Vért hörögve fel kacagok...
Könnyek marják végig arcomat,
Az én szívem nem játék.
Te ásod egyre síromat,
Elveszett, az aprócska remény.
Vért hörögve fel kacagok...
Rajtad, rajtam, rajtunk.
S hamuvá égett csonkból,
Gyűlölet lobban.
Kiérdemelnéd a gyilkos titulust,
Ha megöltél volna...
Hiszem, létem nem hamis,
Ez csak egy sok sírásba kerülő próba.
Elittad, megcsaltad igazi lényedet,
Hazugsággal ringatod magad álomba...
Nem látod többé a kék eget,
Apró parazita a lelkedet zabálja.
