........................

A picsába a szerelemmel, meg az összes szarral!!! A picsába a társkereső oldalakkal!!! A picsába minden szarral!! Hagyjon mindenki békén a kurva életbe!!! Nem, köszönöm! Inkább maradok egyedül. :)

"Tanácsadás"?

Egyik nagyon jó barátnőm azt mondta, kezd az oldal átmenni tanácsadós izébe. Tény, hogy szívesen lettem volna pszichologikus, de nem igazán szeretek tanulni, szóval elvetettem az ötletet.
Igen szeretek tanácsokat adni, rávezetni embereket a helyes útra, vagy csak megmutatni azt. Egy időben sok barátom volt depis így hát valahogy hozzászoktam, hogy harcoljak másokért. Mármint a lelki békéjükért. Nem képzelem magam senkinél sem okosabbnak..., csak leírom milyen érzéseket éltem át, és , hogy "tanácsot" adjak, hogy mit hogy lehet kikerülni vagy kimászni belőle. Elolvasod, és vagy megfogadod vagy nem..., ez a saját döntésed. Mindenesetre én senkinek nem akarom megmondani, hogy mit csináljon, mert szabad ember vagy és azt csinálsz amit akarsz...
Höh remélem azért értelmezhető volt ez a maszlag valamennyire...

További szép napooooooot!

Álomvilág

Megálmodjuk az álmokat vagy bennük élünk? Ez a két dolog sűrűn találkozik, mégis óriási a különbség köztük. Álmok nélkül nem lehet élni. Akinek nincsenek álmai, vágyai… annak nincsenek tervei, annak nincsen életcélja, életkedve… és ebből jön a halál. De az álmodozással se kell túlzásba esni. Olyan célokat tűzz ki magad elé, amik megvalósíthatók, így nem érhet akkora csalódás.
Minden nap mosolyogva ébredsz, az iskolában is remekül érzed magad, sokat nevetsz, és hetedik óra után is nagy vigyorral mész haza. Ilyen NINCS! Talán csak ezt szeretnéd, hogy ilyen legyenek a minden napjaid. Beképzeled magadnak, eljátszod a többiek előtt, hogy minden nagyon rendbe van, közbe meg össze vagy omolva. Álomvilágba élsz. Veszélyes játék. Nem engeded, hogy segítsenek rajtad, mindenkit ellöksz magadtól. Fel kell ébredned! A világ nem tökéletes! És ne legyen mindegy! Először saját magadhoz kell őszintének lenned. Járj el szórakozni, túrázni, mozdulj ki otthonról. Ne hagyd, hogy felemésszen a képzeleted, mert nagyon nehezen fogsz tudni kimászni belőle. Mindenkinek vannak gondjai, ezt nem szégyen bevallani. Nem kell tökéletesnek lenned minden áron, nem kell megfelelned senkinek sem, csak saját magadnak. Hidd el megéri a valóságot választani. Annyi szép dolog van az életbe. Minden napnak megvan a maga szépsége, csak tudni kell látni. Ne csak nézd, lásd is! Nehéz mindig optimistán felfogni a dolgokat, de ez nem ok, hogy kitalálj magadnak egy álomvilágot. Tudj értékelni kis dolgokat, és egyszer, ha az élet megszán nagyon boldog leszel. Ne add fel! Ha hiszel magadba, bármire képes vagy! Tiéd lehet az egyik legnagyobb erő, csak annyi kell, hogy akard, és higgy benne.
Én például mindennél jobban szeretnék író lenni. Írni szinte mindig van kedvem, alkotni valamit, megvalósítanom az álmaimat. Ezzel csak az a baj, hogy ihlet az nincs legtöbbször. Megvallom, keményen meg kell dolgozni érte. Nem olyan könnyű ez. De próbálkozok, nem adom fel…, mert hiszek magamba, képes vagyok rá. Bárhogy is szeretném, ezt nem tudom siettetni. Türelmesnek kell lennem, de ha igazán akarom, akkor biztos sikerülni fog…, ha meg nem, az se baj, öreg koromra lesz mit olvasnom.

Magányról

A magányt mindenki ismeri, főleg mivel szinte állandóan megjelenik írásaimba. Vannak, akik megoszthatják valakivel az érzésüket, és vannak akiknek ez nem adatik meg. Beszélnünk kell róla. Muszáj.
Ezt az érzést akkor érezhetjük, ha a párunk otthagyott a picsába, vagy nincs aki otthagyhatna. Ha a barátok támogatása már kevés, ha már csak egy őszinte ölelés kellene, egy szerető szívtől. Magány sokszor barátkozik a Hiánnyal. Tehát hiányzik valaki, vagy valami, ezért magányos vagy.
Ezt csak úgy küzdheted le, ha FELKELSZ A KURVA GÉP ELŐL ÉS ELMÉSZ BULIZNI!!!!!!!
És új embereket ismersz meg..., és a helyett, hogy itt sopánkodsz velem, megismerheted a jövendőbeli szerelmedet...Sosem tudhatod...Még itt vagy?!?

