Levél

Kedves Amanda!

Mindig is lenyűgözött, ahogy egy-egy új dolog rabjává válsz. Nagy álmodozó vagy! Olyan sok mindent tettél már rövidke életed során, hogy alig lehet őket felsorolni. Elképesztő ember vagy! Bárcsak Te is elhinnéd végre! Nyitott vagy, közvetlen mindenkivel. Képes vagy önzetlenül segíteni idegeneken. Amit gyakorta meg is teszel. Mindennapi apróságok Neked ezek, de szerintem jó úton haladsz. Annyi mindent szeretnél egyszerre tenni, hogy még Te is belezavarodsz! Hiába mondom neked, hogy próbálj egy dologra összpontosítani és akkor lesz sikerélményed. De nem. Csak kapkodsz össze-vissza, ezt is akarod, meg azt is. Utána meg rosszul esik, ha az emberek nem értékelik kellő képen az odaadó önfeláldozásod. Miért jó ez neked? Mindig, de mindig beleadod szíved-lelked mindenbe, nem gondolsz magadra! Inkább kevesebbet alszol, vagy nem eszel, lemondod a barátaiddal való találkozást, azért, hogy idegeneknek segíts. Vagy olyasmit tegyél, ami nem a Te dolgod lenne. Csak, hogy másoknak nem olyan fontos, mint neked. Jól ki is használnak Te csacsi!

Jajj drága, annyira sajnálom! Bár ne kellene ezt a sok terhet cipelned! Csendben tűrted a bántásokat, amiket az évek során kaptál. Próbáltál mindig szeretettel fordulni a gyűlölködök felé. Szelíd voltál, ebben rejlett az erőd. Hiába jött a vihar, te békésen üldögéltél. Belül mégis összeomlottál. S mint kisgyermek, sosem értetted miért bántják egymást az emberek? Ismerem az elveid és az értékeid, tudom, hogy sosem bántanál senkit, semmilyen formában. Ha tehetnéd, megölelnéd a világot. Tudom, hogy hálás vagy mindenért, amit, azt életben kaptál. Köszönöd a jót, s a rosszat is, ami tanított. Nem élheted mások életét. Csak a sajátodat. Nem tudsz mindenkin segíteni, ha megszakadsz, akkor sem. Sosem leszel több vagy kevesebb senkinél! S tudom, életed értelme, hogy nem magadért vagy itt a Földön, hanem mindenkiért. S már-már megszállottan keresed a módot, hogy örömet vigyél mások életébe, ne feledkezz meg magadról sem. Ez nem önzőség. Majd lesz valaki, aki úgy fogsz szeretni Téged, ahogy Te az Életet. 

Keresem az otthonom a nagy világban!

Keresem azt a helyet, ahol önmagam lehetek. Ahol nem kell álarcokat húznom, és megjátszanom magam. Ahol nem kell erőltetett mosollyal az arcomon törtetnem előre a bizonytalanság és a megalkuvás bugyraiban.
Bármily bonyolultan is hangzik, őszintén szeretnék élni. Valahol, ahol nem teher vagyok, hanem érték. Keresem közösségem, ahol nem bántanak azért mert nem eszem húst. Nem ítélkeznek felettem. Ahol az emberek összefognak, segítik egymást, és nem másokat eltiporva próbálnak önző érdekből feljebb jutni. Ahol nem néznek bolondnak, mert természetközeli életre vágyom, mert nem szeretném ivóvízzel lehúzni a wc-t és műanyaggal befűteni a házam.
Határozott elképzelésem van arról hogyan szeretnék élni, de ehhez szükségem van Rátok! Félek egyedül próbát tenni.
Nem akarok többé az az ember lenni aki eddig voltam. Túl sokat hibáztam. Úgy érzem csak egy másik helyen tudnék lenni csak igazán önmagam.
Ha Te is ilyen otthon kereső vagy, vedd fel velem a kapcsolatot! Ha tagja vagy bármilyen kezdeményezésnek, vagy már részese, keress meg kérlek!

Kulcsszavak: Szeretet, Hála, Természet, Földház, Szalmabála ház, Vályog, Komposztálás, Kaláka, Meditáció, Elfogadás, Megértés, Nulla hulladék, Vissza a természetbe, Csináld magad, Újrahasznosítás, Összefogás, Értékmegbecsülés, Megújuló energia, Élhető jövő, Bio, Vegyszermentes élet, Öko-gazdálkodás, Körfolyamatok, Környezetvédelem, Gyógynövények, Pozitív energia, Őszinteség, Suskaközösség, Zene, Sparhelt, Földanya, Vegetáriánus életmód, Minden élet értékes, Béke, Harmónia, Természeti törvények, Permakultúra....stb stb stb. :)

Logikamentes övezet!

