ablakon…

Imájuk csak egy,

Vigyél haza,

Egy szép napon.


Koldus hegedül,

Zenéje apróért könyörög.

Szánd meg gyenge lelkét,

Ne kísértsd a sorsot.


Nem remél,

Nem kell irgalom.

Csak szabadságra vágyom,

Végtelen, hosszú rácsok.


Halott csecsemőjét ringatja

Az anya, kinek nem jutott anyai szív…

Hófehér ködben, semmit nem látni,

Csak az út melletti fejfákat.


Fekete koporsómra

Vérrel írd fel nevemet.

Halk suttogások…

Vajon ki lehetett ez?

2009. november 20., péntek

Versike....., Goodbye my lover

Vért hörögve fel kacagok...

Könnyek marják végig arcomat,
Az én szívem nem játék.
Te ásod egyre síromat,
Elveszett, az aprócska remény.

Vért hörögve fel kacagok...
Rajtad, rajtam, rajtunk.
S hamuvá égett csonkból,
Gyűlölet lobban.

Kiérdemelnéd a gyilkos titulust,
Ha megöltél volna...
Hiszem, létem nem hamis,
Ez csak egy sok sírásba kerülő próba.

Elittad, megcsaltad igazi lényedet,
Hazugsággal ringatod magad álomba...
Nem látod többé a kék eget,
Apró parazita a lelkedet zabálja.


2009. november 11., szerda

TALÁLKOZÁS STEINER KRISTÓFFAL!!!!!!!!!

Epekedve vártam 6.-át. Pénteki nap volt, a koliból nagy utazó táskát cipeltem lefelé. A várakozás minden pillanatát kalandként éltem meg. Elképzeltem, ahogy a kezemben tartom a könyvet és épp valami "Madonnásat" olvasok.
Hétfőn hat könyvesboltba mentem be Kristóf könyve után érdeklődni. (Még legputribb könyvesboltba is.) Az első boltos így indított: "Már neki is van könyve?"
Kissé felháborodtam....kissé....
Bementem Suncity Nagyáruháznál lévő Libri könyvesboltba: "Hát már megérkezett, de még nincs kicsomagolva, és előírásaink vannak"...blabla...
Őszintén magam alá zuhantam, és gyorsan felhívtam édesanyámat, hogy elpanaszoljam neki mi történt. Persze nyavalygásommal nem sok változott.
Még egy iskolai nap. Nagy izgalommal trappoltam a könyvért. Csak 196 oldal. Egy nap alatt kiolvasom, gondoltam. DE NEM! Akármennyire is érdekel nem szabad rohanni vele. Mint a legfinomabb étel, amit valaha a szádba mertél venni, megízleled, és hagyod, hogy olvadjon a szádban. Majd lassú (nagyon lassú) rágással elfogyasztod.
A boltos csaj még hetykén megjegyezte: "Lehet fél hattól itt fog dedikálni..."
HOGY MI?????? EZ MOST KOMOLY?????
Irány a koli, hajmosás, stb. Elkértem magam kötelező tanulószobáról, és már csak arra emlékszek, hogy vérnyomásom az egekben van. Végig a Kárászon...Benéztem a Libri ablakán: Se kígyózó sor, se egy tábla, vagy tölgyfa íróasztal, és nem ült semmilyen Kristóf sem mögötte. (Mint később kiderült, nem hirdették meg a dedikálást, így senki nem tudott róla szinte) Ha már itt vagyok, bemegyek megkérdezni, valami titkos szobában dugdossák e a csillagot...
Mielőtt bármit kérdezhettem volna, megláttam ŐT! Steiner Kristófot egy kanapén, maga előtt két rajongóval beszélgetett.
Óriási pillanat volt! Ez az ember számomra számomra elérhetetlen volt, afféle félisten, példakép, testvér, és titokban jó barát.
Hebegve-habogva léptem oda hozzá. Totál idiótának tűnhettem. Beszélgetésbe egyedtűnk: Megemlítettem neki, hogy írtam róla blogomon, mire ő egyből kérdezte a címet. És tudta melyik blogról volt szó!!!! És, hogy rendszeres olvasója és wááááá!!!!!!!!!!!!!!!
Talán én lettem a világ legboldogabb embere abban a pillanatban, és talán még most is vagyok.
Egyáltalán nem olyan ember amilyennek a sokszor beállítja őt a média meg a bulvár. Nem volt meglepő hangja, sok sok szinkronos film után, és nem volt meglepő külseje sem, nem régiben felvett főző műsor után.
Ennek az embernek óriási kisugárzása van. Szinte térdre kényszerítve nyíltam meg neki. Pedig óvatos, visszahúzódó ember vagyok.
SAJNÁLOM, ha egy pillanatra is untattam fecsegésemmel. És remélem nem hiszi azt, hogy egy pillanatra is fényezni akartam magam előtte. Tisztában vagyok emberi hibáimmal, igyekszek változtatni rajtuk.
Ami a legjobban tetszett, teljesen közvetlen volt, egy pillanatra sem hagyta, hogy kínos csönd legyen. Egy-egy mondata után szemei őszintén felragyogtak. Nem csak odalökött valamit, mint valami beképzelt szájhős. Csupa-szív ember.
Mivel elég zavarban voltam, minden gondolat kifejtése után csak egy: "Hát igen"-nt tudtam kinyögni. XD Ezt neki is megemlítettem, jót nevettünk.
Talán ez a könyv és ez a találkozás kellet ahhoz, hogy fenekestül felforduljon az éltetem. Hírtelen változni kezdtem. Ha nem hiszed kérdezd meg anyukámat! :P
És ha én is újra kiismertem magam, majd mesélek az új Smethiről!
A könyvről később fogok élménybeszámolót tartani. :)

És végül egy saját gondolat:
Vannak igazi sztárok, olyan csillagok akik elérhetetlenek. Ezek a csillagok lassan istenekké válnak, akikhez a mi imáink óriási nagy szeretettel, rajongással, és könnyekkel száll.

2009. november 7., szombat

Felesleges küzdelem

Keresztanyám (bátyám keresztanyja) azt mondta, hogy a békéért küzdeni energia pazarlás. "...az embereknek kell a gyűlölet..."
Rossz nélkül jó sincs. Ha csak jó lenne, felborulna az egyensúly. Rendben, gyűlöljenek nyugodtan..., nekem ezzel úgy sem ártanak. Gyűlöljenek, de ez a gyűlölet ne mutatkozzon meg fizikai cselekedetekbe.
Pontosítom a célt:
Azok akik félnek, ne féljenek. Legyenek az emberek toleránsabbak másokkal szemben. És külső megjelenés, nemi orientáció, vagy nemzetség alapján/miatt ne bántalmazhassanak.
Egyenlőre ennyi.

2009. október 29., csütörtök

Ahelyett, hogy megismernél, elítélsz 1.

