Amikor koppansz a padlón, azt szeretnéd, ha mindenki a te problémáddal foglalkozna. Én is így érzem most. Szeretném, ha a párom jobban figyelne rám. Ha most pár napig nem menne el haverozni és csak velem foglalkozna. Velem és a problémámmal. Micsoda önző dolog, nem igaz? Rárakni valaki másra saját terheinket hadd cipelje ő is. Sőt, legyen bűntudata miatta! A saját bajomra még ráteszek egy lapáttal azzal, hogy összeveszek mindenkivel, aki nem figyel eléggé rám, aztán meg utálom magam. És csak mérgelődök, egyre jobban, mint egy bolond. És legszívesebben mindenkit elküldenék a picsába, az összes hozzászólásával, meg vigyori smiley-val. Még a páromnak is megmondanám, hogy ha neki ennyit ér a dolog, akkor hagyjuk az egészet a francba!
Azt hiszem életem legnagyobb hibáját követném el. Nem tud mondani senki semmit, én sem mondok semmit. Egyedül kell megoldanom, mint minden mást. Nem akarom elveszíteni azokat az embereket, akiket szeretek. Kérlek bocsássatok meg ezért. Nem tart már sokáig, csak keresem még a megoldást.
