Nemsokára húsz éves vagyok. Ezt a blogot tizenkét évesen kezdtem el írni. Hihetetlen az egész. Nem érzem magam felnőttnek. Azokat a napokat élem, amiket gyerekként is. Mégis meglepődöm, amikor álló helyzetből a lábaimra nézek. Olyan távolinak tűnnek, mintha egy toronyból néznék le rájuk. 2015 májusába végzek az iskolával, és mehetek dolgozni. Ennyi lett volna az életem? Sok hang szól bennem, ilyesmiket mondanak: "Add föl az álmaidat kislány, kezdődik a nagybetűs élet!, Most már fizetheted a számláidat!, Úgy fogsz élni, ahogy a szüleid. , "Felelősséggel tartozol minden tetted iránt. , Lesznek majd gyerekeid, de mit mondasz majd nekik, hogy fogják be szájukat, járjanak iskolába aztán dolgozzanak? Miért?"
Úgy hiszem, a szabadság nem abból áll, hogy megtehetünk bármit. Ez hazugság, ilyet csak hatalomra szomjazó ember állít, akit megmérgezett a pénz. Szabadság az, ha kifejezhetem úgy az érzéseimet és gondolataimat, hogy azzal senkinek se ártsak. Szabadság az, ha én dönthetem kell kire mennyi időt szánok az életemből. Szabadság, hogy felismerem, mindig van választási lehetőségem. Ha nincs, teremtek. Az embernek nem szabadna beletörődnie helyzetébe. Nem szabadna úsznia a szarban.
Nem ilyen életet szánok magamnak. Nem vetem meg a munkát, ha az nem okoz kárt másoknak, és nem csak a pénz miatt van, hanem belső meggyőződésből. Miért kényszerítene bármilyen törvény? Ember vagyok, nem gép! Nem lehet fizikailag és érzelmileg kisemmizni, sem beidomítani, sem ellopni a személyiségemet! "Lázadj kis kamasz módjára, úgyis befogsz hódolni, mint ahogy mindenki más. Nem is fogsz emlékezni rá, mi a boldogság. Mindig kutatod majd, de lemondasz róla újra és újra, mert a félelmeid erősebbek lesznek." Beléd nevelik, hogy vágyj dolgokra, amikre igazából nincs is szükséged, hogy teljes életet élj. Megmutatnak valami illúziókkal, csalással teli világot. Azért, hogy te is legyél valaki tárgyakra van szükség? De hisz csodálatos vagy, úgy ahogy vagy, mostani formádban, miért vágynál rabláncokra? Ne add fel önmagad egy illúzióért, amit ha néhányan el is érnek, mint pl a sztárok.... Mivel többek ők bárkinél is? Mivel jobbak nálad vagy nálam? Mivel szebb az ő gyerekük, mint a tied? Azt hiszed, ők szabadok, mert bármit megtehetnek, mert gazdagok és, hogy az emberek szeretik őket? Ők a legnagyobb rabszolgák! A médiai ide-oda ráncigálja őket! Mindegyiknek megvan mondva mit tegyen! LÁTSZATVILÁG!
Talán olyan vagyok, mint a megvadult kiscsikó, vagy mint a marha, aki próbál kitörni a vágóhídról, mert élni akar. Úgy teszünk mintha ez lenne a normális. Ez a természetes, az elvárása a testünknek, hogy állatok haljanak meg, ez a kötelességünk, hogy gyilkoljunk az életben maradásért.
És én vagyok a bolond meg a megtévesztett? Mert élni szeretnék? Vajon mit jelent az, hogy élni? Mit jelent embernek lenni? Húsz éves vagyok lassan. Olyan marha vagyok, aki a végsőkig küzd. Olyan ember vagyok, aki ember szeretne maradni.