Az ember kiemelkedett az állatvilágból. Két lábon jár. Vannak, akik még mindig csak négykézláb tudnak kimenni a kocsmából.
Elkezdett gondolkodni. Azon gondolkozik, hogy melyik DJ lesz a szombat esti buliban, hogy már megint nőtt a bor ára, hogy honnan szerez cigit. Jó, hát tegyük fel, hogy gondolkozik.
Önállósult. Na ezzel azért vitatkoznék picit. Az emberek úgy táncolnak, ahogyan a média diktál. Ha egy amerikai sztár lila körmökkel és érintőképernyős telefonnal szerepel egy videoklipben. Akkor másnap, már a lila köröm és az érintőképernyős telefon a menő. És ha nem olyanod van, az gáz, mert kilógsz a sorból.
Rengeteg sor van, ahová be lehet állni. Egy a fő, állj valahol. Ha más akarsz lenni, egyedi, akkor fel kell készülnöd millió megalázásra, és bántalmazásra. A végén úgyis beállsz valahova. Tehát végül is senki sem önálló. Se a cégek vezetője, se a milliomosok.
Az embereket nem lehet az állatok szintjére minősíteni, mert az állatok intelligensebbek.
Vagyis akiket embernek neveznek, nem is emberek, de nem is állatok. Még azt se merem állítani, hogy félig emberek, félig állatok. Ennek a fajnak nincs konkrét megnevezése. Csak úgy vannak és kész. Viszont ebből az állapotból ellehet jutni az emberségig, de azért sokat kell dolgozni. Tanulj meg ember lenni.

Ha egy ember, egy másik embert bánt, az nem emberi. Csak azért bántani másokat, mert saját magunkkal van bajunk. Szánalmas kifejező mód ez. Azért bántani másokat, hogy ne magunkat bántsuk. Szerintem ez igazán díjat érdemelne. A világ hőse, aki mindenkit eltaposott, csak mert saját magára nem tudott rálépni.


2009. október 28., szerda

Mondjunk végre valami érdekeset is!

Elkezdtem gyártogatni ezeket a kis mini poszter féleségeket. Mielőtt kiraktam volna a suli és kollégiumok faliújságjára, megkérdeztem néhány barátomat, és egy tanárt. Azon voltak meglepődve, hogy ezt én csináltam, a másik meg, hogy a szövegeket én is írtam....
Mind egyértelmű választ adtak: Pl: Igazam van. Tényleg van benne valami. Nagyon király!
(akit érdekel küldjön egy e-mailt, és elküldöm neki is)
De aztán azt mondta a tanárnőm, hogy csináljak még pár ilyet, ragasszuk rá egy nagy kartonra, és ő elintézi, hogy a suli legnagyobb faliújságos állványára kerüljön az aulába, ahol mindenki látja, aki belép a suliba.
Tehát a gyártási folyamatok nem értek véget. Még csak most kezdődnek. Jó, hogy anyukám mindenben támogat.
Ha kész lesz az óriás plakátféleség, akkor majd megpróbálok egy jó fotót csinálni róla, és felteszem ide.
És nehogy azt higgyétek, hogy ennyivel letudom a témát....
Tudom, hogy a suliban sokan összefirkálják majd, meg leköpik. Ez a minimum. De minél nagyobb lesz az ellenállás annál durvábbakat fogok csinálni.


Más:
Senki nem ír megjegyzéseket. Ebből arra a szomorú tényre következtetek, hogy senki sem olvas. Szeretném ha megírnátok nekem a kritikáitokat, vagy ötleteiteket.... MEGJEGYZÉSBE!!!!! :) VAGY E-MAIL-BE! (a címem oldalt látható)


És sok sok szeretettel köszöntöm/köszöntjük Kristófot a rendszeres olvasók között. Ez az ember nem tudja, milyen boldogságot tud okozni...

Legyen mindenkinek szép napja!!!!

Cupp

2009. október 27., kedd

Koncert

Lázasan készül az énekkar, (aminek én is a tagja vagyok) a pénteki koncertre. Sokféle műfajban hallhatóak lesznek dalok, a Szegedi Korzó Zeneházban. Elméletileg a Rádió+ -ban is benne leszünk.... :D
Mivel én még a zöldfülűek között is zöldfülű vagyok, csak néhány számba énekelek, de még így is nagyon stresszes az egész. Amikor ott állsz a színpadon egy csomó ember előtt, a szíved gyorsabban ver, mint egy versenylóé, és sehogy sem tudod lelassítani...a hangod meg olyan hamis lesz, hogy wáááh...égés. Lehet most kifogtok nevetni, de alapjáratom izgulós emberke vagyok, szóval beveszek előtte egy nyugtatót. Úgyse használ semmit, de a tudat, hogy nyugtató van bennem ...talán.
Mai énekkari próbát kihagytam viszont. Kellett ez az egy pihenő nap..., amúgy is beteg vagyok. De ettől függetlenül gyakorlok.

2009. október 25., vasárnap

Depressziósoknak

A depressziósokhoz szólók most. Azokhoz, akiket nem érdekel már semmi, és eldobnák az életüket egy csöpp bűntudat nélkül.

Az élet ajándék. Az egészség már csak ráadás. Te elutasítod ezt az ajándékot. „És akkor mi van?” –Ugye?

Nos vannak emberek, akikről csak akkor veszünk tudomást, ha látjuk őket. Vannak AIDS-ek, rákosok. Vannak olyanok, akik nem tudnak járni, vannak vakok. És vannak olyanok is, akik évek óta várnak az életmentő donorra.

Ők azok az emberek akik, mindennap megküzdenek az életben maradásért. Csak normális életre vágynak. Csak focizni szeretnének a többi gyerekkel, csak meg szeretnék nézni a napnyugtát.

Te pedig eldobnád az életed, csak úgy…., mert lelki bánatod van. Hozzájuk képest, ez nevetséges. Gondolkodj már!

Saját elméletem szerint: A szomorkodás az csak időpocsékolás, mert az élet rövid.

Ha nem akarsz depressziós lenni, nem leszel az. Keress valami művészetet (önkifejezést), amivel kiadhatod a benned lévő felesleges érzéseket. Légy erős, mert az akadályok önmagukban csaták, de az élet maga a háború.

2009. október 24., szombat

Problémák

Problémák mindig vannak az életben. A munkahelyen, az isiben, a magánéletben. Ha megoldasz egyet, jön a következő. Igazi mókuskerék. Vannak akik, pont ezért, inkább nem oldják meg, mert minek, ha úgyis jön másik. Ezzel csak az a baj, hogy felhalmozódnak..., és ez vezet legtöbbször a depresszióhoz.
Miért nem oldjuk meg a problémáinkat? Miért hagyjuk felhalmozódni?
Ha bántasz másokat, azzal csak bizonyítod, hogy saját magaddal vannak problémáid. És pont azért bántasz másokat, mert így arra már nem marad időd, hogy saját magadat bántsd. Ha kicsit kuszán fogalmaztam, elnézéseteket kérem.
A párkapcsolati problémákat is meglehet oldani. A kulcsszó: kommunikáció. Meg kell beszélni, még ha ez nehéz is. Ennyi.
Légy erős, ne add fel a harcot. Akadályok mindig lesznek, de téged azért találtak ki, hogy megold őket, és tanulj. Fogadd el. És légy boldog.

