A szerelem mindent kibír. Sok őrült dologra kényszerít.
Feledésre bánat idején, megbocsájtásra hibákban kiteljesedett
meggondolatlanságban. Viszont függünk egymástól és ezért van, hogy a szerelem
önmagában nem elég. Egy kapcsolat sok munka. Megértőnek, odaadónak kell
lennünk, áldozatokat kell hoznunk a másik jólléte érdekében, és folyton
kompromisszumokat kötünk megszépítő különbségeink elviselése érdekében. És
persze ott vannak még a külső hatások, a családtagok és a barátok véleménye
párunkról. Nem gondolnánk, hogy ezek az emberek rosszat akarnak nekünk, így
nekik van legnagyobb befolyásoló erejük kapcsolatunk felett. A szerelmes ember
őrült, egy bolond, aki sokszor nem tud reálisan cselekedni vagy dönteni, így
sokszor hagyakozik ezekre a kívülállókra. És, hogy mit mondd majd anyuka, vagy
mikre figyelmeztetnek a barátok. Minden apró szónak ereje van. Ezek az elvétett
szavak mondanak ítéletet felettünk, ha hagyjuk. Ha mentesek leszünk
mindezektől, ami már szinte lehetetlenség, és együtt nézünk szembe a
problémákkal, bármi is történjék, kitartunk egymás mellett, akkor nyugodtan
állíthatom, hogy ez a szerelem mindent kibír. Távolságot, szülőket, vágyakat,
álmokat, félelmet...