Népszerű bejegyzések

Pillanatkép

Pillanatkép

Rendszeres olvasók

Videóim

Nekem a Balaton a mindenem!

Nekem a Balaton a mindenem!

2011. szeptember 20., kedd

VILÁG ÉLET FÁJDALOM

Az élet értelmét keresve, sok mindent láttam már. Vannak, akiknek könnyű, mert sok pénzük vannak, és vannak, akiknek ugyanezért nehéz. Vannak, akik mindennapért megküzdenek, és vannak, akik felett hasztalanul eltelik az idő. Vannak, akik egyszerűen feladták, és vannak, akik örök harcosok. Itt vagyok Én. Fiatal kedvesnek titulált lány, aki nem tudja feldolgozni a világ fájdalmát. Tizenhat évesen miért lenne gyötrelem az életem? Miért kéne pont nekem a világ fájdalmát cipelnem? Arra gondoltam, hogy ha Én nem, akkor ki? Ha én hallom a sikolyokat más miért nem? Ha én látom a szenvedést, más miért nem?

Nem vagyunk egyformák. Ez tény és való. De szíve mindenkinek van. Vagy legalább egy arra hasonlító szerv. És a lélek? Tévhit lenne csupán? Érzések? Mindez illúzió?

Az emberek azt hiszik mindenkinél feljebbvalók, ők a tápláléklánc csúcsán álló értelmiségek. Ebből eredően végtelenül önzők és csak maguknak élnek. Pedig az élet mindenkinek alapvetően jár. Minden lény, legyen növény állat vagy ember megérdemli az esélyt az életre.

Azért élek, hogy másoknak segítsek. Mi más dolgom lenne itt a Földön? Azokban az utolsó órákban a karrierem, a vagyonom nem fog érdekelni senkit. Viszont ha minden körülmények között törekszem a jóra, hálát adok azért, hogy élek, és tiszteletben tartom a földet amelyen élek, így majd értelmet nyer minden. Mert ha jól cselekszem, megemlékezik rólam a világ, hálámért az élet hosszú évekkel felel, a föld megvéd és otthont ad nekem, és táplál tiszteletemért.

Ha csak saját jólétem érdekelne, és eltaposnék mindenkit, aki az utamba állna, állatokat fosztanék meg a joguktól, hogy élhessenek, csupán nyelvem kielégítése miatt, az élet minduntig büntetne. És a bizonyosság, hogy éltem is valaha, csak a sírkövembe vésett név lenne.

Hiszem, hogy akár a mesékben, a jók megkapják végső jutalmukat, a rosszak pedig büntetésüket. Jelenjen is az meg bármilyen formában.

A föld mely táplál és otthont ad, vérbe áztatott szemétben fuldoklik. Több millió ember éhezik, padig az a gabona, amit az állatoknak adnak takarmányként, amiket aztán embertelen körülmények között lemészárolnak, több mint kétmilliárd embert tudna etetni. Miért nem érdekli mindez az embereket? Mostanában egyre többet olvasok. Nem találtam megfelelő választ a kérdésemre.

Az ÉLETET ajándékba kaptuk, de mint a gyermek karácsonykor olcsó ajándékként löktük el magunktól. Íme, már kitagadott a kenyér illatú meleg otthon, koldusként vánszorgunk a porban, de még mindig csak az elvesztett aranytömb után. Ezzel az emberiség ideje lejárt. Önzőségre önzőség lesz a válasz. Pont ezért megérdemeljük a természeti katasztrófákat, az árvizeket, a földrengést és mindent, ami még jöhet. Mert nem tiszteltük az Életet.

Tizenhat év hosszú idő. Talán más nálam sokkal idősebbnek egy lélegzetvételnyi időnek számít. De Én mindennapot úgy élek meg, hogy tudom, mi folyik a világban, hogy hány ember lelkét zabálta fel a média parazitája, hogy olcsó kurvákként hányan dobták magukat oda a pénznek. Mindennap átérzem azt a fájdalmat, amit a gondolat okoz, hogy Én sem számítok, sem az újonnan született babák. Engem elpusztított a fájdalom, hogy mindenki a halált akarja, most, és a jövőben is. Nem kértem semmit, csupán esélyt az ÉLETRE! Esélyt a gyermekeimnek, az unokáimnak! Mert ez MINDEN ÉLŐLÉNY ALAPVETŐ JOGA, AZ ÉLET!

2011. szeptember 10., szombat

Idő közben...

Utólag is BOLDOG 3. SZÜLETÉSNAPOT BLOGOCSKÁM!

Régen írtam tudom. Ha egyáltalán ez feltűnt bárkinek is. :D
Annyi erős érzelem dúl bennem, mi nemsokára forró lávaként árasztja el a világot. Nem tudom megfogalmazni... egyszerűen leírhatatlan. Ezért is nem írtam eddig.

Megértéseket köszönöm! Amint túl vagyok rajta jelentkezem!