2009. október 22., csütörtök

Imádom Steiner Kristófot!



Egy ideje már olvasom a blogját. És kezdem megismerni ezt az embert írásai alapján. Nagyon tetszenek a gondolatai, és a cselekedetei a világban. Számomra ő egy megváltó. És, hogy világot váltja e meg..., erre válaszolni nem tudok. De sok ember életét és gondolkozását viszont igen.
És miután kiolvastam a könyvét, ami majd november 6.án jelen meg, azután lesz időm elgondolkozni rajta, hogy tényleg, mit is ér az élet.
Személyesen nem ismerem Kristófot, de nagyon mély tiszteletet érzek iránta. Akik olvassák a blogját, tudják milyen ember ő valójában.
Azon is ellehet gondolkodni, hogy ahhoz képest, hogy ő egy nagy médiaarcnak számít, visszaírt nekem facebook-on, amiért le a kalap előtte (ismét).

Bár minden ember, olyan lenne, mint ő, vagy legalább megközelítené az ő gondolkozás menetét.

2009. október 16., péntek

Még mindig nem tudom nem meghallani.

Ha még mindig nem veszem fel, amit a tudatlan heteroszexuálisok mondanak....
A halálunkat kívánják, miközben ők boldogan házasodnak, és családot alapítanak.
Ha nem hallom meg, ki fogja meghallani? És ha lesz gyereken, ő vajon meghallja e? És én vajon végig tudom e nézni, ahogy bántják a gyermekemet olyasmiért amiről nem tehet. Hogy a szülei leszbikusok. És eltudom e viselni majd a tudatot, hogy nagy szenvedések között nőjön fel?
Nem azért rí a szám mert nekem fáj, amit mások mondanak, és tesznek velünk. Nem azért rí a szám, mert nem tudok kussolva nyugiba ülni, és várni a csodát. Gyerek vagyok. Egyszer mindenki volt az, és még az új generációban is lesznek. Nem csak magamért harcolok, hanem egy nagy közösségért, és a jövőnkért. És a további generációk jövőjéért.
Nem tehetek mást, néhány plakáton, szórólapon, és ifjúsági lapokban megjelenő cikken kívül. De legalább teszek valamit. És nem várom a csodát.
Nem mártírkodom, vagy tartom magam többnek, bármely más embernél. De ha szidják a közösségem, engem is. És ezt pedig nem tűröm el senkinek. Lehet az a homofób 14 éves vagy 45 éves. Akkor is felfogok szólalni a homofób kijelentések ellen.

2009. október 7., szerda

Szarság

Holnap lesz gólyaavató. Alig várom... :S
Senki nem szereti beismerni, hogy vesztes. Talán most nekem, pont ez a legnehezebb. De hát így van. :) Egy pillanatra meginogtam a kötélen. És már nem is vagyok benne biztos, hogy folytatnom kellene az írást. Az egész értelmetlenné vált..., Én meg a nagy álmaim, meg a mese habbal....blabla.
Úgy látom remek hangulattal fogom tűrni a gólya-avatót. ........ Inkább nem mondok semmit.


Sziasztok.

2009. október 3., szombat

BEFEJEZNI! - ITT AZ ÚJ HÓNAP!

Talán ideje lenne kikelni az ágyból, befejezni a depizést meg a nyavalygást, és végre el kellene kezdeni valamit tenni.
Vannak, akik nem így gondolják. Már nem számolom mennyi ideje próbálom kirángatni barátnőmet a depresszióból. Elszánja magát, és amikor végre megengedi, hogy segítsek...időközben meggondolja magát, és kifogásokkal, buta magyarázatokkal próbálja kielégíteni kíváncsiságomat.
Lehet úgy érzi, hogy neki csak az én figyelmemre van szüksége. És ha végre kigyógyulna, nem foglalkoznék annyit vele, mint most. Én minden tőlem telhetőt megtettem. Most rajta a sor, hogy valamit visszaadjon, és felmutasson.

Viszont azoknak, akiknek sikerült kiemelniük a "nagy" seggüket az ágyból...
Sportoljatok minél többet. Nem kell feltétlen futni, egy jó nagy sétával is sokat elérhetsz, ha ezt rendszeresen teszed. Figyelj a táplálkozásra is! És ne pusztítsd a szervezeted mindenféle szarral. Hidd el a szervezeted hálás lesz, sokkal több energiád lesz, nem csak a munkahelyen/iskolában, hanem az ágyban is.
Szóval ha magadért nem is, de a párodért mindenféleképp! :)

Jó mozgást!

Cupp mindenkinek.

2009. szeptember 27., vasárnap

a NAGY kérdés

Irány vissza a pokol kegyeletes világába. 16:50kor indul a csodabusz. Tanulságos hétvége volt. Nem történt semmi, mint mindig. Nem tanultam semmit, szokásomhoz híven, de olyan jó érzés minden pénteken egy nagy adag könyvet hazacipelni. Legalább a szándék megvolt, hogy tanulok.

Van egy fontos kérdésem..., hogy belemenjek e még egyszer egy felnőttel, és esetlegesen meg is szívjam? Vagy ne menjek bele, és marad ami eddig volt?

Egyet tudok csak. Még egyszer nem akarom megszívni.

Üdv mindenkinek otthonról...

2009. szeptember 25., péntek

Őszintén..., EZ VAGYOK ÉN.








Elismerem, én is hibás vagyok. Először nekem kell megváltoznom, és csak ezután kérhetem másoktól, hogy ők is változzanak. Olyasmit vetek, és ítélek el, amit én is csinálok.
HÉ! EZ NEM ÉN VAGYOK! Legszívesebben felpofoznám magam, de nem segítene semmit sem, csak az arcom fájna.
Olyan szeretnék lenni, amilyen nem vagyok. Okos, aranyos, vékony, vonzó. A felszín alatt, nem vagyok más egy cinikus, vagánykodó, kislányon.
Én is ugyanazokra vágyom mint a legtöbb kamasz. Menő szeretnék lenni, laza. Érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, hiába mondom, hogy nem. :D És igen, az erőmet is fojtom fitogtatom, imádom ezt csinálni. Szeretek beszólni a gyengébbeknek, és verseny bekelni bármelyik sráccal. Nyálasnak találok minden szerelmi sztorit, mégis vágyom rá. A bunkósságot sem vetem meg, a-a. Miért ne?
Tehát olyan vagyok mint egy pasi. Egy feminista pasi. Hehe. Vicces, nem?
Talán ezért van, hogy még mindig gyűlölöm magam.
Lehetetlennek tűnik, mégis...ez vagyok én.

2009. szeptember 16., szerda

Jó estét kívánok mindenkinek a Koliból!

