Alone Alone

Még mindig csak a fiatalságom gyötrelmeiről tudok írni... :S Osztálytársaim már olyanokat beszélnek, hogyha meglátnak egy meleget feltűzik a fejét egy karóra meg ilyen szép dolgok..., és a biosz tanár is úgy magyarázza a szaporodást, hogy csak nő és férfi, és ez NORMÁLIS jól kihangsúlyozottan. Keveredtem már vitába a magyar tanárommal is ez ügyben. Végülis az egész osztály előtt védtem a melegeket. Végül a csatatéren mindkét fél visszavonulást fújt.
Nem csak az iskola..., minden napi életben is. Az emberek igen is a korról ítélnek, és ha fiatal vagy az egyenlő a gyermekes viselkedéssel, meggondolatlansággal. Pedig Ők is elkezdték valahol. Lehet ugyanolyan érett gondolkozásom mint egy huszonévesnek, ezt senki se tudhatja, ezért nem kell előítéleteket gyártani.
Csak egy ábránd... Csak egy ábránd marad, hogy engem ne ítéljenek el. Talán 4-5 év múlva már nem... és addig mit csináljak? Nekem jól esik ám néha napján az az ölelés...
Végülis nincs más dolgom, ugyanazt kell csinálnom mint eddig, türelmesen várni...