Nevetséges küzdelmek

Ugyanazt a játékot játszom évek óta. Folyton jön valami akadály, amikor bizonyítanom kellene. A dolgomat kellene végeznem. De az érzelmi világom mindig elvonja a figyelmem. És ezek mellett az érzések mellett a kötelezettségek is nevetséges időpocsékolásnak tűnnek. Mennyivel fontosabb, hogy vidáman éljem meg ezt a napot, mint egy házi dolgozat. Lehet holnap meghalok, és akkor kit érdekel kész van e? Mennyi mindenről maradok le amíg alszok, dolgozok, az iskola padjait koptatom, olyan tudásért, amiről öt vagy tíz év múlva fogalmam sem lesz. Nem tudom mikor leszek hajlandó lemondani az érzések mámoráról, azért, hogy olyasmit tegyek, aminek nem látom értelmét. Túl komolyan venném az életet, vagy inkább túl lazán?  
Ha jól tanulok és elvégzem az iskolát, esetleg lesz jó állásom, amit szeretek is. Meló, háztartás, talán férj meg gyerekek, meló, számlák, meló, szex, viták... Mennyire nem akarom ezt. El sem hiszem. 

Ez egy régi mese, de nekem még mindig gyönyörűm.

A szív olyan dolog, amit nem elég megszerezni. Folyton küzdeni kell érte! A kapcsolatok elején minden olyan varázslatosan jó. Miért? Mert, akkor még mindkét fél tesz azért, hogy a másik jól érezze magát. Fontos nekik, hogy minden kimondott kedvesség vagy gesztus célt érjen és ne falhoz vágott tányér legyen. Figyelnek egymásra és egyből észreveszik, ha valami baj van. Onnantól kezdve bármit megtesz a másik fél, hogy jobb kedve legyen szerelmének. S nem rátesz egy lapáttal, hogy vádaskodásba kezd, hogy csak saját problémájával törődik, és nevetséges rivalizálásba, hogy túlnője saját gondjával párja problémáját.
Amit pár év eltelte után könnyen elfelejt az ember, hogy nem elég egyszer meghódítani kedvesünket. Tudnunk kell adni valamit, ahhoz, hogy kapassunk. Mind negatív, mind pozitív értelemben.
Lehet ez is ilyen gyermeki dolog, de én még mindig erősen hiszek abban, hogy bármit meglehet beszélni. Viszont utána cselekedni is kell ám! Nem a másikra mutogatva, "Ő se..."- bla bla
Mindkét félnek önmagában kell keresni a hibát. S minél hamarabb változtatni azon, nem csak kapcsolata túlélése kedvéért, önmagáért. Ami a legeslegfontosabb, hogy egyéniségünket azaz önmagunkat soha ne áldozzuk fel egy kapcsolatért sem! Ha szeretnek, szeressenek, azért aki vagyok, nem egy beidomított/ benevelt lábtörlő én miatt, aki minden nap álarcot kényszerül húzni, ha párja szemébe néz.
Sokszor a szavak nem elegendőek. Nem gyógyítanak oly hatékonyan lelki sebeket, mint a tettek. Viszont annál nagyobb sebeket tudnak okozni, ha elhisszük őket egy stresszes nap után párunknak.
Nem lenne olyan bonyolult, leülni és rákérdezni, mi miért volt..., mégis egyszerűbb hinni a látszatnak, amelyek leigazolják téveszméinket, mik szétmarnak legbelül és egyre távolabb sodornak szerelmünktől.
Egy jól működő kapcsolat sokszor kemény melónak tűnik, de, hol szeretet és őszinteség van, ott a lehetetlen is csak egy szó. 

Őszintén élni

Eddig úgy éltem, hogy fontos akartam lenni. Nagy tetteket akartam véghez vinni, amikben csak Én láttam a nagyságot. Mindig valaki más szerettem volna lenni, mint ami. Vékonyabb, kedvesebb, hasznosabb. 
Folyton ismételgetem magamnak, hogy nem kell megfelelnem senkinek. Ez megnyugtat és enyhíti a rám nehezedett nyomást, ami minden nappal egyre nehezebb. 
Csernus doki döbbentett rá, hogy amíg nem vagyok őszinte önmagamhoz műéletet élek. Minden napra egy maszk, apró kis cselekkel kitérni a "Hogy vagy? Mizujs?" kérdések elől és még csodálkozok, hogy senki nem veszi észre, hogy minden pillanatban meghalok kicsit, amíg ezt a szerepet játszom. 
Meg kell kérdeznem magamtól, hogy hogy vagyok, mit szeretnék? Mert őszintén nem tudom. Belekavarodtam már a szerepjátékba. 
Szóval nem kell úgy tennem, hogy szeretem amit csinálok...Micsoda megkönnyebbülés. S, hogy ehhez mit szól majd a világ... Ha elhiszed mások véleményét, máris csapdába estél. Gondolatok nem mindig felelnek meg a valóságnak. A szavak nem értékállóak. Még a tettek is megkopnak az idő múlásával, más emberként visszatekintve. Az életben csak az fontos, mennyit éltél őszintén.. Minden más időpocsékolás és kabaré. 

