Csak Rád várok, csak Téged akarlak....

Azt hittem Én leszek az egyik legszebb dolog az életedben, mely boldoggá tesz, és nagy ÉLETharcost nevel belőled. Minél több lett a szeretet, Te úgy távolodtál. S most Én vagyok azaz idegen az életedben, akit el kell viselned, de még te magad sem tudod meddig...És ha eltűnnék, talán észre se vennéd, vagy megköszönnéd, hogy nem kellett mondanod semmit.

"Szakadj meg, szívem! hagyj el engem, élet!
Fogadj öledbe, mély öledbe, föld!
Borúlj reám, sír! és te, fergeteg, jőj,
Hogy rólam a sírhalmot elsöpörd!
Söpörd el s szórd ki összeporlott csontom,
S szórd el csontommal hírem-nevemet...
Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen
Megátkozott teremtmény létezett! " (P.S.)