Temetem haragom

Minden jó volt. Minden? Igen, minden. A mosolyok kevésbé voltak színlelve, hálával ébredtem minden reggel, energikusan vágtam bele a fogyásba. Fogytam is egy keveset. Minden jó volt. Aztán jött egy mérgezett agyú embernek nevezett féreg és mindent lerombolt, amit eddig felépítettem. Tönkretett. Elárult. De hisz minden lányra rányomult, aki csak egy kicsit is foglalkozott vele. Régi régi jó barátok, ne bízz senkiben! Ó mily hiú voltam, hogy elvakított a bizalom... Hittem benne. Tudtam, hogy jó. És akkor jött az élet! Két pofonnal emlékeztetett rá, hogy senki sem lehet csupán jó. Dühös vagyok. Dühös vagyok napok óta. Ha nem lenne ennyi önfegyelmem feldúlnám a világot! 
Nem véd semmi. Húzhatsz akármekkora falat magad köré... Azok fognak pszichésen megerőszakolni, akikre bármennyi energiát és időt áldoztál volna az életedből. Egy olyan ember, aki rád mindig számíthatott!  A bolond is azt hitte vicces. Pedig csak bolond. De Ő azért nevetett tovább. 
Van magyarázat minden tettre és szóra. Csak kevés az értelem, ami felfogná vagy elviselné. 
Nincs közünk egymáshoz! Nem létezel démon! Egyetlen rossz tett még nem bizonyítja, hogy rossz lenne, az, akit eddig jónak hittünk. De egyetlen rossz tett, elég ahhoz, hogy megváltoztassuk valaki életét örökre.