Valóra vált félelmek

Ebben a hónapban a legtöbb félelmem valóra vált. Azok is amelyektől egész életemben rettegtem. Megkönnyebbültem. Mégis dühös vagyok. Dühös vagyok, mert senki nem akar osztozni az érzéseimen. Tudja egyáltalán a családom vagy a barátaim, hogy mik történtek velem? 

Újra és újra a szemem előtt vannak a képek. És nem tudok szabadulni az érzéstől amelyet magukkal hoznak. 

Nem kell szánalom, nem kell a figyelem. Dühös vagyok mert senki nem értheti igazán, és senkit nem érdekel igazán. És ez, ez az ami kettéválaszt legbelül. Egyedül vagyok a fájdalmammal. 

Ezek nem olyan dolgok, amiket csak elrak az ember egy fiókba a lelke legmélyén és már tovább is lépett. Ez azaz igazi jobb horog amivel az Élet a padlóra küld. Átértékelődnek a dolgok. Megváltozik minden. 

Nagyon megijedtem. Nem attól, hogy meghalok. Az valahogy eszembe se jutott... 

Azon a napon nem csak a motor tört össze..., bennem is összetört valami. Visszahozhatatlanul. Lelkem egy darabja ott maradt az esőben a betonon. 

Amikor a paraszt üti le a királynőt

A sakkban a királynő a legfontosabb bábu. A paraszt pedig a legkevésbé értékes. A királynő, aki fontos, legyen most az Ego-m. A paraszt, akiről azt gondoljuk kevésbé értékes pedig az Én tudatom. 
A királynő minden helyzetben fontos akar lenni, tehát elkezd megfelelni az elvárásoknak. Én is szeretnék vékony lenni, jó jegyeket kapni, párt találni stb stb. Ezek fontos dolgoknak tűnnek, amikért áldozatokat kellene hoznom. 
Viszont, ott van a paraszt. Kivan téve az előítéleteknek, társadalmi elnyomásnak, és befolyásnak. Ő egy kevésbé értékes bábú. Ámbár a paraszt azaz az Én tudat, tudja azt is, hogyha jól lép, akkor leütheti a királynőt. Nem kell mássá válnia valaki kedvéért. Egyszerűen nem hiszi el azt magáról, amit a környezete sugall. Mindenre van megfordítás. Vékony szeretnék lenni. Sok vékony lány szeretne olyan lenni mint én. Jó jegyeket szeretnék kapni. Nem a jegytől függ a tudásom. Szeretnék párt találni. A párom önmagamért szeressen és ne egy magamra erőszakolt megjátszott karakterért. 
Vágyaim elérése során, sosem szabad lealacsonyítanom magam, feláldoznom egyéniségemet. Mert az elért cél nem fog okozni igazi sikerélményt, ha közben leromboltam belső világom. Csak akkor üthetem le a királynőt, ha nem hiszem el, hogy egy értéktelen ember vagyok és nem akarom másnak mutatni magam, mint ami valójában Én vagyok. És csakis Én lehetek. 
Ezt most önvigasztalásképp írtam le. Márpedig, hogy teljesen normális, hogy vannak érzéseim és nem kell úgy tennem, mint akinek nincsenek. Mert ez is csak Én vagyok. 

Mi figyel kit, ki figyel mit? KI FIGYEL KIT??

Míg a kamerák megfigyelnek a csodavilágnak berendezett bevásárló központok polcai közt, eltűnődtem, vajon ez lehet e a Mennyország?. Mindent félkész állapotban, műanyagba zárva, gyűjthető matricával ajándékba megkaphatok. 
Mostantól a boltba se kell elmennem. Nyugodtan nézhetem tovább a tv-t. Elég, ha interneten megrendelem mit is szeretnék majd a tányéromra tenni, és valami jól fizetett rabszolga házhoz hozza nekem egy műanyag zacskóban. Hisz már Talma is így csinálja. 
S még van pofánk panaszkodni?! Olyan csodálatos világban élünk, ahol pénz többet ér az emberi kapcsolatoknál. Mostantól nem kell köszönnünk sem eltűrnünk a szegény pénztáros savanyú ábrázatát. 
Amíg a barátaim a telefonjaikat nyomkodják, elgondolkodom, hogy a kamerákon kívül ki figyel még rám? 

