Rémálmok

Hideg és kegyetlen az éjszaka. Eljátszom, hogy jó egyedül lenni kicsit, pet rescuse meg sorozatok. Tudom, hogy nem jössz. Úgy várlak, mint gyermek a Télapót, mint valami jóságos csodát, a biztonságot. De te nem jössz. Egy idő után már nem akarok küzdeni. Az éjszaka kegyetlen. Hagyom, hogy elvigyen a véres képű férfi.
Egyedül vagyok. Csak magamra számíthatok igazán. Újra erősnek kell lennem egyedül. Nem szabad többé hinnem gyerekes álmokban. Elengedem ezeket az álmokat, mint a léggömböt. Nem kellenek többé! Csak kárt okoztak! Csak hátráltattak és bántottak! Jobb lesz így.

Hogyan legyek a párod?

Van, hogy előre elképzelem milyen lesz a kapcsolatom. Miket fogunk csinálni, mikkel fogom meglepni, mire mit fogok mondani. Persze a kapcsolat sosem lesz ilyen. Mert nem kapok virágot, ha tudja, hogy nem szeretem a virágokat. Pedig jól esne ha kapnék, hogy aztán haragudhassak rá, hogy ilyen felesleges dolgokra költi a pénzt. Ilyenek vagyunk, mi nők. 
Miért nem alakulnak úgy a dolgok, ahogy azt elterveztük? Pedig mindent beleadunk és mégsem. Ezért elkezdjük a párunkat hibáztatni. Három hónap után, már oszladozik a rózsaszín felhő, és felszínre kerülnek a problémák. 
Mindenki a maga módján szeret. A párunk szeret minket a maga módján, de nem a mi módunkon. Ha ezt nem ismerjük fel, bizonytalanok leszünk, és folyton feltesszük a kérdést: szeretsz? E mellé társulnak a buta gondolatok: De ha szeretne, nem csinálná ezt és ezt! Vagy, ha szeretne érdekelné, hogy ez nekem milyen! 
Hogyan fogalmazzuk meg magunkban a szeretetet? Ha a szeretet számunkra egy érzés, akkor azt egy adott pillanatban lehet érezni. Az érzések folyton változnak. Viszont, ha a szeretetet úgy határozzuk meg, mint szükségletet, amelyet valahogy ki kell elégíteni, akkor könnyebben megértjük a folyamatokat. Szükségem van rá, hogy szeressenek. Jó, de hogyan? Mitől elégül ki ez a szükségleted, mit tegyen a másik? Hoppá! Igen, el kell mondani neki, mert ő szeret a maga módján, de nem biztos, hogy te ettől szeretettnek érzed magad. Pl.: Ha a férfinak az a szeretet, hogy lenyírja a füvet, segít a ház körül és reggel megfőzi a kávét, a nőt ez nem fogja meghatni, ha neki meg az a szeretet, ha megölelik, kedves dolgokat mondanak neki, vagy simogatják. Ha a nő nem jelzi, a férfi felé, hogy szeretné, ha többet érintené meg stb. , akkor először mély önutálatba kezd. "Ennyit sem érdemlek! Pedig nem szeretnék sokat! Miért nem veszi észre magától? Ha figyelne rám, rájönne!" 
Ilyenkor a kapcsolat már nagy válságban van! Bántjuk önmagunkat és párunkat is, pedig csak el kellene mondanunk mire van szükségünk, hogy szeretve érezzük magunkat és boldogok legyünk.  
Őszintén szeretek? Ha megkérem valamire a párom (szeretet szükségletem kielégítése kép), pl.: megkérem, hogy masszírozzon meg, és ő elutasít azzal, hogy: "Ne haragudj Drágám, de nagyon fáradt vagyok, nem lehetne inkább holnap?" Ha ezen bevágjuk mert rosszul esik, és nincs is kedvünk már vele lenni egy légtérbe, akkor nem kérést tettünk fel, hanem parancsoltunk! Kérés mögött szeretet van, ami magában hordozza a megértést. A parancs még ha kérésnek is hangzik, ha nem teljesül nagy érzelmi vihart kavar. Bánt minket, és dühösek leszünk, ha nem teljesül a kívánságunk. 
Az elvárások megölik a kapcsolatot! Legyünk őszinték, mondjuk el mire van szükségünk! Ha szeretnénk valamit, kérjük azt szeretettel! 
Így a gondok is elillannak! Ne feledjük, egy kapcsolaton mindig dolgozni kell! A szerelem önmagában nem elég! 

Mi a probléma a kapcsolatomban?