További szét estét! :)

2011. június 20., hétfő

Bocsánat mert MÁST szeretek

Mikor boldogságunk fellegeiben járunk, jó a kisugárzásunk, bármire készek vagyunk és hirtelen sokan felfigyelnek erre a különös erőre. Ami úgy vonzza az embereket mint lepkét a láng. Ők is akarnak belőle, energia, boldogság, szerelem.
Velem is ez történt meg. Rég nem látott szerelmeim akik egykor megsebezték szívem hirtelen újra érdeklődni kezdtek. Egyikük sem közömbös számomra, talán ez a legrosszabb. Az egész olyan őrjítő. Mert izgalmas, kalandos...újra azoknak a lányoknak a karjaiban lenni akiket sosem kaphattam meg. Kacér gondolatok, mivel csak a fejemben játszok.
Amit elvárok magammal szemben azt nekem is ugyanúgy kell csinálnom. Tehát maradok őszinte és hűséges. És kérem az elbűvölő hölgyeket tartsák tiszteletben a kapcsolatom. Én is ezt tettem mindig is.
Hét hónapot nem lehet csak úgy eldobni. Egy egész tanévet. Merthogy szeptemberben ismerkedtünk meg. Minden MIÉRT-re a válaszom, mert szeretem. Hibáival, a hülye poénjaival a százszor végighallgatott sztoriaival (és még sorolhatnám) együtt szeretem. Még soha nem szeretett így senki. Annak ellenére, hogy nem egyszer megbántottam, próbáltam ellökni magamtól mert féltem, bezárkóztam magamban. Látta, hogy milyen bőgőmasina tudok lenni, és, hogy nem rettenek vissza egy kis büfitől. Minden katasztrofális szokásomat eltűri, és nem retten mg semmilyen hirtelen jött hülyeségemtől pl: hogy táncoljunk a Széchenyi tér közepén stb.
Mindent megkapok tőle amire valaha is vágyott a kis lelkem. A lényeg SZERETEM, SZERET, BOLDOGOK VAGYUNK!

UI: Sajnálom, hogy ennek így kellett tisztázódnia. Mindig jönnek új szerelmek. Nem hiszek az örökre csak Te és Én-ben. Ha újra facér leszek mindenképp találkozzunk! ;)

2011. május 28., szombat

Tavaszhatás alatt


Jó hír viszont, hogy kezdek nőiesedni, ami nem egyenlő azzal, hogy ribancosodnék is. Megvan a fiúslány határ még mindig nyugi! :D Ugyanúgy maradok punk-rokker csak picit dögösebb. Elmúlt már a nagy bő pólók korszaka. :) Nem csak a ruhatáram de a hajam is újításon ment át. Új Smethyt MOST! A régi külsőmmel le is zártam a múltat. Tele vagyok energiával, készen állok az újabb kalandokra na meg persze a kihívásokra. :P A suliban megválasztottak újságírónak, ha minden igaz jövőre én leszek a sulilap feje. XD Micsoda pozíció!! Remélem irigykedtek! XD

Fucking Liar


Hazugság egy őszinte nyílt kapcsolatban ez a nem mindennapi sztori! A srác a lánnyal képzeli el a jövője minden egyes percét, és mégis a lány arcába hazudik, és győzködi saját igazáról. CSAK, hogy mi lányok nem most jöttünk le falvédőről! Nem ám! Olyan érzés mintha egy kést szúrtak volna a szívedbe, fulladsz, és sírni volna kedved, de inkább őrjöngenél. Micsoda tapasztalat! :) Mintha elárultak volna... Ez csak egy újabb figyelmeztetés az élettől, hogy még az "angyalokban" sem bízhatunk! Ezért cimborálok mostanság az ördöggel...smoke.

2011. április 21., csütörtök

Csacsi-Tervek

Szép napot mindenkinek, aki véletlen ide tévedt!

Tizenhat éves vagyok és fura módon nem a bulizás meg pletykák lázítják fel a vérem, hanem a jövőm tervezgetése. Kinéztem magamnak egy egyetemet...tavaly 409 volt a ponthatár. Mindenki tudja, hogy nem vagyok egy nagy tanulmányi zseni. De még nem vagyok elkésve. Mert csak következő 2 évem számít bele. Színészettel nem tudom mi lesz, valószínűleg Vasvár ( X. Jubileumi Színjátszó Fesztivál (verseny)) lesz a döntő.
Új listát kell felállítanom!
1. Család 2. Barátok 3. Párom 4. Suli 5. Meló --> mert, hogy azt is szeretnék. Kicsit önállósodni.
Valahogy így képzeltem el. Hogy ebbe színjátszás is belefér a jövő titka.

Nehéz a felismerés, hogy mindenki a maga árkát ássa. Én döntöm el mennyi problémám legyen, mennyit vállalok. Vállalnék egy egész háborút a Föld megóvásáért, de a csatavonalak még nem tiszták... Én is (mint mindenki más) az időt húzom. Nem tudom lesz e holnap. De reménykedek benne.