Ha kiírnám facebook-ra, biztos több értelmet nyernének az érzéseim, vagy gondolataim. Valaki biztosan elolvassa. Viszont, ha nem lenne facebook, nem lennének sem érzéseim se gondolataim. Nem írna senki rám, hogy "Szia! Mizujs?". Nem hívnának fel, mert sok a hívásadó. Vagy arról már mindenki megfeledkezett? Írna e valaki egy levelet, olyan borítékos fajtát amin bélyeg van? 
Ez csak egy gondolatmenet. Mégis számomra elég valóságos. Egyúttal meg is halhatunk, úgyis fontosabb mindenkinek, hogy szintet lépjen a candy crash-ben, vagy lényegtelen dolgokról fecsegjen, másokat megalázzon, másokon röhögjön. 
Valami kezd eltűnni. Ez csak engem zavar? 

Szingli királyfi bérelhető szeretetért

Mi nők mennyit abajgatunk, hogy nincs egy normális pasi sem. Mert a normálisnak hitt egyedekről is mindig ismétlem mindig kiderül, hogy irtózatos nagy seggfejek, vagy jobb esetben melegek. 
Viszont a jófiúk nem kellenek. Nem azért mert ilyen kis kinyalt seggű anyuci apuci pici kis klón majma lenne, hanem mert nincs bennük kihívás. A rossz fiúk, vagy másképpen címeres seggfejek, azokban van. Lehet erőlködni bőven, hogy valami érzést vagy kedvest szót kicsikarjunk belőlük. Ebben látjuk sikerélményeinket, és fontosnak érezhetjük magunkat pár hónapig. Csak, hogy jön a váltás kis szívem, újabb erős lelkületű nőszemély, aki majd eleget udvarol az érzelmi nyomoréknak, mikor mi már belefáradtunk. És a végén, még Te leszel a ribanc. 
Egy érzelmesebb srác már buzis? Most ez komoly? Ha kapunk egy verset, fejvesztve menekülünk, mert ez aztán az ijesztő. Húha itt van valaki, aki kimutatja az érzéseit, amiért egész eddig rinyáltam... És futás. És csodálkozunk, hogy nem értenek Minket? 
Annyi rendes pasit ismerek, egy kezemen nem tudnám megszámolni. Helyesek, kedvesek, jó a humoruk, férfiasak, figyelmesek. Igazi királyfiak. Mi kell még? És mégis mind egyedülálló. Ezek a pasik is csak egy értelmes nőt szeretnének, aki a mellkasukon alszik és néha kedveskedik egy ágyba reggelivel. Nem szégyenli a testét előttük és őszintén elmondja, ha bántja valami. 
Elvárások visszavesz, szeretet padlógáz! 

Mi az ASMR?

Vannak időszakaim, amikor rémálmok gyötörnek, keveset tudok aludni. Ez kihat mindennapjaimra, gondolkozásomra, emberi kapcsolataimra. Youtube-n kerestem valamiféle nyugtató, meditációs zenét, ami segítene a békés alvásban. Így akadtam rá az ASMR videókra. 
"Az ASMR (Autonomous Sensory Meridian Response) egy olyan neurológiai jelenség, melynek a kutatása még kezdetleges stádiumban van. Ebből kifolyólag feltételezéseink sem lehetnek arról, hogy hány embert érint. 
A külföldi beszámolók általában a koponya hátsó részén egyfajta zsibbadó, bizsergő, simogató érzésként írják le az ASMR-t. Ez a test többi részére (vállak, hát, gerinc, sőt akár a test egészére) is kiterjedhet. Sokan egyfajta 'agyi orgazmus'-hoz hasonlítják az élményt, de ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy alapesetben nincsenek szexuális vonzatai az ASMR-nek. Az érzés általában a tarkó illetve a koponya hátsó részéről indul.
Különlegessége, hogy tényleges fizikai behatás nélkül is bekövetkezhet: pusztán bizonyos hangok vagy látványok eredményeképp." (www.facebook.com/pages/Magyar-ASMR-Közösség) 

Tetszik, ez a megfogalmazás, hogy agyi orgazmus. Suttogás, vagy bizonyos hangok olyan érzést keltenek, mint amikor egy jó alapos relaxációs masszázst kapunk. Csak ezt az ingeráradatot az agyunkkal érzékeljük, és ez az egész testünkből kellemes bizsergést vált ki, mint amikor a fodrász masszírozza be a sampont hajunkba. 

Elsőre nagyon furcsának hathat. A legtöbb videó szinte interaktívnak mondható. Az ASMR mesterek vagy hangközvetítők egészen közelről veszik fel magukat, mintha csak velünk szemben ülnének és minket masszíroznának stb. Valakire nem hat. Pontosan Én sem tudom még, mi ez az egész. Lehet egy új őrűlt hóbort, mindenesetre nagyon jó! Én is elgondolkoztam rajta, hogy csinálni kellene ilyen videókat. Amik elkényeztetik fülünket, agyunkat, minden porcikánkat.
 Az Én egyik kedvenc ASMR videóm