Legjobb Barátnőmnek!

Rendszer üzenet: Szeretlek Bukókaaaaaaaaaaaaaa!!!!!!! (L) Köszi a mai napot!!!!! Cuppp

Na?

Nos drága barátaim, itt van egy buzgó kis harcos. Persze, ha a szent ügyet nem támogatják, akkor az elveszik. Szóval bárki bárhol, ha szeretne egy kicsit segíteni, az írjon e-mailt nyugodtan. Én mindenesetre nem adom fel. Első feladatom, hogy megírom a könyvem. Gyerek vagyok, nincs a szavamnak jelentősége a felnőtt világban. De megpróbálom. Lesz ami lesz.
Talán nektek is voltak ilyen gondolataitok. Hogy megváltjátok a világot. Ki tudja milyen okból, de nem tudtátok. Senki sem támogatott úgy benneteket.
Én azt mondom elég. Nem ebben a mocsokban fogok felnőni, és a gyerekeim sem ebben fognak felnőni. A feleségemet nem fogják meggyilkolni, és nem gyújtják fel közösen felépített kis otthonunkat. Én ezt nem akarom!
Hány generáció, fog így élni, ha a mi most nem teszünk valamit? Lehet elbukunk majd ezeregy csatát, de a háborút soha, míg vannak olyan emberek akik egy szebb jövőről álmodnak. Vége a várakozásnak, tenni kell valamit.
Itt vannak a meleg szervezetek, sokat köszönhetünk nekik. Elértük azt, hogy már vannak jogaink. Már valamilyen szinten emberszámba vesznek minket.
Csak így tovább! Én minden tőlem telhetőt megteszek.


Üdvözlettel a kis harcos...:D

Büszkének lenni?

Fiatal vagyok. Jah. Ezt ezért mondom/írom el ennyiszer, mert engem is minden nap emlékeztetnek rá.
Fiatal vagyok, de azt már tudom, hogy nem akarok bujkáló életmódot élni. Meg kéne tanulnom alkalmazkodóbb lenni. De nekem miért kéne alkalmazkodnom az elnyomó rasszista nácikhoz,amikor ők sem alkalmazkodnak hozzám/hozzánk. Talán kicsit önfejű vagyok, de akkor sem fogok így élni. És lehet egy kukában végzem agyonverve. Vagy esetleg egy téglával verik szét a fejemet a nyílt utcán. De ez engem nem zavar. Tenni kéne már valamit, de ha ez azzal jár, hogy meg meg kell halnom, ezer örömmel.
Nem akarok drámázni, előadni a nagy mártírt, a nagy önfeláldozót...
De én szívesen odaadnám az életemet, egy olyan Magyarországért, ahol nincs gyűlölet, és az emberek békében élnek. Szeretem ezt a kis országot. És kész vagyok rá, hogy hazafiasan küzdjek érte, mint a régmúlt hősei.

További szép napot!

Szabadság

Most meg mi a szart csinálsz?? Olvasod ezt a lepraszart egy kamaszlány lepusztult kis blogján. Ugyan már..., szánalmas időpocsékolás!
Tisztában vagytok egyáltalán a szabadság fogalmával? Ki mondja meg, hogy dolgozni kell? Amikor valami sokkal jobbat is csinálhatnál. Megöregszel, és öregen, aszottan...elgondolkozol azon, hogy az életedet tanulással és munkával töltötted. Egész életedben azért dolgoztál, hogy elkezdhess végre élni..., és éltél? Most élsz? Vagy csak készülsz élni? A koporsóban szűken fogsz.
Ki mondja meg nekem, vagy bárkinek, hogy iskola köteles vagyok?? Ez hülyeség! Ezt csak én csinálom. Nem mert kell, vagy mert kötelező, csak mert én ezt akarom. Átakarom tanulni a fél életemet, semmit sem érő papírlapokért, amire rá van firkantva, hogy diploma. Kitörölhetem vele aztán a szaros seggemet is! Minden magamnak csinálok. Mert én élem az életemet. Én akarom, hogy számlákat kapjak, mert túl sok lenne a pénzem, és akarom, hogy évente lebetegedjek egyszer, hogy végre pihenhessek kicsit, mert mindig a kibaszott munkán jár az agyamban. Mert ha nem dolgoznék..., nem lenne mit ennem...bla blaaaaaa. Na és aztán.., akkor mi van?! Éhen döglök ezer örömmel, ha tudnám mi a szabadság, ha megtapasztalhatnám. Nevess csak ki...nyugodtan. Hisz én is nevetek magamon! Gyerek vagyok még..., nem tudom mit beszélek, bolond vagyok. Veszélyes embertársaimra. Én könnyen dumálok, hisz engem a maximalista szüleim kinyalják a seggem is, elém tesznek mindent. Ez vagyok én...a jövő generációja, és parazitája. Mikor vén szar leszek..., mozgásképtelen..., másokra leszek utalva...szánalmas életem utolsó perceiben majd eltöprengek...
Megérte e? Megérte e leérettségizni. Áttanulni fél éjszakákat. Minden nap felkelni hatkor, hogy munkába mehessek... Csak mert fiatal fejjel azt hittem, hogy a pénz az valami. És az kell, a túl éléshez. Nevetnék. Saját magamon...talán életemben először igazán..., és a nagy kérdés, hogy megérte e? Hát kurvára nem! Már meg kellett volna magam ölni azután, miután megírtam ezt.

Bulizni kéne!

Az a helyzet, hogy szívesen elmennék már bulizni, kicsit kiengedni a gőzt. Heterok közé nem szívesen megyek, és a "bandám" akikkel voltam párszor meleg bárba...Nos lényeg, hogy most nem csatlakozhatok hozzájuk. És mivel korhatár van...kopp.
Mindent összefoglalva nem mehetek bulizni. Idősebbnek nézek ki élőbe, de nem szeretnék beégni az éjszaka közepén, hogy nem engednek be....
Arra gondoltam lehet csinálok egy klub féleséget. Házibulit 14-25 évesig mondjuk..., rengetek hálószoba van ha szükség lenne rájuk:D
Ilyesmiken töröm a fejem. De ahhoz, hogy összejöjjön egy összejáró kis társaság..., hááááát nem is tudom...
Ez csak egy elmélet. De kurva jó lenne. Mert lehetőséget kapnának azok is, akik máshol nem kapnak. :)
Majd még gondolkodom....

Továbbiiiiiiii széééééééép napóóóóóóóót!!!!!! ;)

Vicces

Vicces, hogy pont ezt a témát választottam erre a hétre. Pedig egyáltalán nem vagyok nyugodt az utóbbi időkben. Beborít a stressz. Naponta 6 szál cigi, durvának számít egy nem dohányostól. Plusz a sok nyugtató. Kezdem úgy érezni, hogy kicsinálom magam, de nem tudok mit tenni. Felborult az egyensúlyom. Feszengek, szorongok a saját otthonomban...
Szeretnék elnézést kérni előző dühkitörésemért, a "picsába mindennel" dologért. Habár nem fogom kitörölni a bejegyzést. Igen mostanában ilyen állapotok mennek le a fejembe...
Ez van. Csak már meguntam, hogy játszadoznak velem a nők, meg hazudoznak. De ha van valaki aki nem használja ki kis zöldfülű hiszékenységemet, az szóljon! :)

További szép estét mindenkinek!