Meddig tart még?

Hogy mi a legrosszabb az életben? Talán a magány. Most augusztusban ünneplem a függetlenségem évfordulóját. Miért? Miért vagyok egyedül? Talán a korom miatt, vagy talán mert senki nem ért meg. Vagy mert hidegen szeretem a kakaót, és melegen a teát. Vagy talán csak azért, mert nem szeretem a túrós buktát. Végül is már megszoktam a magányt. Szerintem ez baj, de ez van, ezt kell szeretni. Szerintem az emberek azért magányosak, mert sokáig vannak egyedül, és aztán már nehéz nekik új kapcsolatot létesíteni, vagy nehéz ellenállni a menekülés vágyának. Igazából rajtunk áll, hogy meddig hagyjuk magunkat a magány süllyesztőjébe. Valaki alapból egyedül van, valaki meg hiába keresi nem találja a párját. Vagy a párja nem találja őt.
Vajon meddig tart még?

UI: "Az emberek azért magányosak, mert falakat építenek hidak helyett."

Mi lett az országgal?

Magyarosrzág elég mélyen van. Fáj ezt kimondanom, de nem szeretek itt lenni. A saját hazámba. Nem a hazám nem szeretem, hanem az embereket. Hová süllyedtünk? Talán a hazaszeretet érzése elveszett valahol a rasszizmus és a nácizmus között? Hungaristák, mit hirdettek? Hogy gyűlöltök mindenkit, meg nagy magyarország. Mégis mannyivel lenne több cigány, ha visszakapnánk elveszett földjeinket? Vagy őket közben kiírtanánk? Hová süllyedt e nemzet? Kossuth, vagy Petőfi vagy a nagy Széchenyi most mit szolna ha látná mi lett e nemzet? Bizony sírnának. Ha büszke vagy múltunkra, és felnézel a nagyjainkra, akkor miért nem állítod be őket példaképnek? Nem Szálasiról beszélek. Hanem az igazi nagy magyarokról, akik harcoltak egy jobb hazáért. Miért nem lehet elfogadni a másikat? És megbecsülni azokat? MIÉRT? Mert más a bőrszíne, vagy más a vallása, esetleg más nemekhez vonzodik eltérően a "normálistól"? Ezentúl majd úgy lesz, hogy a barna szeműek vannak többségbe ezért írtani fogják a kékszeműeket? Ember az ember ellen van. A gyűlölet elvakít, és nem látják az igazságot? Hol van a hazafiság, a magyarság, hol van a szeretet a béke? Én büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, büszke vagyok a múltunkra, büszke vagyok a hazámra, de a benne lévő embereken sírni tudnék.

Nem vagyok rasszista de ember színe fehér, ugye? Ezt a szöveget már sokszor hallottam. Amíg az emberek magukkal nem békélnek meg, mással se fognak.

Jó elismerem valamilyen szinten mi melegek is bűnösek vagyunk. Én sem vagyok oda, ha nyilvánosan perverzkedik két fiú, vagy lány. Például gondolok itt az évenkénti felvonulásra. Ha mi is kicsit viszonyodnánk az emberekhez, akkor lehet, hogy ők is, valamivel jobban állnának hozzánk, és valamivel jobban elfogadnának. Talán. Én már nem tudom. Nehéz újjáéleszteni az ami már rég elveszett az emberekből. Nem utálok senkit, nincs bennem gyűlölet senki iránt, elfogadom az embereket kisebb nagyobb hibájukkal együtt, de azt nem, hogy szégyent hozzanak az ilyen rasszista meg náci emberek egy hazára, az én hazámra, a MI hazánkra.

Legyen béke, fogadjuk el a másikat, és tudjunk szeretni.

Mennyit számít a kor?

Számomra a kor nem jelent semmit. Csak afféle útmutatóként szolgál. Lehet valaki harminc éves, és gondolkozhat úgy, mint egy tizenhat éves kamasz lány. Lehet valaki tizenhárom-tizennégy és lehet olyan érett, mint egy húsz éves. Nem lehet tudni. Azt mondom, ne nézz le senkit se a kora miatt! Mert meglátod a végén te jársz porul. Ne ítélj el, egy embert csak azért mert az a bizonyos szám kevesebb, mint a Tied. Ismerd meg előbb.
Valaki kék szemű, valaki barna, valaki zsidó, valaki német, valaki fiatal, valaki öreg..., az embernek nincs joga gyűlölni, vagy kizárni a másikat csak mert MÁS mint Ő. Persze, ha egy huszonéves meghallja, hogy egy tizenhat éves ismerkedni akar vele, megbotránkozik és kineveti. Miért? Mert fiatalabb. És aztán jönnek az előítéletek: buta, naiv, éretlen, semmit se tud az életről, nem tudja mit beszél...stb. Pedig ő sem kevesebb semmivel, vagy több mint bármelyik embertársa. Érezheti, és gondolhatja ugyanazokat, mint egy nála nagyobb számmal rendelkező.
Arra kérlek Titeket NE ítéljétek, és NE nézzétek le az embereket a koruk miatt. Mert nem érdemlik meg.