Ha nem hallom meg, marad minden a régiben. Ha meghallom, és felszólalok a homofób osztálytársaim ellen, az igazamért, akkor sem biztos, hogy változik valami, de legalább gondolkozásra bírhatok néhány nyomorékot. És legalább én is megnyugodok kicsit.
Igen is meg kell hallani. Talán túldramatizálom, de akkor sem tűröm el ilyen csökkent agyú heterOCSKA az állatok színvonalára alacsonyítson le a nemi identitásom miatt. (Természetesen senki nem tudja róla, de amikor az én közösségemet szidják, akkor engem is.)

Birtokomba van, egy igen szép hangfelvétel amin homofób emberkék azt tárgyalják, hogy hogyan lőnék fejbe a melegeket, vagy küldenék őket gázkamrába. Továbbá szóba kerülnek a színesbőrűek, románok, és romák is. A felvétel elég tisztán hallható. Akit érdekel, küldjön egy e-mail (lilafarkas88@citromail.hu), és elküldöm neki.


További szép napot mindenkinek.


Smeth

2009. szeptember 12., szombat

Jó napot kívánok mindenkinek!

Két hét a koliban, és máris azon gondolkozok, hogy átiratkozok másik iskolába. Talán furcsán hangozhat mindez...
Nos a suli jó, a koli elfogadható. A környezet megfelelő. Csak az emberek nem. A suli tele van érdekes arcokkal. Rockerektől kezdve a a Cicababákig, minden stílus megtalálható. Lehetsz japán vagy cigány, lehetsz hetero vagy meleg. Ugyanúgy elítélnek.

Suliban:
Egyik fiú osztálytársamról, X-ről azt beszélik a fiúk, hogy meleg. Y másik fiú osztálytársammal beszélgettem.
A legtöbb szava: "rohadt buzeráns, köcsög...stb"
Azt mondta, hogy: "Félévkor úgy megfogja verni, meg osztálykiránduláson is, hogy járni nem tud majd."
Kérdeztem, hogy miért.
Azt válaszolta, mert egy kibaszott buzeráns.
Én: De neked semmit nem ártott....
De őt igen, mert zavarja, hogy egy "buzival" van egy légtérben.
Gondoltam: Akkor engem is egész nyugodtan agyonverhet, mert én meleg vagyok.
De ő tovább folytatta: Az összes köcsögnek meg leszbinek levágnám a fejét....

...

Koliban:
A lányok jó fejek. A homoszexualitás itt jelen van, mint poén.
Egy helyzet:
K. beleül Zs.-nek az ölébe, és poénból azt mondja, hogy ő leszbikus. Erre Zs. úgy reagál, hogy: "úristen menj innen de nagyon gyorsan. Ne gyere a közelembe!"

Ez kb minden nap megtörténik valamilyen formában. És én csak állok és nézek. Nem bízhatok senkiben. És nem derülhet ki, hogy leszbikus vagyok.
Nekem ez nem nagy szám, de a környezetem számára visszataszító és kiirtandó.
Sajnos nem tudok nem foglalkozni ezzel, vagy nem oda figyelni. Egyszerűen nem vicces, és eléggé szarul esik. Nem tudom mit tehetnék. Azt sem tudom, hogy meddig bírom még.

Egyenlőre tartom magam stabilan a talajon. De tudom, hogy eljön az a pillanat is amikor már nem bírom. Coming out lesz, és ha szembetalálom magamat az Y-hoz képest rasszista homofób parazitákkal, akkor ott vér fog folyni. Valószínűleg az enyém.

2009. szeptember 5., szombat

Mily sorsdöntő lépéseket teszünk az életben. Hol hibázunk, hol örülünk. De ettől kerek a világ.

2009. szeptember 4., péntek

Whoopi Goldberg magyarokhoz szól



Országotokra mindig különös szeretettel gondolok, és remélem egy szép napon újra ott lehetek veletek.

Tudnotok kell, hogy amennyire imádom Magyarországot, legalább olyan elkötelezett híve vagyok az emberi jogoknak. Hiszek abban, hogy mindannyian különbözőek vagyunk, és mégis mindannyian ugyanarra vágyunk: szabadságra, tiszteletre, szeretetre és békére.

Küzdelmes történelmetek során mindig a szabadság és a demokrácia oldalán álltatok, akkor is, ha ez nem volt könnyű. Húsz évvel a rendszerváltás után, a szabadság iránti vágy tovább él.

Csakúgy mint az EU többi tagállamában, a Gay Pride résztvevői Magyarországon is e vágyukat szeretnék kifejezésre juttatni.

Nem mindenki ünnepli, nem mindenki támogatja a Gay Pride-ot, de minden demokráciában élő magyar állampolgárnak egyet kell értenie az egymás elleni erőszak határozott elutasításával.

Ha Budapesten lehetnék, büszkén ünnepelném veletek a felvonulást, ahogy ezt többször megtettem már más hasonló rendezvényeken. Büszke vagyok a homoszexuálisokra, leszbikusokra, bi- és transzszexuálisokra, amiért nyíltan felvállalják identitásukat.

Tisztelgek előttetek – Mindannyiótok előtt, akik részt vesztek a felvonuláson vagy annak szervezésében. Kiérdemeltétek az egyenlő jogokat, kormányotok és a karhatalmi erők támogatását és védelmét de legfőképpen egy békés menetet. Gondolatban én is veletek leszek.

Boldog Gay Pride felvonulást Magyarország! Csak így tovább!

Én elkönnyeztem a videón...

2009. szeptember 2., szerda

Üdv mindenkinek a koliból!

Kemény egy órát gépezhetek. Tehát ha tudok, akkor jövök. Nincs függöny se semmi a tusolóban, szal 6 csaj szemezik egyszerre. Az a gáz, h reflexből odanézel, csak akkor meg visszanéznek, és wáááhhhh...., totál csupaszon ott. Borotválkozás lesz még vicces. ...
Egyébként szobatársak jó fejek, osztálytársak(37) jó fejek. A kaja eddig nem rossz, csak egy babának sem lenne elég. Kaptam egy kanál krumplipürét azt villával elvolt egyengetve h többnek tűnjön. XD
De tudom, hogy mindenkit az érdekel, hogy milyenek a nők....
Nos, szépnek szépek. Meg heterónak is heterók. De nem kicsit. Meg nem is érdekelnek igazán. Most csak egy nő érdekel. Kíváncsi vagyok, hogy ő is így van e ezzel az ő kolijában....

Egyenlőre ennyi, majd még jelentkezem.

Üdv mindenkinek Sun City egyik kolijából!

Sziasztok.

