Sorra történek velem a rossz dolgok, mégis legyőzhetetlennek érzem magam. Keveset alszok, mégis kirobbanok az energiától. :D Hogy lehet ez? Mi ad erőt?
"Mindenki a saját sorsának kovácsa..."
Ez az ÉN ÉLETEM! És miért ne élvezhetném minden percét? Miért ne táncolhatnék vagy énekelhetnék bárhol bármit??
Az énekkar megint egyre zűrösebb, és elég nehéz kivédeni minden negatív hatást ami a többiek között megy. De hadd veszekedjenek, és a háttérben maradok és csak éneklek...:) Hétfőn a Széchenyi téren éneklek. hááááháááá
Nincs okom panaszra. szeretek élni, és boldog vagyok. :):)
UI: Jövőre művészeti suliba megyek színészetre. :P