Mi a probléma a kapcsolatomban? Két nap múlva leszünk tíz hónaposak. Tíz hónap kellett, hogy rájöjjek, hol van a probléma. Akárhányszor olyasmit csinált, mint az exeim, velük azonosítottam. Elöntött a rettegés, hogy vele is az lesz, és az ellenállás egyre csak nőtt bennem. "Én ezt nem akarom! Még egyszer nem tudnám végig csinálni!"  Van két nagy sebhely a szívemen, amit két férfi okozott. Az ami velük volt, néhol démonként kísért. "Nem és nem!" 
Sokat bűntettem Csé.-t olyasmiért, amit nem ő okozott. Csúnya dolgokat mondtam neki, ha úgy éreztem nem foglalkozik velem. "Szarsz a fejemre! Csak magaddal foglalkozol!" 
Sokat tanultam előző kapcsolataimból. A legutolsóból talán a legfontosabbat, hogy ne áldozzam fel önmagam egy kapcsolatért sem. Csé-vel is ezt csináltam. Hajtottam magam, mindent próbáltam beleadni. Erőmön felül teljesítettem, akkor is adtam, amikor már kérnem kellett volna. Csak az volt a fontos, hogy teljesítsem az álmait, és ezért mindent megtettem (úgy érzem), csakúgy, mint előző kapcsolataimban. Hiába tudtam, hogy nem élhetem más életét, és, hogy ezek az ő harcaik. Így szeretek. S közben elhanyagoltam magam, az életem. Ára volt ezeknek az áldozatoknak. Ezért vagyok mérhetetlenül önző. Mert úgy adtam szeretet, hogy közben feláldoztam magam, és mindig vártam a viszonzást. Persze nem nyíltan. Csak titkon reméltem. "Majd ha ez meg ez lesz..., Meg, biztos ő is ..., Még ezt kibírod...., Majd észreveszi...., Ezért ne bántsd..." 
Úristen, mennyit kínoztam magam! Belepusztultam! 
Apró dolgokra vágytam/vágyok. Sosem voltak nagy igényeim. Néha egy kedves sms-s. Vagy legyen olyan alkalom is, amikor nem nekem kell kitalálni, hogy mit csináljunk. Ne mindig én kezdeményezzek. Jó, ha néha átölel és puszit nyom a homlokomra.   
És itt jön a nagy kopp! Pár napja, pontosabban hétfőn érkeztem haza Németországból (később beszámolok, miért voltam ott). Úgy volt, hogy Csével együtt jövünk haza busszal Szegedről. Mikor hívott, még a Budapesti vonaton ültem. Elaludt az este, és nem állított ébresztőt. Később fog odaérni hozzánk. 
Eldurrant az agyam.  A szokásos érzés lett úrrá rajtam, újabb önsanyargatás. "Nekem sokkal fontosabb ő. Nem is tudnék rendesen aludni az izgalomtól, annyira várnám, hogy újra láthassam. Ő meg elalszik, szarik az egészre! Ha olyan fontos lennék...bla bla" -gondoltam. 
Később este kifakadtam. Úgy éreztem mindent beleadok, mégsem működik. Pedig annyira szeretném, ha ez a mese valóra válna, és tényleg ő lenne az igazi. De már nem merek bízni, mert mindig eltervezünk valamit, aztán valami miatt nem jön össze. Sírtam. Tudtam, hogy ő is kiakadt. 
Csak játsszuk a  mártírt, aztán amikor nem úgy van valami, ahogy elképzeltük, kettétörjük a saját gerincünket. Bántjuk magunkat, iszonyat szenvedünk és mindezért a másikat okoljuk. Még meg is büntetjük. És ezt hívjuk szerelemnek? Azután látjuk, hogy ez a másiknak is fáj, legalább annyira szenved, mint mi magunk, amiért bántjuk magunkat. Erős férfiak, bárcsak megmutatnák néha, hogy nekik is tud fájni. Mert mi nők sokszor megfeledkezünk erről.  Azt hisszük csak mi vagyunk az áldozatok, csak nekünk rossz, pasiknak meg semmi baja.... Pedig, ha egy férfi közel enged magához, rájössz mekkorát tévedtél!  
Úristen Amanda! Nem vagy normális! Senki nem kérte, hogy tedd tönkre magad, azért, hogy valaki másnak jobb legyen. Nem lesz a párodnak jobb, attól, hogy látja, ahogy kínzod magad! Kibaszott adok-kapok játék! Vak vagy! Miért nem értékeled azt, amid van?? 
Van egy ember, aki azt mondja, hogy Te jelented számára a világot. És ezt ki is fejezi a maga módján!  Ő így szeret. Egyféleképp. A maga módján, de azon belül ezernyi módon. 
Én vagyok az, aki miatt a problémák vannak! Mindet Én teremtettem a butaságommal! Kínoztam magam és ezért bántottam Mr. P-ét, Mr. C-ét, és most Csé-t. Elmondhatatlanul sajnálom! Ez úton kérek bocsánatot Tőletek és Magamtól is. 
Az elméletek mindig megvannak, talán még a gyakorlatban is használod őket... Viszont lehet, hogy éveknek kell eltelnie, hogy meg is értsd őket. 
"Nem az a fontos, hogy a pohár félig tele van, vagy félig üres. Légy hálás, amiért van egy poharad, és van benne valami." 
        

Pofon

Csak vagyunk. Vagyunk és megnyugszunk ebben a létezéstudatban. Áhítjuk a mindenséget, karjainkba zárnánk mindent. Minden az enyém! Erre a gondolatra hirtelen kacagnom kell. Nevetséges. 
Hirtelen csend. Újabb cikk az ebola gyilkos járványról, és halottak, halottak mindenhol. Messze innen. Nem itt. Pofon vág az Élet. "Szégyelld magad!" -mondja. Nem szid tovább, látja, hogy ez nekem is fáj. 
Hálás vagyok, hogy nekem nem kell végignéznem, ahogy meghal a családom. Igen, ez fáj. Belül mar valami felfoghatatlan együttérzés. S közben haragszom, és gyűlölködök..., mert a gyógyszeriparnak túl sok pénz lett volna "feleslegesen" ellenszert találni. Elég a karantén. Az Élet már újra emelné a kezét, de végül nem üt meg. Tudom miért. Mert attól, hogy én gyűlölködök, nem gyógyul meg senki, nem történnek csodák. Nem ébrednek fel az emberek. Nem változik meg a világ. Szeretni kell! Szeretni, akkor is, ha nagyon fáj! Csak így változik valami... itt.    