2009. augusztus 30., vasárnap

Viszlát mindenkinek

Holnap reggel kell mennem koliba. Nem érte miért, de menni kell. Sajnos az oldallal még kevesebbet fogok foglalkozni, mint eddig. Nem kockáztathatom a lebukást suliban. Beállítottam egy programot, miszerint e-mailemből is tudok bejegyzést küldeni az oldalra. A blog kinézetét is csak hétvégéken tudom majd változtatni.
De senki ne szomorkodjon, megpróbálom mindig közzé tenni saját életelméleteimet továbbra is, és véleményeimet a dolgokról. (ha ez bárkit is érdekel...)
Anya már be is csomagolt egy adag szóját. Remélem túlélem az antivega kosztot a suliban. Max majd válogatom a kis husikat a rizs közül... XD. Az utazó táskámba még nincs semmi, de ez még valahogy ráér.

Na jólvan, hagylak titeket a hülyeségeimmel!

A viszontlátásra.

2009. augusztus 29., szombat

F.É.L.T.É.K.E.NY.S.É.G. - közkívánatra

Mindenki tudja, hogy az utcán bármikor szembejöhet az-az ember, aki sokkal jobb jelenlegi partnerünknél. A legjobb nőnél is van jobb. Ez ilyen egyszerű.

Ha kedvesünkkel kölcsönös bizalmi kapcsolatban élünk, és biztosak vagyunk a szerelmében is, akkor nyugodtak lehetünk, mert biztosan nem csal meg bennünket.

Egyik barátnőm esetében szólhatnék most. 7 hónapja él boldog szerelmi kapcsolatban barátnőjével. Minden tökéletes, mégis kedve támadt kicsapongani. Azt mondta, hogy ő csak flörtölgetni szeretne, esetleg több. De az illető számára nem jelentene semmit. Barátnője adott is neki egy szabad kimenőnapot. Elbeszélgettem barátnőmmel, hogy nem lenne helyes döntés, bármennyire is vágyik egy kis frissítőre. Nagyon megbántaná kedvesét vele. És állandóan azt kéne neki bizonygatnia, hogy ő sokkal jobb, mint az aktuális partner volt. Tehát csak felesleges bonyodalmak lettek volna.

A féltékenységet nem szabad összetéveszteni az irigységgel. Sokszor hihetjük, azt, hogy egy másik nő sokkal jobb nálunk. Szebb a haja, vékonyabb, összességében gyönyörű. Szerelmünk számára ilyen nincs. Neki mindig is mi leszünk a legszebbek (amíg szerelme tart).

Féltékenység. Önmagában a szó hangzása is savanyú, nyers. Rettegés, hogy elveszítjük szívünk hölgyét. Hogy talál nálunk jobbat. Esetleg félelem, hogy megcsal.

Őszintén szólva én elég féltékeny típus vagyok. Maga a gondolata, hogy valaki hozzáér a szerelmemhez… egyből megfeszül az összes izmom, és kész a baj. Képes vagyok kivágni a balhét. De talán a féltékenység ellen a legjobb, a bizalom. Ha maximálisan megbízol kedvesedben, és mindent normálisan megbeszéltek, nem történhet semmi baj.

Ha pedig okod van a féltékenységre, hagyd el az illetőt, mert bele fogsz őrülni.

Ennyi a tudok a témához hozzáfűzni.


Cupp mindenkinek.

2009. augusztus 28., péntek

Emily and Naomi




Szépek....

Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekem.

Nagy izgalommal várom az új sulit. Elméletileg, oda jár a legtöbb meleg és leszbikus. Reménykedem benne. Ezenkívül kollégista leszek. Nehéz lesz biztosan. Nem szeretném ha kiderülne rólam, hogy a lányokhoz vonzódom. Anyukám polgár mesteri hivatása miatt. Habár egy igazi anya nem kérhet olyat a gyerekétől, hogy ne vállalja önmagát, és bujkálva, titkolózva éljen. De most ezt kell tennem. Egyébként sem kürtölném szét a nagy világba, hogy hééé leszbikus vagyok, jó mi?
A fő, hogy nem szabad elfelejtenem, hogy ne bízzak meg senkiben. Elég egy hamis barát, és annyi. Ha belegondolok, nem is olyan jó ez a koli. Ehetetlen menza kaja. És egy halom idegen közt kell élnem. Mégis mindezek ellenére inkább a koli, minthogy tovább itthon maradjak. Emlékeztetnem kell magam, hogy ez a hit tartott életben annyi éven át, hogy egyszer majd eljöhetek itthonról. És most itt van. Megkaptam. Hát becsüljem meg jól. Azt ajánlom magamnak! Jó, hogy így 2. személyben beszélek magamról. :D
Az én életem még csak most kezdődik el. Egy új kaland vár. És én kis habozással, de átlépem azt a küszöböt, és kijelentem, hogy középiskolás vagyok.

2009. augusztus 24., hétfő

Változás

Az utóbbi hibáimból sokat tanultam. Vétettem a családom ellen. És saját magam ellen. Rá kellett jönnöm, hogy akárhányszor pohárt vagy cigit ragadok a kezembe, valami mindig rosszul sül el. A legtöbb esetben, nem én vagyok a probléma okozója, csak a körülmények. Úgy döntöttem, hogy nem keserítem tovább a saját életemet. A saját érdekemben, nem fogok inni többé alkoholt. Se szilveszterkor se semmikor. Most biztosan kinevetnek, hogy 15 évesen ilyesmire határozom el magam. Meg biztos nem fog menni. Soha nem voltam egy nagy bulizós piás, úgy érzem nem is leszek. És nem is akarok az lenni. Köszönöm, én alkohol nélkül is önfeledten tudok bulizni, és tudok boldog lenni.
Pár nap alatt az életem teljesen megfordult. Kezdek rájönni, hogy miért születtem erre a földre, hogy mit kell csinálnom. Kezdek rájönni, hogy valójában milyen ember is vagyok én. Hogy a döntéseimnek következménye van. És, hogy ha kell valami, akkor küzdj meg érte. Mert senki nem fogja ajándékba odaadni, azt amire vágysz....
Egy kiegyensúlyzott boldog életre.

2009. augusztus 22., szombat

Versike

Más

Mi más, ki más?
Más vagyok.
Más vagy te is.
Más, mint én.

Egy kezem öt ujj van,
Két lábamon tíz.
Van két fülem,
És lélegzem.

Mi más, ki más?
Más vagyok.
Más vagy te is.
Más, mint én.

A te kezed üt,
Az enyém, ölel.
Te gyűlölsz,
És szeretlek.

Mi más, ki más?
Más vagyok.
Más vagy te is.
Más, mint én.

Üss,
Nem ütök vissza.
Üvölts,
S halkan visszasuttogok:

Mi más, ki más?
Más vagyok.
Más vagy te is.
Más, mint én.

Te vagy más,
Mint én.
Én más vagyok,
Mint te.

Vége a rossz gondolkozásnak! Puk-tum!

Véget vetettem egy nagyon rossz gondolkozás módomnak. Hogy egy rosszul elsült kapcsolat után, teljesen magamba zárkózok, és nem ismerkedek senkivel sem, amíg úgy nem érzem, hogy már nem bírom. Legutóbb ez 2 év volt. Az előtt 1 év. Most meg jött volna a 3, mi? Nem értem, hogy miért pazarlom a fiatalságomat, és drága időmet, olyasmikre mint a szomorúság meg depresszió. Attól, hogy nekem eddig nem volt egy olyan kapcsolatom sem, amiben jól éreztem volna magam, attól még lehet.