2011. április 1., péntek

iGAZSÁG

Több mint négy hónapja élek boldog párkapcsolatban barátommal. Most sok mindent lehetne a fejemhez vágni. Hogy mindvégig tudtuk, hogy divat-leszbi vagyok csak, vagy undorító, ahogyan átvertem az embereket stb stb. Én nem így érzem. Már a legelején leszögeztem, ha jön egy olyan srác aki megmozgat bennem valamit állok elibe. Talán "Mi" leszbik tudjuk ezt legjobban, hogy az ember nem válogathat... ahhoz vonzódik, abba szeret bele amit a sors hoz neki.
Aki láttam a blog kezdeti formáját, tudhatja, hogy melegeknek szóló blogocskaként indult. Volt egy célom...az írásaimmal hatni az emberekre. Leírni ezzel a világgal kapcsolatos érzéseimet. - Hisz ez egy blog lényege.
Nem voltam, és sosem leszek hetero. És nem is érzem úgy, hogy biszexuális lennék. A nőket szeretem, hozzájuk vonzódom. Egy fiú kivétel ez alól a párom. Mindezt Ő is tudja. Féltékeny is nőkre, mert tudja pasival sosem csalnám meg, meg azért is mert tudja, hogy egy Nővel ő sosem veheti fel a versenyt. De Én Őt választottam. Valahogy belefáradtam az örökös rinyába, a szarkavarásokba. Jó persze 16 évesen könnyű jártatni a pofám... Ugyan mi tudok én? Kis szaros vagyok még. Igen, az vagyok.
De ez vagyok én. Nem tudok mit tenni ellene.

Mindenkinek egyéni dolga, hogy ezt most hogyan reagálja le. Mindenkinek meglehet a maga kis véleménye. Annyit kérek, hogy aki nem ismer, vagy nem olvasott sokat rólam, ne bántson ezért.
Csak őszinte voltam.

2011. február 24., csütörtök

Beilleszkedésről

Saját véleményem szerint, ha nem vagy olyan, mint mindenki más, akkor nem létezel társadalmi szempontból. Az egyéniségeket kinézik, jelzőkkel illetik mindaddig amíg az bele nem roppan, vagy amíg nem talál magának támaszt, aki támogatja. És onnantól ők ketten újabb csoportot alkotnak, és ők is ki fognak nézni embereket maguk közül. De minek beilleszkedni? Minek szeretné bárki is, hogy határok közé legyen szorítva, hogy meglegyen szabva miről beszélhet stb.? Mert ha nem illeszkedsz be, te leszel a fekete bárány. Egy mindenki ellen, és nem egy mindenkiért. Egyszerűen magába szippant, ha csak nem vagy betegesen magánykedvelő.

Mindennap ítélkezünk mások felett. Elsősorban külsőségek alapján ítélünk, haj, arc, ruházat, ápoltság. Sokszor a szemünk megtéveszt. És akit vagánynak hittünk az gyáva szembenézni még önmagával is. A megoldás talán az lenne, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak amilyen, törekszünk a jóra, és minden körülmények között segítsük a másikat. Ez mindenkinek egyéni csatája az egojával.

2011. február 22., kedd

New Life

Tudom, hanyag vagyok. De ha ez megnyugtató hír nem csak a bloggal szemben. :(
Mióta Azték tag vagyok (Színjátszó és Tánccsoport) pörög az élet. Már voltak fellépéseim is velük. Nagy abroncsos ruhában polkáztam, és saját megdöbbenésemre egy tapadós ruciban balettoztam.
Jelentkeztem egy kamaszoknak szóló magazinhoz újságírónak. Nemsokára lesz élete első premierje egy musicellel a Chicagoval. Ahol több számnál háttértáncos és vokalista vagyok, valamint én alakítom June szerepét. Csak ennyi. XD
Sulival kapcsolatban döcög a szekér. Félévkor fizikából buktam, de már sokat javítottam. Irodalom természetesen ötös.
Sikerült egy kicsit fogynom is, de még kellene sokat musicelig. De ezért le kellene mondanom az új szenvedélyemről a Rudiról. :(

2011. január 18., kedd

Érzések és pofonok

Apró gyermekként hittem a csodákban. Már-már valósnak éltem meg, szinte már úsztam az álmok édes vizében. Kártyavárként omlottam össze, és felégett minden körülöttem. Ott álltam, inkább csak feküdtem a tűzben, és csak égtem és égtem. Megszoktam ezt a fajta melegséget, úgyhogy amikor nem mart egészem a húsomig a fájdalom, fekete masszával öntöttem le magam. Égj, égj!
Egy időben az volt a hobbim, hogy sós cseppeket folyattam végig arcomon, és figyeltem hogyan párolognak el, akárcsak a percek. Aztán csak vége lett. Nem volt már miért égni, és mint fogasra akasztott kabátkát, hagytam lógva magam az élet szögesdrótján. Tán elfelejt majd az idő, és eltűnök örökre, vagy mint kóbor kutyáért a gazdája jön értem a halál.
Padba vésett szerelem mi örökké tart. Soha-ország talán. Gyermekkorom kilopódzott egy szép estén a szobámból, azóta sem találom önmagam. Vajon hová bújhattam? Ki az, aki számol? Ki fog megtalálni? Lesz e hívó szó a süketnek? Igen Te, kelj fel!