Vega projekt

Kedves Vegánok, Vegetáriánusok!

Benne lennétek egy projekt munkában? Párommal, aki operatőr szeretnénk létrehozni egy kisfilmet/videót amiben, mindenki elmondhatná, miért nem eszik húst.

A Te dolgod: A kis videókat felvehetitek telefonnal, vagy web-kamerával vagy bármilyen más eszközzel. A hangminőségre ügyeljetek! Majd töltsétek fel googledrive-ra, vagy bármilyen más feltöltő portálra, és küldjétek/ linkeljétek el nekem a smeth88@gmail.com e-mail címre. Ne felejtsétek leírni neveteket és lakhelyeteket, hogy a videó végén, Magyarország térképén be tudjunk jelölni egy piros ponttal, hogy  megmutassuk, milyen sokan vagyunk!

Célunk, hogy 1000 ember szólaljon meg a videóban!  

A videó üzenete és lényege: Olyan kisfilmet szeretnénk létrehozni, amely pozitív üzenetet közvetít. A videó nem lehet agresszív, félelmet keltő, provokáló! Lényege, hogy éreztessük mindenkivel, hogy egy igazi közösséget alkotunk, és senki sincs egyedül! Valamint, aki bizonytalan, merje felvállalni ezt a fajta életmódot. Mutassuk meg miért jó nekünk!

Legyetek kreatívak! Öltözzetek be tudósnak vagy tanárnak, bújjatok össze házi kedvenceitekkel pár másodpercre, amíg elmondjátok, hogy miért nem esztek húst.

FONTOS! à Egy indokot mondj, de azt fejtsd is ki! Pl: Azért nem fogyasztok húst, mert a fogyasztása nagyban hozzájárul betegségek kialakulásához. à Miért? Hogyan? Ügyelj, hogy ne legyen túl hosszú! Nem kell feltétlen komoly válasz, szeretünk nevetni! Szeretettel készítsd a videót, őrizd meg vidámságot!

Tegyünk végre valamit! A média már sokakra hatott! J

Mi a gond Magyarország?

Csak tűrünk és hallgatunk. Tovább mondogatjuk magunkban, hogy majd csak lesz valahogy. Hiába a rezsicsökkentés, ha a boltban egyre drágul a kenyér. 
Ne az életet okold, ha szar van a levesben! Csak Te döntesz! Mindent Te választottál! 
Gyáva vagy mert elhitted az iskolában, hogy nem viszed semmire! Hogy egy senki vagy, szaros gyerek, aki semmit nem tud az életről! Mégis küzdöttél, vagy legalábbis túléltél. Ha kellett puskáztál, vagy lógtál, csak ne kelljen újra azt érezned, hogy elbuktál. Hogy ráerősítsen a rendszer, hogy vesztes vagy. 
Megpróbáltál más lenni. Lázadtál. Nagy volt a pofa, de cselekedni már nem mertél. Ki merne, ekkora társadalmi nyomás mellett? Kellett a hitel, ami megnyomorította családod életét, azért, hogy neked is legyen márkás ruhád meg okos telód. Gondoltad így már érek valamit, vagy legalábbis békén hagytak egy darabig, mert már ott álltál Te is a sorban.

Szenvedtél, de cselekedni nem mertél. Mert egyedül maradtál volna. Kiközösít a látszatvilág. Csak annyit szerettünk volna, hogy bántás helyett szeressenek. 
Eladtad  a lelked, hamis szabadságért, három perc elismerésért. Ketté törted a saját gerinced, az álmaidat eldobozoltad más korra. Egyszer, talán, hátha. Bedobozoltad magad is. 
S most korán kelsz. Nyolc tizenkét órát szenvedsz, de kibírod, pedig utálod az állásod. Mert ki kell fizetni a lakbért, a gyereknek enni kell adni. Felkelsz dolgozol, dolgozol, kicsit minden napba belehalsz.  De tudod, hogy nem adhatod fel, mert drága a temetés. Itt már meghalni sem érdemes. 
Vedd ki a szabadságod, pár napra engedj meg egy mosolyt. Aztán nyomás vissza melózni, vár már rád a pokol. Betegség, hitel, nő a csoki ára, s csodálkozik minden öreg, miért lép le a fiatalság, miért szarik mindenki az egészre?! 
Hisz ez vár rám is, valami boldogulás félének nevezett megszenvedett élet. Álmaim nem teljesülnek, úgy sem biztatott senki nem, hogy küzdjek értük.  Csak csendben mindenki föladta önmagát s felvette a kényszer zubbonyát. Kapálózzál kicsi magyar...., mondj egy imát Petőfiért, vagy kuncsorogj a politikusoknak. Sírd el minden nap a rendelőben, milyen rossz neked. 

Maradjak bolond, szegény, hittel élő, mindig remélő harcos? Vagy legyek csak egyszerűen olyan, mint mindenki más? Buta hasonlat, mindenki másképp a saját bolondja! 
Tisztelem az Életet! Nem gyűlölködni jöttem ide! Nem akarok pusztítani! Nem akarok gyilkolni! 
Együtt szakad meg szívünk, mert mindörökké egyek vagyunk. Emberek. Mindent használhatnánk ingyen, hisz Isten nékünk adta megőrzésre a Földet. Nem kellenének boltok, számlák, harag, irigység, pénz, ha van meghalsz, ha nincs akkor is! De az emberek nem fognak össze. Jó nekik így, legalább is ezt hazudják maguknak egy darabig. Egyszer mindenki rájön, hogy becsapták. felébred, és küzd, bár lehet, hogy későn.
Itt az idő Amanda! Válaszolj a kérdésre, ne légy rest! Beállsz a sorba? Meglátod úgy minden könnyebb lesz! Nem fog zavarni, hogy mások szenvednek, lesz neked is épp elég bajod. S majd csendben maradsz te is, és szép lassan elfelejted milyen volt embernek lenni. Beállsz a sorba? 

