Tudod, az éj minden nap eljön és elrabol egy darabkát belőled. Olyan körbe-körbe játék ez. De ne félj, minden apró részed jó kezekben van. Csillagokká válnak az éjszakában, ami utat mutat a vándornak. Most már nyugodtan becsukhatod a szemed, közeleg már az új nap. S az új nap első fénysugarai elárasztanak, magukhoz rántanak és szorítanak, megtöltenek szeretettel, melyben elmerülni bűn! Ebben a meleg masszában oldódsz Te fel, ez az Én drogom.
Ez megrémít. Félek. Kitalálok mindenfélét, magyarázkodok össze-vissza. Minek ez? Minek az? Ó-ó! Tudom kár hadakoznom, ámítani magam. Mert nem az értelmét kell keresnem, nem a háttéradatokat. És nem kell vizsgálódást csinálnom a jövőt illetően. Nincs rá szükség. Alázattal fogadlak tanítómmá, ha az kell, hogy szenvedjek.
