Én

Embernek születtem, de nem az önzőség bölcséjében ringattak. Nem azért vagyok itt, hogy pusztítsak. Képes vagyok a semmiből boldogságot építeni, képes vagyok a rosszból jót faragni és szebbé tenni a mát, a holnapot. Nem magamért vagyok, hanem mindenkiért. 

Őszinte vallomás -vers

Őszinte vallomás

Csak még most legyek erős,

Ennyit várok magamtól.

Értsd meg, hiányzol!

Bár Én is hiányoznék neked…

Nem szőnék ábrándokat,

Hogy újra magadhoz ölelsz.

Egyszer voltunk Mi.

Ellöktél magadtól,

Remélve valami újat,

Tán szebbet is.

Most nélküled próbálom

Elképzelni életem.

S újra menekülök.

Emlékek, ölelő karok elől.

Hívnálak, hogy elmeséljem

Sivár kis napjaim, de nem lehet.

Hiányzol szerelmem.

Tudom, nem kellek.

Érzem hazugság volt,

Minden szó.

Nem értem, mit rontottam el.

Csak szeretlek, és nagyon hiányzol. 

Baszódj meg! -mindenkinek jár

Különös dolgok ezek az emberi kapcsolatok. Elkezdeni és befejezni is nehéz. Ha már a befejezésnél tartunk legegyszerűbb mód a hirtelen eltűnés. Mégis úgy vagyok vele, hogy egy "baszódj meg!" -et mindenki megérdemelne. Ezt még indoknak is lebírnám nyelni...
Csak, hogy mindenki gyáva! Aki meg nem, az bunkónak van titulálva. Ennyi.