Második magyar ASMR próbálkozásom

Kapcsolat igen vagy nem?

Ősi mondás, hogy a szerelem mindent legyőz. Vajon az életben is így van? A szerelem felülmúlhatja a megbocsátás fázisát? Mint Carrie és Big esetében, amikor Big faképnél hagyta Carrie-t tíz év gyötrődés után az esküvőn, majd Carrie rájött, hogy ő is hibás, amiért eltúlozta a dolgokat. A végen meg pár bemásolt e-mail után meg miegymás, egymás karjaiba omlottak egy pár kék magassarkú kíséretében. - Ilyen a szerelem. 
Ilyen lenne? Ha nem vesszük figyelembe a romantikus regényeket és vígjátékokat, a valóságban is túlélne a szerelem egy viharos kapcsolatot? 
Szerintem a szerelem olyan megfoghatatlan, mindent befolyásoló érzelem, amelyet nem lehet irányítani. Ezzel szemben egy kapcsolat két ember érzelmi munkája. Folyton küzdeni kell, kompromisszumok sorozata. Szeretet, ha lemondok a saját igényeimről a másik javára. De, ha ezt a másik fél nem viszonozza, az kihasználás. Az "én szeretlek jobban" játékos versengés vége, az egyik fél megsemmisülése. Nem lehet ugyan úgy, abban a  formában és mértékben szeretni, mint a másik. Nem lehet. Viszont lennie kell egy közös pontnak, ahol két lélek összeforr. Egy alap, amire épülhet, amiben kiteljesedhet mindkettőjük személyisége és tovább építhetik egymást. A hangsúly az építésen van! Ne menjünk bele olyan kapcsolatba, amellyel kapcsolatban már találkozás előtt rossz előérzeteink vannak. Ha már a legelején kielemeztük a másikat, hogy "Hááát igazából ez se tetszik benne, meg az se, olyan fura. Nem tudom, hogy döntsek..." A magány nesztelenül befolyásol mindannyiunkat. És, ha a kiszemelt partner nem épp tökéletes, felruházzuk olyan tulajdonságokkal, amikkel tán soha nem rendelkezett. " Á nem baj, biztos jó az ágyban. Meg olyan édes volt, ahogy a kutyájáról írt, biztos nagyon gondoskodó..." Meggyőzzük magunkat, hogy működni fog, pedig legbelül érezzük, hogy időpocsékolás. Tudatosan választjuk a pofára esést és hazudunk önmagunknak, amikor meglepődöttséget mutatunk, és felháborodunk. "Mekkora seggfej! " "Mekkora ribanc!" 
Pedig a másik fél igazán nem tehet róla, hogy Te álomvilágba ringattad magad, ahelyett, hogy mertél volna őszintén nemet mondani. 
Egy kapcsolatért dolgozni kell. Nem elég csak a szerelem! Mindenkinél eljön az a pont, amikor hiába szereti a másikat, be kell ismernie, hogy ez nem elég, ahhoz, hogy együtt maradjanak. Nem hiába keresünk legtöbben olyan társat, aki őszinte, megbízható, hűséges. Az elején még mindenki szépnek mutatja magát. Mintha csak mondaná : "Nézd, milyen szép a lelkem, alig vannak hibáim, szeress belém!" Ezért olyan jó az elején. Olyan boldog vagyok, hogy végre van olyan ember, akivel tudok egy jót beszélgetni. Persze, hogy nem mondom el neki, mik zavarnak, mi az ami tetszik. Gyűlnek a problémák, és a sok elfojtott frusztráció odáig vezet, hogy rátámadok a másikra, kést döfök a hátába és büntetem. Nem veszem fel a telefont stb stb. Ez a klasszikus forgatókönyv. A csajok otthon sírnak egyedül, hogy mekkora seggfej a párjuk, mert leszarja őket. A pasik meg menekülnek a hiszti elől, amit nem is értenek, a kocsmába a haverokhoz, kicsit lazítani.  Szerepeket erőltetünk magunkra és a másik félre is. Nem merünk azok lenni, akik igazán vagyunk, mert félünk, hogy a kiszemelt partnernek ez nem fog tetszeni... Akkor miért is vágyunk őszinte, kiegyensúlyozott, szenvedélyes kapcsolatra? 
Nem elég a szerelem. Ha jó kapcsolatban szeretnék maradni, azért tennem kell. Mindkét félnek tennie kell. Csak így működhet. 

Miért nem most?