Tehát életre fel. És élni kell, mert élni kell. Igaz, hogy 8 nő akar velem egyszerre ismerkedni... (jézusom XD), de nekem csak egy tetszik... :) Majd meglássuk mi lesz belőle. Valószínűleg jön hozzánk ma házibuliba.

2009. augusztus 20., csütörtök

Megjött a Csicsaaa!!!

Ma sütöttünk Cicával pizzát, és láttuk istent. Itt lehet látni a bizonyítékot:




Megérkezett drága testvérem, Cica. Ezt azért csak most mondom, mert 2 napja részegek vagyunk egyfolytában. :D Vicces volt igen. De zsenialitásom most is jelen volt, nem hánytam. Büszke vagyok magamra. Nagyon kellett már ez a kis kikapcsolódás! Volt mit ünnepelni!!! :D Most perpill nincs olyan jó kedvem, bizonyos ok miatt. De egyébként boldog vagyok. Nagyon nagyon nagyon szeretem ezeket a bolond csajokat!!!!! (L) :)

2009. augusztus 18., kedd

Nem kicsit, NAGYON!

Ma rossz kislány leszek. Naaagggyon rosssz. Annusnak elhúznak az ősei, és csapunk egy kis partyt. Elméletileg olyan részegek leszünk, hogy magunkról nem tudunk majd...XD Már nagyon várooom!!! Mert utoljára szilveszterkor ittam, akkor sem voltam részeg. :S Meg most van is miért ünnepelni, szóval NAGYON KIRÁLY LEEEESZ!!!!! ááááááááááá :D:D:D

2009. augusztus 17., hétfő

Köszönöm :)


(egyetlen normális képünk együtt mc-be)



Köszönöm szépen a mai napot legjobb barátnőmnek, Boginak. :D (L)

Vesike

Vérzik-vérzik

Ezer titkos jelből tudtam,
Hogy te nem lehetsz ő.
Hogy neked csak vérem,
Volna kedved kiontani.

Szerelmed,
Mint egy darab téglát,
Hozzám vágtad.
Testem-lelkem, vérzik-vérzik.

Mellvértem védelmez, véd.
A szívem kő, kőből van.
Édes kéj, mámor-mámor,
Túléltem a halált.

Apró szilánkokra tört világom,
Savanyúan csak rád vágyom-várok.
És tiszta szemmel lesem-lesem,
A lenyugvó napot.

2009. augusztus 15., szombat

Blabla

Nem vagyok elszállva magamtól, de szerintem mindenkinek jól esik, ha bókolnak neki. Na, de ilyen dumákat még soha nem nyomattak nekem a nők. :D Nagyon kész...

Bratyóm közölte velem, hogy unja a fekete hajam. Tehát gondolkozok azon, hogy kipróbálok valami mást. Jah! Meg mindjárt itt van a suli... (végre) És és és KOLIIII!!! :D:P Jó lesz nagyon! Kamionos törülközöm lesz!!!! jupiii :D

Nem tudom, miket írhatnék még..., per pill érzésekről nem nagyon tudok írni. Csak annyit, hogy mondanék, hogy ha nem tetszel magadnak változz meg. Egyszerű.

Cuppancs ...XD

2009. augusztus 14., péntek

Volt idő...nincs


Anno-anno (Best Friend)



Minden nap és minden perc, elvesztegetett idő. De az óra csak ketyeg és ketyeg. Telik az idő, telik az élet. Ki kéne használni valahogy. De hogyan? Ahhoz energia kell. Akár testi akár lelki. Fel kéne végre ébredni, és csinálni valamit. Gondolkodok rajta, hogy belekezdek valami táncba... De nem is tudom... Vagy inkább festeni kéne. Az nem igaz, hogy nincsenek barátaim. Mert vannak. Valahol..., Csak se én se ők nem keresnek engem. Így olyan, mintha nem is lenne. De megakarok beszélni egy találkozót a régi osztálytársaimmal. Úgy hiányoznak. Főleg Marsal, Vivi, meg Enci. :( :'( :P
De Littát (a fő kurva) is szívesen osztanám már. Meg szerintem ő is engem. :D
Szerdán jön a legjobb barátnőm Dublinból. Akit testvéremként szeretek. Nos hát, lesz duj-duj-desuduj. :D Tervbe van, hogy úgy berúgunk mint a szemét. Nem is tudom mikor voltam utoljára részeg... Talán ősszel, amikor a Kossuthba voltunk. Az nem volt semmi. Igazi rocker kocsma. Mi meg LL Juniort nyomattunk a zenegépen. Vicces volt. Főleg a táncunk... :D Jaj, ezekre mindig olyan boldogan gondolok vissza...
Lényeg, hogy ki kéne mozdulni végre itthonról. Kezdeni valamit a szabadidőmmel. És kezdeni is fogok...;)

UI: Betegségre utaló jel: Azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy tanulni kéne.... FUCK!

2009. augusztus 8., szombat

Brrrr

Még csak este kilenc óra lesz..., de már kicsit szét vagyok csúszva. Ma este egyedül vagyok itthon. Úgy képzeljétek el, hogy üvölt a zongora muzsika, az összes ablak és ajtó be van csukva, és az összes lámpa fel van csapva. De még így sincs meg a 100%os biztonságérzetem...
Utálom ezt a házat! Egyszerűen gyűlölöm! Alig várom, hogy elmehessek innen....


Vérfagyasztó........

Semmi különös , jupppyyyyyyyyyyyyyy

Ma 8.hó 8.a van... És ez azért király, mert 8 a szerencse számom! :D Szóval ez a nap már rossz nem lehet.
Velem semmi érdekveszítő nem történik mostanában. Teljesen bele vagyok mélyedve kisregényem írásába. Már 28 oldalnál tartok. :D Ahhoz képest, hogy soha semmi írást nem tudtam folytatni, ez nagyon jó. Olyan 100-150 oldalasra tervezem. A történet kb-ra már megvan a fejemben. Telis-tele van izgalmakkal, kis kalandokkal. Remélem sikerül végre olyan kézzelfoghatót alkotni, amit sokan fognak olvasni és dicsérni. XD Na jó..., nem. :) De azért jó lenne már valamit tenni is. Nem akarok egy nap arra ébredni, hogy 80 éves aszott nyanya vagyok és elpazaroltam az életemet a kedvenc sorozataim nézésére. (heeeh) Ja, és még valami. Boldog vagyok.

2009. augusztus 7., péntek

Valami készülőben van....

