Rossz döntéseink a szebb jövőért

Senkit sem hibáztatható azért, ami velem történik. A döntések mindig Én hozom meg. Vannak kényszerítő erejű hatások, de a döntés végül mindig az enyém. Ez egy rendkívüli védekező mód. Nem merünk szembe nézni önmagunkkal és azt mondani : Igen ez vagyok Én és tudom, hogy hibáztam. Tanultam belőle és legközelebb jobb döntést hozok. 
Mert, ha megbánnánk rossz döntéseinket, azzal magunkat bántjuk. Rossz ember vagyok, egy béna lúzer, nem lesz belőlem senki. És ez olyan láncfolyamatot indít be, ami kihat egész életedre. Pedig lehet az egész egy olyan apróságon múlik, minthogy bevallod a barátnődnek, hogy elfelejtetted a névnapját, és a bocsánatát kéred. A testünk és lelkünk mindig védekezik, még önmagunkkal szemben is. Az agyunk megállás nélkül kutat, hogy megóvjon bennünket. Nem te vagy a hibás, azért tetted ezt és azt mert... 
Tudni kell megbocsájtani magunknak és másoknak. Minden rossz dolog szükséges ahhoz, hogy jó dolgok történjenek. Nincs egyik a másik nélkül. Így ha a rossz dolgokat hálával fogadod, mert tudod, csak ez visz előre a jó dolgok felé. Megköszönöm a tapasztalatot és továbblépek.Elengedem. Nem bántom miatta magam, sem másokat. A következő pillanat rám vár.