Amikor a paraszt üti le a királynőt

A sakkban a királynő a legfontosabb bábu. A paraszt pedig a legkevésbé értékes. A királynő, aki fontos, legyen most az Ego-m. A paraszt, akiről azt gondoljuk kevésbé értékes pedig az Én tudatom. 
A királynő minden helyzetben fontos akar lenni, tehát elkezd megfelelni az elvárásoknak. Én is szeretnék vékony lenni, jó jegyeket kapni, párt találni stb stb. Ezek fontos dolgoknak tűnnek, amikért áldozatokat kellene hoznom. 
Viszont, ott van a paraszt. Kivan téve az előítéleteknek, társadalmi elnyomásnak, és befolyásnak. Ő egy kevésbé értékes bábú. Ámbár a paraszt azaz az Én tudat, tudja azt is, hogyha jól lép, akkor leütheti a királynőt. Nem kell mássá válnia valaki kedvéért. Egyszerűen nem hiszi el azt magáról, amit a környezete sugall. Mindenre van megfordítás. Vékony szeretnék lenni. Sok vékony lány szeretne olyan lenni mint én. Jó jegyeket szeretnék kapni. Nem a jegytől függ a tudásom. Szeretnék párt találni. A párom önmagamért szeressen és ne egy magamra erőszakolt megjátszott karakterért. 
Vágyaim elérése során, sosem szabad lealacsonyítanom magam, feláldoznom egyéniségemet. Mert az elért cél nem fog okozni igazi sikerélményt, ha közben leromboltam belső világom. Csak akkor üthetem le a királynőt, ha nem hiszem el, hogy egy értéktelen ember vagyok és nem akarom másnak mutatni magam, mint ami valójában Én vagyok. És csakis Én lehetek. 
Ezt most önvigasztalásképp írtam le. Márpedig, hogy teljesen normális, hogy vannak érzéseim és nem kell úgy tennem, mint akinek nincsenek. Mert ez is csak Én vagyok.