Tudod, az éj minden nap eljön és elrabol egy darabkát belőled. Olyan körbe-körbe játék ez. De ne félj, minden apró részed jó kezekben van. Csillagokká válnak az éjszakában, ami utat mutat a vándornak. Most már nyugodtan becsukhatod a szemed, közeleg már az új nap. S az új nap első fénysugarai elárasztanak, magukhoz rántanak és szorítanak, megtöltenek szeretettel, melyben elmerülni bűn! Ebben a meleg masszában oldódsz Te fel, ez az Én drogom.
Ez megrémít. Félek. Kitalálok mindenfélét, magyarázkodok össze-vissza. Minek ez? Minek az? Ó-ó! Tudom kár hadakoznom, ámítani magam. Mert nem az értelmét kell keresnem, nem a háttéradatokat. És nem kell vizsgálódást csinálnom a jövőt illetően. Nincs rá szükség. Alázattal fogadlak tanítómmá, ha az kell, hogy szenvedjek.

Életem legszebb fejezete

Még átölelnek a régi szép emlékek, amiket egykor együtt éltünk meg. Ha szomorú vagyok, szívem dallamára ringatnak el és adnak újabb és újabb reményt, amit a holnapba töltök, mintha az egy üres dobozka volna, amit rendszeresen fel kell tölteni. Nem tudok csak reményekből és álmokból élni. Túl sok lett az "Én" a kapcsolatunkban. Nem "Mi" vagyunk, hanem Én és Te. De inkább csak Én vagyok, így egyedül egy kapcsolatnak hívott maszlagban, amit néhány vékony érzelmi cérnaszál tart össze. Régóta nem vagyok boldog. Te sem vagy az. Mégsem tudsz elengedni. Néha úgy érzem gyermekien ragaszkodsz hozzám. Olyanokat mondasz, mint, hogy: Nem tudnál nélkülem élni. Meg: Én vagyok az életed értelme. Pedig ez nem igaz! Nem vagyok létezésed hajtómotorja, akárhogy is szeretnéd. Csupán egy fejezet vagyok az életedben, ami felráz. Hahó! Ideje élned! S Te is csupán egy fejezet vagy az életemben, ami megállít, lecsendesít. 
Elképesztő mi történt másfél év alatt. Egykor nagy, mindent elsöprő hurrikánok dúltak bennem, megrészegültem az illatodtól és egész testembe remegtem egyetlen csókodtól. Most mosoly vagy a szám szélén, barátom vagy. Szeretlek, mint kavics az iszapot. Egyszerűen beléd ragadtam, de szívem már hív, érzem mennem kell. 
Nem állítom, hogy nem fogsz hiányozni vagy, hogy egyszerűen tovább tudok rajtad lépni, mintha sosem lettél volna számomra senki. Szeretném, ha szeretettel válnánk el, és tartanánk a kapcsolatot. Ígérem, hogy nem tűnök el! Kérlek Te se tedd! Tudni akarom, hogy jól vagy e, boldog vagy e? Szeretnék segíteni, átölelni, együtt nevetni, örülni egymás sikerének. Részemről most ez minden amit adni tudok, a mérték nélküli szeretet, ami csak kijöhet belőlem. 

Szavak

A szavak néha csak úgy jönnek, mint a hívatlan vendégek. Megjátszod, hogy örülsz nekik, de már bánod, hogy beengedted őket. Bánod, hogy kimondtad. Sok minden befolyásolhatja a szavaink milyenségét. Én már sokszor mondtam ki olyat, ami nem az enyém volt. Egyszerűen nem tartoztak hozzám. Csak úgy jöttek a semmiből és arcon vágták azt akit szeretek. Én ezt nem értem. Miért bántjuk azt, akit szeretünk? 
Igyekszem azzá válni, aki mindig is szerettem volna, jó emberré. Ezért 110% pörgetem magam a munkában, s próbálok mindenki életébe örömet csempészni. Aztán ott vannak azok a szavak, amiket nem kellett volna kimondani, hisz butaság. De már ott vannak, és ez nem olyan, mint egy film, amit visszatekerhetsz. Mindennek megvan az oka és a következményeket jó felnőttként vállalni kell. Még akkor is, ha ez nagyon ijesztő. 
Sajnálom, hogy elszálltam, és ismeretség nélkül ítélkeztem. Nagy hiba volt a részemről. Remélem a hirtelen indulatból, átgondolatlanságból született szavaknál fontosabbak az őszinték.