Élünk. Van aki napról napra, van, aki csak egy apró kijelzővel a kezében, álomvilágban. Élünk reggel és bizony élünk este is. Este csak igazán, amikor alszunk. Mikor már letettük vállunkról az aznapi terhet, mikor már nem akarunk szépek lenni, nem akarunk megfelelni senkinek. Aztán elragad a képzelet, amit álomnak hívunk. S egy rövidke történet erejéig lehetünk hősök vagy bűnösök, lehetünk valakik. Valaki igazán fontos...önmagunknak. Sokszor van, hogy még álmunkban is hibázunk és riadtan, bűntudattól verejtékezve ébredünk. S igaz, még aznap nem is tettünk semmit, épp csak kinyitottuk szemünket, máris büntetjük magunkat. Ez a rossz érzés, még a ráeszmélés után sem tűnik el, mikor rájövünk, hogy az egész csak álom volt. Kezdetét veszi egy új nap, újabb rossz érzéssel. A napok csak telnek, és mi élünk. 
Mi lenne ha minden más lenne? Úgy értem igazán más. Ha tennék, azért, hogy ne legyen rossz érzés. Ha rájönnék, hogy mekkora bolond vagyok, hogy bántom, hogy büntetem magam mások hibáiért. Hogy makacs vagyok és akaratos amiért kicsit mindenki életét szeretném élni, kicsit mindenki szeretnék lenni. Jó gyerek, jó diák, elismert, megbecsült munkatárs. Gyerek, testvér, társ, szülő. Én akarok lenni az aki elbújik, és az is én akarok lenni, aki keres. Szél, hegy, és víz is egyszerre. Szilárd, mozgékony, durva és lágy. Minden szeretnék lenni, azon kívül, ami most vagyok. 
Folyton csak teremtenék, miközben magamat egyre mélyebbre ásom. Nem megyek már semmire az őszinteséggel. Hiába mondom ki, hogy félek, hiába áltatom magam bármivel is... Nincs megfelelő magyarázatom vagy indokom, miért nem vagyok, az aki. Miért nem szeretem azt, aki vagyok. Nem tudok egyetlen jó kifogást sem, miért nem valósítom meg az álmaim. Tedd vagy ne tedd! Tikk-takk! 
Itt az idő! Élünk...

Látszatvilág

Nemsokára húsz éves vagyok. Ezt a blogot tizenkét évesen kezdtem el írni. Hihetetlen az egész. Nem érzem magam felnőttnek. Azokat a napokat élem, amiket gyerekként is. Mégis meglepődöm, amikor álló helyzetből a lábaimra nézek. Olyan távolinak tűnnek, mintha egy toronyból néznék le rájuk. 2015 májusába végzek az iskolával, és mehetek dolgozni. Ennyi lett volna az életem? Sok hang szól bennem, ilyesmiket mondanak: "Add föl az álmaidat kislány, kezdődik a nagybetűs élet!, Most már fizetheted a számláidat!, Úgy fogsz élni, ahogy a szüleid. , "Felelősséggel tartozol minden tetted iránt. , Lesznek majd gyerekeid, de mit mondasz majd nekik, hogy fogják be szájukat, járjanak iskolába aztán dolgozzanak? Miért?"
Úgy hiszem, a szabadság nem abból áll, hogy megtehetünk bármit. Ez hazugság, ilyet csak hatalomra szomjazó ember állít, akit megmérgezett a pénz. Szabadság az, ha kifejezhetem úgy az érzéseimet és gondolataimat, hogy azzal senkinek se ártsak. Szabadság az, ha én dönthetem kell kire mennyi időt szánok az életemből. Szabadság, hogy felismerem, mindig van választási lehetőségem. Ha nincs, teremtek. Az embernek nem szabadna beletörődnie helyzetébe. Nem szabadna úsznia a szarban. 
Nem ilyen életet szánok magamnak. Nem vetem meg a munkát, ha az nem okoz kárt másoknak, és nem csak a pénz miatt van, hanem belső meggyőződésből. Miért kényszerítene bármilyen törvény? Ember vagyok, nem gép! Nem lehet fizikailag és érzelmileg kisemmizni, sem beidomítani, sem ellopni a személyiségemet! "Lázadj kis kamasz módjára, úgyis befogsz hódolni, mint ahogy mindenki más. Nem is fogsz emlékezni rá, mi a boldogság. Mindig kutatod majd, de lemondasz róla újra és újra, mert a félelmeid erősebbek lesznek." Beléd nevelik, hogy vágyj dolgokra, amikre igazából nincs is szükséged, hogy teljes életet élj. Megmutatnak valami illúziókkal, csalással teli világot. Azért, hogy te is legyél valaki tárgyakra van szükség? De hisz csodálatos vagy, úgy ahogy vagy, mostani formádban, miért vágynál rabláncokra? Ne add fel önmagad egy illúzióért, amit ha néhányan el is érnek, mint pl a sztárok.... Mivel többek ők bárkinél is? Mivel jobbak nálad vagy nálam? Mivel szebb az ő gyerekük, mint a tied? Azt hiszed, ők szabadok, mert bármit megtehetnek, mert gazdagok és, hogy az emberek szeretik őket? Ők a legnagyobb rabszolgák! A médiai ide-oda ráncigálja őket! Mindegyiknek megvan mondva mit tegyen! LÁTSZATVILÁG! 
Talán olyan vagyok, mint a megvadult kiscsikó, vagy mint a marha, aki próbál kitörni a vágóhídról, mert élni akar. Úgy teszünk mintha ez lenne a normális. Ez a természetes, az elvárása a testünknek, hogy állatok haljanak meg, ez a kötelességünk, hogy gyilkoljunk az életben maradásért. 
És én vagyok a bolond meg a megtévesztett? Mert élni szeretnék? Vajon mit jelent az, hogy élni? Mit jelent embernek lenni? Húsz éves vagyok lassan. Olyan marha vagyok, aki a végsőkig küzd. Olyan ember vagyok, aki ember szeretne maradni. 

