Coming out?!

Sokat gondolkoztam, hogy felvállaljam e önmagam a környezetem számára. Úgy hiszem képes lennék megvívni ezt a csatát, és igenis küzdeni szeretnék a toleranciáért, és azért, hogy a fiatalok tévhiteit eloszlassam az LMBT emberekkel kapcsolatban.
Csak a szüleim miatt vagyok bizonytalan. Őket nagyon érdeklik mit gondolnak mások róluk, fontos a jó példamutatás. Szerepjáték. Ezt várják tőlem is. Másrészt ez az én életem, és nem az övék. És én szenvedek nem ők. Bizonytalan vagyok. Annak ellenére, hogy már a koliban és az osztályomban is voltak pletykák, ügyesen hárítottam. De még mindig feldühít. Legszívesebben azt mondanám, hogy ez az, vágjunk bele akármi is történik majd, bírni fogom.
ITT A NYÁR! A július 4.-ei felvonulásra kimenni nagy merészségre vall. Nemcsak az ellentüntetők miatt, hanem a média miatt is. Ezen sok minden múlik...
El szeretnék menni. Már kész a kis táblám, rajta szép színes betűkkel. Anyukám is látta. Szerintem tetszett neki, és remélem tudja, hogy ez nekem nagyon sokat jelent. Ez az életem....
Csak önmagam szeretnék lenni. De ha a szüleim azt mondják, hogy nem, mert őket bántanám ezzel, szégyent hoznék rájuk és az emberek megvetnék őket, akkor nem teszem meg. - Erre Brian Kinney azt mondaná: ki nem szarja mit gondolnak a szüleid, vagy a többi ember, te irányítod az életed...- De én nem olyan ember vagyok, aki saját szükségleteit előtérbe hozza, szeretteiével szemben.
Tudom, hogy elfogják olvasni ezt a levelet, és ha válasz igen akkor sem biztos, hogy megteszem, ha pedig nem, felnövök, elköltözöm az ország másik végébe,csak és akkor talán...felvállalom.