Első fellépés

Életem első színházi fellépése (leszámítva persze az óvodában való szerepléseket) okt. 9-én volt Baján a HEMO-ban. Az utolsó vagyis a fő-fő próbát totálisan elrontottam, le is blokkoltam teljesen, a lámpák világítottak szememben, a szöveget teljesen elfelejtve álltam ott a színpad kellős közepén. Talán a világ egyik legrosszabb érzése. NEM KÍVÁNOM SENKINEK! Szerencsére az igazi előadás jól sikerült, tudtam a szöveget minden rendben volt mondhatni.
Pontosan 6kor kezdtünk, 5 perccel kezdés előtt, a közönség soraiban kb 3 ember. Picikét elcsodálkoztunk, de aztán egyre többen lettek, és én nem is nagyon láttam üres székeket. A matek tanárom is eljött megnézni, mert pont Baján volt. Hatalmas nagy poén az egész, de nagyon jól esett. Köszönöm szépen a kis támogatást, és egy ötös úgy gondolom azért jár. XD
Mindez könnyűnek hangozhat. Az én szívem már nem így gondolta. Szabályosan a mellkasomban éreztem ahogyan egyre gyorsabban lüktet, mibe az egész felsőtestem belemozdult, a lábaim maguktól remegtek. Milyen drámai lett volna a színpadon összeesni holtan. :) De mindezek ellenére SIKERÜLT, TÚLÉLTEM! :) A színjátszó-s csajok nagyon édesek voltak mind a nyakamba ugrott és gratulálgatott. IMÁDLAK TITEKET CSAJOK!!! Go back Szeged, ahol az éjszaka további részét átbuliztam. Ugyanis nem lehetett kihagyni szobatársam pót-szülinapi buliját. Nagyon szeretlek Baba, még egyszer Boldog születésnapot!

ÉLJEN A SZÍNHÁT!

Versike

Csend

Kezem tiszta.
Elmém zavaros.
Szívemben négyzet
Alakú csend honol.
E csendbe törsz bele Te!
S mindennél jobban zengsz és zúgsz,
Míg a zaj elviselhetetlen.
Feladom. Feladom azt is, mi sosem volt az enyém...
Mit hiába kértem...
Mikorra kezdeném megszokni a csend erejét,
Te újra összezúzod, elsorvasztod azt!
Vérdarabkák lepik el a lelkem.
Könyörgöm démon, tűnj el!
Csend.
Mibe már nem törhet bele senki.
S most mégis, úgy hiányzol...
Nincs már aki elriassza ágyamból a halált.
Reszketek, úgy folyt meg lassan...
És csak csend.

2010.10.07.