Esti gondolatok

Mindennap ítélkezünk. A nap minden pillanatában van véleményünk a másikról. Egy fontos dologról feledkezünk meg, arról a picike, ámde semmibe nem vehető tényről, hogy mind emberek vagyunk. A külső sosem volt egyenlő egy cselekedettel, ahogy a tett sem határozza meg, kik is vagyunk valójában. Változunk, hibázunk, tanulunk belőle, változunk. Ma csak egy mosoly, de holnap már kettő, lehet három is jut vacsorára vagy csak reggelire.

Ki vagy te ott a sminkfelhő mögött? Mondj el egy történetet az életedből, csak nekem, csak most, ezen a padon ülve! És te ott drága ruhákba bújva, mondd, hogy vagy mostanában, kérdezték már?  Öltönyös úriember cipeli az űrt a testében, mert eladta a lelkét. Miért tette? Pénzéhes habzsoló rabszolga lenne csupán? Vagy megtört özvegy édesapa, ki gyermekeit óvná a nagyvilág bajaitól?

Ide köpsz, oda köpsz. Vigyázz, nehogy egyszer te lépj bele! Ragadós az iszonyat. Nem mosható le, nem törölhető el. Más szemszögből nézve elmozdítható a múlt, csodálatos fényes jövő teremthető. Ebben hiszek. 

Magyar ASMR

Első magyar  ASMR hangkreáló próbálkozásom. Kellemes agyi orgazmust kívánok! Várom a visszajelzéseket az ASMR rajongóktól! :)

No problem

Csodák már pedig léteznek! Például, amikor találkozol egy olyan emberrel, aki pár mondatával felold benned egy évek növekvő csomót, ami annyi fájdalmat okozott. 

Hét éve vagyok lakto-ovo vegetáriánus (tejtermékek, tojás, méz igen, hús és hal egyebek nem). Kis faluban élek a román határhoz közel. Csak kevést embert ismerek, aki hozzám hasonlóan látja a világot. A legtöbb ember úgy reagál az olyan dolgokra amit nem ismer vagy nem ért, hogy megveti, elítéli. Néhányan úgy vélik: mindenkinek joga van eldönteni mit eszik és mit nem. Mégis sokan bántanak azért, mert nem eszek húst. Ez eddig nagyon érzékenyen érintett. Úgy érzetem, hogy kinevetik, kigúnyolják az egész lényem.  Tudják hova kell ütni. Bennem nincs harag azok iránt, akik húst fogyasztanak. Nem erőszakolom rá senkire a nézeteim. A testem tudja mi a jó neki és hálás vagyok a pocakomnak, amiért 7 évvel ezelőtt úgy döntött nem kér több lemészárolt tetemet. 

Gyenge voltam. Egyszerűen lebénultam, ha valaki elkezdett kiokítani vagy szidalmazni. Sokszor el is sírtam magam. Ezért kerültem a témát, mert úgy éreztem csak vitákba keverednék vele. 

Mindez után találkoztam egy indiai guruval Bhakti Vicara Vishnu Maharajával. Május 19.-én az Íz-szerviz klubjában tartott előadást. Élet útmutatása többet ért számomra minden filmnél vagy könyvnél. Úgy érzem hatással volt/van az életemre. Elkezdődött valami. Az átadott bölcselet után, kérdezhettünk tőle. Éltem a lehetőséggel, hogyne éltem volna. Megkérdeztem tőle, hogy mit tegyek akkor a környezetembe sokan bántanak és elítélnek azért, mert vegetáriánus vagyok. "No problem." - mondta. A szent embereket is mind bántották, de jó úton haladsz. Nem kell foglalkoznod velük. Ha tudod ki vagy és szereted magadat és Istent, nem lehet semmi baj. Ehhez hasonlóakat és még rengeteg jó dolgot mondott. Örökké hálás leszek neki, amiért segített. Egyedül Ő volt képes olyasmivel megvigasztalni, ami feloldotta bennem ezt a görcsöt. 

Mindezek után megtudtam, hogy az Egy jó indok című versem, ami hallható volt a Kanál forradalma című rádióműsör egyik adásában, segített dönteni egy fiatalnak, abban, hogy a vegetáriánus utat válassza. Ez számomra a legnagyobb ajándék! Hálás vagyok mindenért! THANK YOU! :)

Új érzés

Az idő csak telik. Ha kiegyenesedik az út, tisztán látszik a cél, egészen felgyorsul. A következő pillatnatban már fék és váltás, mert jön a kanyar. Le-föl, ki-be. És ezt most nem egy szexista elképzelés. De azt hisztek, amit akartok. ;)
Lassan fél éve annak, hogy együtt vagyok a párommal, barátommal vagy, hogy is szokás ezt mondani mostanában.?  ( Lehet ezért nem írok túl sokat mostanában, mert minden olyan bla bla lenne. )
Változunk. Sokszor félek, máskor meg magabiztosam teszem oda magam az életben, nesze bazdmeg, itt vagyok!!!  Nem egyszerű nőnek lenni.
Kezdem kiismerni, mire hogyan reagál. Pedig csak pár hete annak, hogy többet hallom a hangját. Végre beszél!!  Imádom, mégha sokszor meló,  Songoku vagy meló a téma. Sok sok érdektelen dolog, de akkor is imádom. Basszus  napról napra egyre jobban szeretem, aztán amikor megmutatja egy új oldalát az olyan detonáció sorozatot indít el, ami létrehoz egy egészen más, új szerelmet. - Ez az a rész, ahol folyik a nyál!  - Azt hiszem minden szar ellenére, boldog vagyok!