A Meleg nép kezdi megunni az erőszakot és az elnyomást. Úgy érzem egy vulkán készülődik kitörni. A Pride Foruma ég a kedélyektől. A YouTuBe-n is rengetek homofóbia ellenes videót találtam. Ennek örülök nagyon. Közel vagyunk a célunkhoz. De a kaput egy csapat homofób rasszista náci őrzi. És egy eszme, amit csak ők éltetnek. Ha velük megbirkóztunk, már nem állhat az utunkba semmi. :) Remélem végre történik valami, és elfogad ez a kis ország mindannyiunkat, olyannak amilyen.

Hogy jól kezdődjön a nap.... :D

Leszerel a meleg katona, búcsút int az egyik tisztnek is:
- Viszlát, szépségem!
Mire a tiszt felháborodottan:
- Mi az, hogy viszlát, szépségem?! Nem látja a vállamon a sok csillagot?
- Jól van, akkor viszlát, csillagom!


Két meleg focista arról beszélget, hogy ki minek örül a legjobban.

- Én annak - kezdi az első - hogy ha gólt rúgok, egyszerre tíz játékos csókolgat.

- Én meg annak - mondja a másik -, hogy ha kimarad egy gólhelyzetem és tizenötezer szurkoló ordítja egyszerre: kapd be!

2009. augusztus 5., szerda

Egy jó lehetőség

"Kedves Alkotónők!

A Labrisz Egyesület 2009. október 5 - 10. között rendezi meg a IV. LIFT Fesztivált, amely idén az „Időt-álló leszbikusok - régen és most ” mottót kapta. A fesztiválra több műfajban (képzőművészet, irodalom, zene) is meghirdetünk alkotói pályázatokat:

Várjuk verses, epikai vagy drámai alkotásaitokat! Az irodalmi alkotások terjedelmi korlátja: max. 5 vers, max. 5 oldal próza, max. 15 oldal dráma. Ezenkívül „SMS-alkotásokat” is várunk: legfrappánsabb csajozási dumáitokat, a legjobb SMS-rímeiteket stb. (A lényeg, hogy Ti legyetek a szerzők, és ne Ti kapjátok őket.) Itt 1 db SMS-be kell mindennek beférnie! A zsűri által legjobbnak ítélt pályaműveket a fesztivál keretében felolvassuk, és a honlapunkon is közzétesszük."

Érdemes megpróbálni, azt hiszem. Egy jó lehetőség, de nem csak nekem.

Kicsi és tehetetlen.

Ha kicsi vagy, akkor nem tehetsz mást csak csöndben figyelni a nagyokat. Lehet, hogy én még gyerek vagyok..., de akkor is szeretnék tenni valamit. Azért, hogy jobb legyen, vagy egy kicsivel könnyebb. Nekem annyi is elég, ha valaki arcára egy 3 másodperces mosolyt csalhatok. De kiabálhatok akárhogy, ugrálhatok, vagy öltözhetek rikítószínű ruhákban, hogy kitűnjek a tömeg közül akkor sem tehetek semmit.
Nem akarok én hírnevet. Nem szeretnék sztár lenni. Nem szeretnék gazdag lenni. Nem kell milliós autó, és óriási ház. Nekem ezek nem jelentenek semmit. Csak tenni szeretnék valami jót, amitől én is jobb embernek érezhetem magam.

2009. augusztus 4., kedd

Van Kutyuuuum



Ja, és van kiskutyám. 7 hetes, és Bellának hívják. Nagyon feldobta a kedvem a kis jövevény. :D

Könyvet a netről

Rendeltem két könyvet a Labrisz oldaláról. Kíváncsi vagyok milyenek. Már nagyon várom. Egyébként nagyon olcsón lehet megrendelni. Már máskor is rendeltem netről könyvet, és jó élmény volt. Hamar kiért. :) Remélem hamarosan a saját könyvemet is a Labrisz könyvek listáján láthatom viszont. :P (álmodozni lehet, tudjátok.)

2009. augusztus 3., hétfő

:P

Ugye milyen szép is lenne? :)

NEM ÁLL JOGUNKBAN HALLGATNI!

Lea mindig harcolt a jogaiért. Ott volt minden tüntetésen, tiltakozáson. Megverték nem egyszer az utcán. De Lea soha adta fel a reményt, hogy ez a kis ország is megjavulhat. Ábrándozott naphosszakat arról, hogy megfoghatja barátnője kezét, és így sétálhat végig a tereken. Hite rendíthetetlen volt. Számtalanszor segítkezett szervezeteknek programokat lebonyolítani. Ez éltette. A hite. Ebben bízott, ebben reménykedett.
Nemsokára megalapította a saját szervezetét. Ha úgy tetszik, klubját. Minden pénteken összejártak megoldásokat keresve. És nemsokára hírük is ment az országban. Természetesen amint valami jónak híre megy, azt azonnal meg is támadják. Lea összefogott a meleg szervezetekkel és még ezernyi emberrel, és az utcára vonultak. Heterok, melegek, romák és transzneműek énekeltek együtt azon az esten. Az egész város zengett a béke dalától. Az emberek felfigyeltek. A dal befejeztével Lea mikrofont ragadott:
„Megéltünk két háborút. De a második miatt súlyos árat kellett fizetnünk. Az egész világot elárasztotta a gyűlölet. Mind egyek vagyunk! Nincs különbség! Nincs bőrszín vagy nemi identitási megkülönböztetés! Ez volt. Mi éltetjük ezt, és mi is vethetünk neki véget! Azt mondom, elég! Nem tűrhetjük tovább a megalázást, a sok bántalmazást, a közösségből való kirekesztést! Akik eddig elbújtak, mert féltek, hogy bántják őket, vagy inkább csak hagyták magukat bántani, azok bújjanak elő! Minden dolog csak addig él, ami mi éltetjük. Ne éltessük tovább ezt a mocskot! Legyen béke végre! Fogjunk össze, és vessünk véget az elnyomásnak! És építsünk egy szebb, és biztonságosabb jövőt. Mert NEM ÁLL JOGUNKBAN HALLGATNI! „
Lea szavai eljutott az emberek szívéig, és hangosan kiabáltak tapsoltak.
Az országot hamar körbejárta, és a szervezethez egyre többen csatlakoztak. Pár napon belül már az amerikai újság a Timesban lehetett látni a hírközlést. A magyar kormány is felfigyelt, és támogatta a szervezetet.
2010. szeptember 19.-én új törvény születik. Miszerint minden rasszista megnyilvánulást szigorúan büntetnek. Pénzbírság vagy börtönbüntetést is kiszabhatnak.
A rendőröket keményebben fogták.
A romákat többé nem bántották. Megbékéltek. A romáknak sem volt már miért gyűlölni a magyarokat. Így szép lassan megszűntek a bűnözések. Az országot kezdte beborítani a béke. Persze sok „eszmefenttartónak” nem tetszett mindez. De a szigorított rendőrség azonnal eltiporta a rosszakarókat.
Lea neve egy életre belevésődött a történelembe. Mert nem csak egy kis országot szabadított meg a mocskától, hanem az egész világot.

