Versike

Csend

Kezem tiszta.
Elmém zavaros.
Szívemben négyzet
Alakú csend honol.
E csendbe törsz bele Te!
S mindennél jobban zengsz és zúgsz,
Míg a zaj elviselhetetlen.
Feladom. Feladom azt is, mi sosem volt az enyém...
Mit hiába kértem...
Mikorra kezdeném megszokni a csend erejét,
Te újra összezúzod, elsorvasztod azt!
Vérdarabkák lepik el a lelkem.
Könyörgöm démon, tűnj el!
Csend.
Mibe már nem törhet bele senki.
S most mégis, úgy hiányzol...
Nincs már aki elriassza ágyamból a halált.
Reszketek, úgy folyt meg lassan...
És csak csend.

2010.10.07.