Szánalmas lennék? Valami nevetséges romantikus cuki film
megy a tv-ben. Pezsgős energiaitalt iszok bor helyett, és a barátomtól kapott
kis plüssmacit szagolgatom, amit 12 órával ezelőtt fújt be a spréjével, mielőtt
hazament. Nemsokára a két irtózatosan különc karakter szexelni fog. Iszom.
Innom kell! Dögös pasi…
Mégis mi bajom? Mi ez a búvalbaszott fej?
Ha most bármit kívánhatnék… Valószínűleg áramszünet lenne.
Gyilkos ez a film.
Kezd hatni a pezsgő. Kis buborékok szöknek az agyamba. Kis
lila folt integet vissza a tükörből, aki a nyakamon vert tanyát. Vége a
reklámnak. S a film folytatódik. Piti kis életem filmje. Szinte már olvadok a
tökéletes szövegkönyvtől. Biztos erre van szükségem?
Elgondolkodom. A legjobb pasik, sosem tudják magukról, hogy
észbontóak. Bizonygathatom én, de hiába. Olyan ez, mintha én lennék az egyetlen,
aki olyasfajta ösvényen járhat, ahol mindig összetalálkozik egy kis csodával. A
mostani barátom is effajta csoda. Bár nem hiszem, hogy Ő maga valaha is így
gondolna magára. Azt hiszem ez éltet, a kihívás. Hajt a vágy, hogy felfedezzem.
Akárhogy is lehet ezt érteni.
Azt mondta fél. Fél attól, hogy túlságosan belém szeretett. De
még mielőtt ezt megvallotta, én tettem vallomást, hogy félek szeretni Őt. Micsoda
nevetséges hülyeség.
Félek szeretni? Majd megőrülök érte! Csodálom, és minden
tetszik benne. Túlságosan tökéletes. De nem akarom ezt érezni! Legutóbb is ez
volt. Álmokba ringattam magam, miközben a valóság egészen más volt. S hiába
tettem volna meg bármit érte, Ő nem akart az enyém maradni. Nem akarok
ugyanabba a hibába esni, hogy mindent felteszek egy lapra és végül eldobnak,
mint egy elhasznált rongyot. Bár az enyém lehetnél…
Elégedett vagyok az életemmel, de csak akkor, ha Te is
vállalsz egy szerepet benne. Nem csak a pezsgő beszél belőlem.
De, azt hiszem kicsit becsíptem. Még egy pohár. Mostanában
jól esik az alkohol, túlságosan is. Remélem, nem leszek alkesz. Bebaszna. Szó
szerint. Na jó, ez nem volt túl vicces.
Le kell töltenem ez a filmet. Zseniális.
Sokkal több van benne. Mármint az új felfedezett Csodámba.
Úgy hiszem, mindazt, amit látok belőle olyan kis apróságok, és mégis már ezek
is lenyűgöztek. Biztos vagyok benne, ha mélyebbre ásnék, a világ legnagyobb
kincsét lelném. És mindez olyan drámai, már-már filmbe vagy regénybe illő… A
második pohár kutyult pezsgőm félig tele van, vagy félig üres?
Nem akarok felébredni! Mert érzem, hogy nem lehetsz valóság…
túl jó vagy ahhoz.
Talán az, hogy ilyen kiszámíthatatlan vagy, hogy mindig meg
tudsz lepni. Sosem tudom, mi a következő lépésed… mégis elviselnéd, hogy Én
irányítsak?
Nem értelek. Lehet sosem foglak érteni. S még egyet
kortyolok a kotyvalékomból.
Nem sok van már a poharamban. A filmnek is nemsokára vége.
Happy end-re számítok. Fúh, micsoda befejezés. Nehéz elképzelni, hogy lehetne
jobb.
Nem tudom, hogy a pezsgő vagy a túlzott érzelmek
részegítettek meg annyira, hogy nehézkes egyenesen mennem, de amit mindenképp
tudok, és tudnod kell.
Szükségem van rád.
