S most, hogy fontos lettél ott rúghatsz belém, ahol csak
érsz. És én gyáva mégsem merek neked hinni. Az összetört szív nem enged.
Mostoha lett a remény, hogy még egyszer vakon merjek hinni. Az mondtad,
fontosabb vagyok az életednél, és bármit megtennél értem. Ne méltass ilyen
szavakra, mert csak idődet pocsékolod. El nem hiszem! Mindenem odaadtam neked,
te csodálatos látomás! Mit akarsz még?! S még azt hiszed, hazudom, hogy boldog
a gyötrődés melletted? Igen, gyötrelmes. De nem azért mert vétkes vagy. Mert
megbántottál és megaláztál. Nem azért, mert Te vagy a legnagyobb játékmester.
Tiltakoztak ellened. Túl gyerek vagy még az Én álmaimhoz, túl makacs a
szerelemnek hódolni. Mondták, nálad találok jobbat, s, ha nem vigyázok
elszalasztom a jó lehetőségeket.
De nekem Te kellesz viharral teli életeddel együtt, önző és
makacs természeteddel, némaságban és a halálban is. Ha csak egy apró fejezet is
leszel az életemben, sosem akarlak feledni! Még, ha haraggal is válunk el,
tudom jól buta a fejem. Megőrizlek mélyen a szívemben. Mert Te voltál az
egyetlen, aki vissza tudott hozni a holtak árnyvilágából, hol azok laknak,
kiket meggyilkolt egy kedves. Kedvesem, gyilkosom, ki szívemet
szétporlasztotta.
Nem hagysz egyedül sosem. Megígérted! S mégis elönt a
kétség, olyan vagy e, mint a többi… Hamis szavak egy olcsó papíron, mit a földön
találtál.