Őrület, szerelem, önnyugtatás

Amit most érzek az kétségbe nem vonható és egyedülálló. Csak a tapasztalat int elővigyázatra. Egyszer már elhittem, hogy létezik az igazi. De az első komolyabb zökkenőnél szedte a sátorfáját. El tudtam vele képzelni az egész életem. Az élet közbeszólt és hit nélkül késsel a szívemben kellett tovább léteznem valahogy... Akkoriban ez lehetetlennek tűnt. Felemésztett az önmarcangolás. Pár évvel később, azaz most, belátom, milyen szánalmasan gyerek voltam akkoriban. Megbocsájtom magamnak, hisz most sem várnék többet egy 15-16-17 éves lánytól. Örülök ennek a tapasztalatnak. 

Kevéske azaz árnyék, amit ez vet jelenemre. Hinni vagy nem hinni? Bízni vagy vigyázni? 

Nem kellene ilyesmikkel foglalkoznom. Csak élvezni az életet, azt, ami most van.. Biztonságérzet nélkül? Nincs rá biztosíték, hogy nem fog bántani, csak a szava. De hisz sosem bántana szándékosan, ami meg nem szándékos meg lehet beszélni. És ha nem ő bánt, hanem az élet? Milyen butaság olyasmi miatt aggódni, ami meg sem történt! 

Szeretem a párom. Ebben a pillanatban szeretem. A következő pillanat mindig kétséges lesz, nem csak nekem, az ő számára is. Várom a következő pillanatot, hogy mosolyt csaljak arcára, hogy megcsókoljam, megöleljem, vigyázzak rá. Azt hiszem ez a taktika még javamra válhat. Mindig csak a következő pillanatot kell kivárnom. Abban a pillanatban kell megragadnom minden lehetőséget. Ez lesz a biztosítékom. 

Hangolódás Föld napjára slammel

Döbbenet

Ma nem szórakozok, tanulok!

Gondoltam, ha beleadok mindent,

Lesz jó állásom…

Pénz csörren zsebemben, de leginkább susog.

Susogott is sok Deák egy darabig.

Könnyű volt az élet.

Aztán a bank elvitt mindent,

A maradék meg elment a számlánkra.

De a csapból még folyt a víz, fojt.

Csak üres volt a hütő és hiába állt nyitva a bolt…

Megváltam az ékszerektől,

És egy hétig még volt vacsora az asztalon.

Megdolgoztam a pénzért.  Lefizettem az Életet, mint

utcalányt  néhány múló örömért!

Mostoha lett Földanya.

Mindent megadott, én meg ráköptem.

Megszakad szívem!

Földanya kérlek bocsáss meg!

Mert mérgeztem a testem és környezetem.

Testem temetőhely lett, ártatlan állatok helye.

Bocsáss meg, mert eldobtam az etika és erkölcs jellemét,

mint üres sörös dobozt a Tisza parton.

Kapzsiságból romboltam,

De  építettem is…magamnak börtönt ezzel a felirattal:

"Pénz és hatalom mindenek felett".

Már tudom az Élet olyan ajándék,

Minek  jóságát nem lehet megvenni.

Becsülni kell, és egy szép napon tovább adni.

Lehetőleg abban az állapotban, ahogy kaptuk. 

Temetem haragom

Minden jó volt. Minden? Igen, minden. A mosolyok kevésbé voltak színlelve, hálával ébredtem minden reggel, energikusan vágtam bele a fogyásba. Fogytam is egy keveset. Minden jó volt. Aztán jött egy mérgezett agyú embernek nevezett féreg és mindent lerombolt, amit eddig felépítettem. Tönkretett. Elárult. De hisz minden lányra rányomult, aki csak egy kicsit is foglalkozott vele. Régi régi jó barátok, ne bízz senkiben! Ó mily hiú voltam, hogy elvakított a bizalom... Hittem benne. Tudtam, hogy jó. És akkor jött az élet! Két pofonnal emlékeztetett rá, hogy senki sem lehet csupán jó. Dühös vagyok. Dühös vagyok napok óta. Ha nem lenne ennyi önfegyelmem feldúlnám a világot! 
Nem véd semmi. Húzhatsz akármekkora falat magad köré... Azok fognak pszichésen megerőszakolni, akikre bármennyi energiát és időt áldoztál volna az életedből. Egy olyan ember, aki rád mindig számíthatott!  A bolond is azt hitte vicces. Pedig csak bolond. De Ő azért nevetett tovább. 
Van magyarázat minden tettre és szóra. Csak kevés az értelem, ami felfogná vagy elviselné. 
Nincs közünk egymáshoz! Nem létezel démon! Egyetlen rossz tett még nem bizonyítja, hogy rossz lenne, az, akit eddig jónak hittünk. De egyetlen rossz tett, elég ahhoz, hogy megváltoztassuk valaki életét örökre. 

