Már mind meghaltunk.

Nagy a baj. Mi emberek csináltuk ezt. A technika.
400.000 liter tiszta ivóvízbe kerül egy autó teljes legyártása. És ivó vizet nem tudunk előállítani. Mi csak fogyasztjuk.
Meggyilkoltuk saját magunkat és a jövő generációit is!
Nekik már nem fog maradni víz. Addigra elfogy az olaj. Addigra a levegő olyan szennyezett lesz, hogy a csecsemők tüdeje nem fogja bírni.
De én csak törődjek a saját dolgaimmal. Hogy iskolába járjak, hogy új és újabb ruhákat vásároljak a plázában, és, hogy diétás kolát igyak. EZ MIND FASZSÁG! A kormány a miniszterek a divat a pénz MIND FASZSÁG!
ÉLJ A MESEBELI KIS VILÁGODBA ÉS SZÉPEN NYÍRD KI MAGAD, SZERETTEIDET, ÉS AZ EMBERISÉGET!

Vagy kezdj el végre gondolkozni..., és tegyél valamit. Akármit.

Moulin Rouge

Csak a film végét láttam, mégis teljesen magával ragadott. Nem a szokványos nő és férfi kapcsolat, veszekedés, nagy kibékülés és happy end. Nem egy nyálas szerelemi sztori. Nem. Ez valami egészen más. Dráma, szenvedély, tűz, és hamu. Olyan mesebeli..., mégis pofátlanul valós. Az első olyan heteroszexuális film amely igazi hatással volt rám. És, hogy mérhetetlen feminizmusomból és büszkeségemből lejjebb adjak, elismerem, hogy a (hetero) férfiak is tudnak szeretni. (Azért írtam, hogy hetero férfiak, mert a melegekről már eleve tudtam) :) De csak akkor, ha úgy, ahogy ebben a filmben a színész eljátssza. Pofátlanul, szenvedélyesen, halálosan.