Boldogságról

Néha még én magam is kételkedem, hogy létezik e..., de hát mit érne az egész, ha nem kéne megküzdenünk minden egyes mosolyért? Valószínűleg semmit. Gondoljuk csak el, milyen unalmas lenne a világ szenvedés nélkül..., igaz ritkán vagyunk boldogok, de amikor azok vagyunk, annál jobban tudjuk értékelni az a kis időt is.
Egyébként meg senki, és semmi nem akadályoz meg benne. Ha az szeretnél lenni, akkor legyél az. Ilyen egyszerű. Azt csinálsz amit csak akarsz, ez a te életed. Felesleges időt pazarolni a szomorkodásra..., ahogy keresztapám mondta: "szard le a világ véleményét, mert is szarik a tiedre." Tehát csináld azt amihez kedved van, ha énekelni akarsz a buszon énekelj, ha ez neked ciki, akkor tényleg az...
Csak rajtad múlik. Te döntesz. Én mindenesetre most lenyírom a füvet, azután valószínűleg kézenállok majd, mert úgy van kedvem. Miért ne?

Versike

Szerelem

Van benne valami csalfaság,
Bántó, olykor boldogság.
Sármos, néha szenvedélyes,
Csábít a halálba, a mennybe.
Gyermek ezt nem értheti,
Ez több mint egy szó, csupa szív.
Mámoros mámor, nem játék…
Lelket megőrlő kalandos érzés.
Vadon ejt, felfal,
Gyengéden megnyúz, és elhagy.
Könnyeiddel oltja szomját,
S idő után, ha abbahagytad a sírást,
Jön a váltás.

Smeth
2009.03.31

Keserű szavak

Szavak…
Lehetnek szépek, és gonoszak. Egy szó, egy élet. Most biztos bolondnak hiszel, pedig igaz. Egy szóval lehet ölni, és életet menteni egyaránt. Sokkal inkább az a kérdés, hogy kimerjük e mondani.
Bevallom, Én már sokat szenvedtem a szavak miatt. Nem is tudom mi a jobb, ha bántanak velük, vagy ha még erre se képesek embertársaim. A szavaknak erejük van, még hozzá nem kicsi! A legnagyobb fegyver a világon, és még a töltényből se fogysz ki soha. Hatalmuk van, befolyásuk, mit mondhatnék még…
Minden percben mondunk a másiknak csúnya szavakat, (itt nem a trágár beszédre gondolok) csak ezek már annyira megszokottak, hogy észre se vesszük őket. Csak akkor, ha már kész a baj, és a szavakat Mi magunk is elhisszük. Mert ezen múlik vagy áll minden. Csak Te tudhatod Ki vagy és Mit akarsz az élettől. Ezt senki SOHA nem mondhatja meg neked. Ha Te hiszel magadban, és tudod a képességeidet… miért számítana a másik lenéző, vagy bíráló, elítélő véleménye? Nem ér semmit! Az a fő, hogy Te mit gondolsz magadról!!! És ha ez negatív dolog, sürgősen változtasd meg! Mert SOHA nincs késő ahhoz, hogy változtass az életeden, és jobb ember váljék belőled.

Elmélkedés

Sok kérdésem van a világ felé. De csak kevésre kapok választ. A tudatlanság áldás szokták mondani...Miért akarok mégis mindent tudni? Minek a kérdések, ha csak a válaszok kellenek?
A kérdésben valahol mélyen, a betűkön túl ott rejlik a válasz is. Talán igen, talán nem. Hogy MIÉRT? Mert. Egyszerű mint a pofon.
Az élet igazságtalan, mindig is az volt, és mindig is az lesz. Ebben csak az a hiba, hogy Mi éljük az életünket, és nem az élet Minket. Nem hiszek Istenben, és szerintem a Sorsban sem. Sokkal inkább hiszem, hogy Mi emberek alakítjuk az életünket. Apró, kicsi néha jelentéktelen döntéseinkkel, cselekedeteinkkel.
Amikor az életet szidjuk magunkat bántjuk igazából.
Arra a két kérdésre még senki nem adta meg választ nekem, ami legjobban foglalkoztat. Miért Ő? Miért most?
Ha meghal valaki a környezetünkben, legtöbbször ez a két szívet marcangoló kérdés jut az eszünkbe. Egyszer mindenki meghal. Ki így, ki úgy. De Ki dönti el, hogy Ki és Mikor? Az Isten, a Sors, vagy netán Mi magunk? Sajnálom, hogy olvasóimnak csalódniuk kell bennem, de erre sajnos nem tudok válaszolni. Ha mélyen magadba nézel, tudod a választ, csak még magadnak is félsz beismerni.

Alone Alone

Még mindig csak a fiatalságom gyötrelmeiről tudok írni... :S Osztálytársaim már olyanokat beszélnek, hogyha meglátnak egy meleget feltűzik a fejét egy karóra meg ilyen szép dolgok..., és a biosz tanár is úgy magyarázza a szaporodást, hogy csak nő és férfi, és ez NORMÁLIS jól kihangsúlyozottan. Keveredtem már vitába a magyar tanárommal is ez ügyben. Végülis az egész osztály előtt védtem a melegeket. Végül a csatatéren mindkét fél visszavonulást fújt.
Nem csak az iskola..., minden napi életben is. Az emberek igen is a korról ítélnek, és ha fiatal vagy az egyenlő a gyermekes viselkedéssel, meggondolatlansággal. Pedig Ők is elkezdték valahol. Lehet ugyanolyan érett gondolkozásom mint egy huszonévesnek, ezt senki se tudhatja, ezért nem kell előítéleteket gyártani.
Csak egy ábránd... Csak egy ábránd marad, hogy engem ne ítéljenek el. Talán 4-5 év múlva már nem... és addig mit csináljak? Nekem jól esik ám néha napján az az ölelés...
Végülis nincs más dolgom, ugyanazt kell csinálnom mint eddig, türelmesen várni...