Valami baj van

Amikor koppansz a padlón, azt szeretnéd, ha mindenki a te problémáddal foglalkozna. Én is így érzem most. Szeretném, ha a párom jobban figyelne rám. Ha most pár napig nem menne el haverozni és csak velem foglalkozna. Velem és a problémámmal. Micsoda önző dolog, nem igaz? Rárakni valaki másra saját terheinket hadd cipelje ő is. Sőt, legyen bűntudata miatta! A saját bajomra még ráteszek egy lapáttal azzal, hogy összeveszek mindenkivel, aki nem figyel eléggé rám, aztán meg utálom magam. És csak mérgelődök, egyre jobban, mint egy bolond. És legszívesebben mindenkit elküldenék a picsába, az összes hozzászólásával, meg vigyori smiley-val. Még a páromnak is megmondanám, hogy ha neki ennyit ér a dolog, akkor hagyjuk az egészet a francba! 

Azt hiszem életem legnagyobb hibáját követném el. Nem tud mondani senki semmit, én sem mondok semmit. Egyedül kell megoldanom, mint minden mást. Nem akarom elveszíteni azokat az embereket, akiket szeretek. Kérlek bocsássatok meg ezért. Nem tart már sokáig, csak keresem még a megoldást. 

Egyszer...

Hol van az a rész életünkben, amikor minden értelmet nyer? Amikor van egy tökéletes magyarázat minden tettünkre, szavunkra, gondolatunkra. Vagy mindent a szőnyeg alá söpörhetünk, egy olyan közhellyel, hogy emberek vagyunk, és az emberek néha hibáznak? Ez  enyhítené a felelősségre vonás terhét? Ez van, ilyen vagyok. És ez így van jól? Ennyi az egész? Semmivel sem vagyunk többek az állatoknál. Undorító férgek vagyunk! Olyan kártékonyak vagyunk, hogy tönkre tesszük egymás életét, saját élőhelyünket, és még saját magunkat is. Undorító férgek vagyunk, egymás fejére szarunk. Mindenki elégedettem merül el a saját szarjában és várja a dicséretet. Bravó ember, nagyot alkottál! Istent játszol a szardombon? Úgy sem tart már sokáig. Mindennek van egy kezdete és egy vége. Minden életnek, minden jónak, minden rossznak, minden garanciának, minden szavatosságnak. Egyszer mindennek vége. 

Egy híján húsz

2012.12.19.

Egy híján húsz lettem. Egy mosoly híján boldog nem lettem. Mindig is gondban voltam a kor témával.
2008 augusztusában, mellesleg legelső bejegyzésemben, ezt írtam: Miért? Mert fiatalabb. És aztán jönnek az előítéletek: buta, naiv, éretlen, semmit se tud az életről, nem tudja mit beszél...stb. Pedig ő sem kevesebb semmivel, vagy több mint bármelyik embertársa. Érezheti, és gondolhatja ugyanazokat, mint egy nála nagyobb számmal rendelkező.
Arra kérlek Titeket NE ítéljétek, és NE nézzétek le az embereket a koruk miatt. Mert nem érdemlik meg. -  Ezt tizenhárom évesen írtam. Mindig idősebb szerettem volna, hogy a környezetem elfogadjon, és leginkább ne bántson amiatt mert fiatalként máshogy látom a világot. Utáltam magam, amiért nem voltam olyan, mint kortársaim. Egyedül voltam. A velem egykorúak kiközösítettek furcsa viselkedésem miatt. Az idősebbekkel jól kijöttem, de igazán ők sem fogadtak be, mert ciki volt ilyen kis taknyossal lógni. 

Majd ha tizennégy leszel. - Mondogattam magamnak. Az már valami, igazi mérföldkő. Akkor majd minden megváltozik. 

Nem változott semmi. Ugyanúgy gyűlöltem magam tovább. És elveszett bárányként kerestem tovább a helyem. Csak még egy kicsit bírd ki! 

Majd ha tizenhat leszel. - Mondogattam magamnak. Arra már tényleg nem mondhatnak semmi rosszat...

Voltak akik eljátszották, hogy a barátaim, hogy segítsek nekik, aztán hátba döftek. Mint koliba. Ugye lányok? 

Valahogy nem éreztem át az áskálódás nyújtotta örömöket. Hogy valakinek az arcába mosolyogjak, miközben minden szarral bemocskolom a háta mögött. Meg nem voltam túl menő ahhoz sem, hogy megdugassam magam a lány koli lépcsőfeljárójában. 

Kerestem tovább, hogy ki vagyok, miért vagyok... 

Aztán, amikor betöltöttem a tizennyolcat, akkor tényleg megváltoztak a dolgok. Mintha egy hatalmas súly került volna le a vállamról. Teljesen hatalmába kerített az a fajta leszarom érzés, ami azt jelentette, hogy emiatt már soha többet nem bánthatnak. És megcsapott a szabadság szele. 

Idén betöltöttem a tizenkilencet. A dolgok megváltoztak. Megint. 

Tik-tak tik-tak eltelt az idő és a kártyavár összeomlott. Most ki vagyok Én? Mit értem el? Felnőtt vagyok? Felnőttként viselkedek? Akarom mindezt? Ezt a hülye elvárásokra épülő játékot? Most ki vagyok? Kinek mutatom magam? Kinek kellene lennem? A teher csak nő és nő. Még saját magamnak se tudok bizonyítani, nemhogy másoknak! Idén betöltöm a húszat. Semmi sem sikerült, amit elterveztem. Úgy érzem valaki másnak kell lennem, jobbnak. De akkora nyomás alatt nem tudok koncentrálni! Nem tudok olyan lenni, amilyen Én akarok! Ha húsz éves koromig nem válik belőlem olyan ember, amilyen én szeretnék lenni, akkor sem dől össze a világ. Nem változik semmi. Én tovább gyűlölöm magam, az élet meg megy tovább. Ha csak…