A Pillangófiú 3. rész

Négy hét múlva, Imi ismét kimerészkedett. Arcát hegek, testét foltok ékesítik. Végigballag a városon, kötszerért bemegy a patikába. Lehorgasztott fejjel ballag az abc után balra a sárga házak felé. Imi ismét meglátja a két sötét alakot, akik már nem számítanak idegennek. Most megáll. Nagy levegőt vesz, sóhajt. Tovább halad. A két férfi megint véresre veri az ifjút, és ott hagyják. Imi ezúttal nem tud felkelni a földről. Egy idős nénike talál rá, aki este levitte a szemetet. Hívja a mentőket. Imi korházba kerül. Amikor kiderül, hogy az alig élő fiú meleg, a nénike otthagyja a korházban. Iminek több bordája is eltörött. Életveszélyes állapotban fekszik a fehér falak között. Bognár Imre még azon az éjszakán, nyolc órakor meghalt.

2009. augusztus 2., vasárnap

A Pillangófiú 2. rész

Két hét beletelt mire Imi újra kimerészkedett házikójából. Arca még mindig csak a sebektől ragyogott.
Imi hangulatát nem dobta fel kedvenc strassz pólója. De legalább befedte kék-zöld-lila testét. A szivárvány három színe. Szája épp, hogy csak megmozdult. Mosolyfélének látszott. De Imi, úgy mint eddig, az abc után balra, a sárga házak felé ment haza. A két idegen megint ott volt. Most kiabáltak is neki. Köcsög, rohadt buzeráns szavak dallamokként hangoztak a rideg kis sikátorban. Imi nem állt meg. Csak ment tovább nyugodtan. Gondolta, csak simán elcsusszan a két újra látott idegen között. De ahogy múltkor, most se engedték át. Megint jól összeverték. Imi ismét bebábozódott és pillangóhoz híven viselkedett. Nem ütött vissza, meg se szólalt.

2009. július 31., péntek

A Pillangófiú 1. rész

Imi mindig ugyanazon az úton ment haza. A sárga házak között tűnt el, az abc után balra. Imi egy jó kiállású meleg fiatal srác volt. Nem csinált ő semmi rosszat, csupán vállalta önmagát. Nem tűnt ki a tömeg közül, csak ragyogó mosolyával, amikor strasszos kis pólóját magára húzta. Kecsesen keccselt végig a városon. Egyetlen bűne a boldogság volt. Haza igyekezett. Az abc után lefordult balra, és a sárga házak között vágta le útját szerető kis otthona felé. A sikátor szűk, kissé rideg. Csak a szemétszállító kocsi jár arra felé. A hosszú kis utca végénél meglátott két sötét alakot. Imi nem állt meg. Viszont mosolya abban a pillanatban lehervadt arcáról. Az egyik alak horkantott, majd egy kiadósat köpött maga mellé. Imi csak ment tovább. Gondolta, csak simán elcsusszan a két idegen között. De pechére nem ez történt. A két harminc év körüli férfi elé lépett. Az kék sapkás foszer kabátja alól előhúzott egy nagy vaskos fadarabot. Imi felé emelte, és lesújtott rá. És csak ütötte. Amikor Imi már a földön feküdt és vért köpött, a sapkás barátja elkezdte rugdalni. Imi csak tűrte. Nem ütött vissza. Bebábozódott a hideg betonon. Támadói megunták, és otthagyták. Imi kikelt gubójából. Csodálatos pillangó volt még mindig. De színei csak a vér és a lila foltok. Nagy nehezen feltápászkodott, és hazabicegett.

2009. július 30., csütörtök

Egy hetero oldalról informálódtam, meleg oldalon seholse láttam !!!!!!



A 48 éves transzvesztita színész-énekes-modell-műsorvezető Los Angelesben szenvedett balesetet egy taxiban, melybe belerohant egy másik autó. A művész mindkét lába megsérült, ezért kórházba szállították, de saját felelősségére még azon a napon haza is vitette magát. Egy tengerentúli magazin szerint a sofőr komolyabban megsérült, őt még mindig a klinikán ápolják. RuPaul rendkívül népszerű a hazájában, saját tévéshow-ja van, több szólólemeze is megjelent, és negyven filmben is szerepelt már. A 201 centis „művésznő” legnagyobb sikerét Elton John oldalán aratta a Don’t Go Breaking My Heart című duettben, illetve listavezető volt az It’s Raining Men című dala is, melyet Martha Wash partnereként adott elő. Szólóban a legmagasabb helyre a Supermodel című dala jutott eddig, mely a második helyen landolt az amerikai slágerlistán.

2009. július 29., szerda

Az erő




Az erő nemcsak a karunkban vagy a lelkünkben van. Az erő mindenütt vagy. A fejben, a levegőben, a tárgyakban. Az erő által az lehetsz, aki csak akarsz lenni. Lehetsz tündér, manó vagy angyal. Az vagy, aminek gondolod magad. Nem kell álomvilágban élned ahhoz, hogy az lehess, amit szeretnél.
Ha képes vagy, a csúnyából szépet, és rosszból jót csinálni. Akkor tiéd a világ.
„Ha másokat ismersz akkor bölcs lettél, de ha önmagadat, akkor megvilágosodtál.”
Ha hiszel, bármit elérhetsz. Ez a mi földünk. A fiatalok öröksége. Rajtunk a sor, hogy szebbé tegyük a világot. Ha elültetsz egy virágot a kertben, te már máris valami nagy, és jó dolgot hajtottál végbe. Picike apróságok. Ha jót cselekedsz, azt mindig megjutalmazzák. Talán nem veszed észre majd, és úgy érzed felesleges volt a sok munka. Pedig te már akkor rég megkaptad, amire vágytál. Egy kis elismerést, hogy ezt is megoldottad, tehát már rossz ember nem lehetsz. Angyal vagy, ha másokon segítesz, tündér, ha beváltod az ígéreteidet, és manó, ha másik manókat jutalmazol. :)

„A csoda nem bennünk van, a csodát nem mi csináljuk. Mi vagyunk maga a csoda”

2009. július 27., hétfő

Tartsd meg a hited, bármi is történjék!

Talán az a pillanat, amikor egy erőszakos mozdulattal kihúztam a kezemet kezei közül. Talán az volt az a pillanat, amikor valami felégett bennem. Főnixnek képzelhetném magam. De bárhogy is próbálkozom, nem éledek újjá saját hamumból. Csupán megbékélten fogadom el a tényt, hogy ismét egyedül vagyok.
Mérhetetlen nyugalom, és béke árassza el egész testemet. Nyugodt vagyok, mint a rideg fehér fal. De közben oroszlánok hada üvöltözik bennem.
Ha az ember meggondolt, akkor annak is oka van, amit tesz. Mert ok nélkül, csak az igazi bolond rombol. Ha becsukod a füleid, és nagyon figyelsz..., meghallhatod a belső hangot. Tartsd meg a hited magadban. És akkor nem érhet semmi baj. Csak erősen tartsd meg a hited, bármi is történjék.