My illusion, my mistake

"Tudom, hogy milyen, ha olyan kicsinek és jelentéktelennek érzed magad, amennyire csak lehet, és ez hogy tud fájni belül olyan helyeken, amikről nem is tudtál. És mindegy, hogy hányszor csinálsz új frizurát, vagy hányszor mész edzésre, vagy hány pohár Chardonnay-t iszol a barátnőiddel. Az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, hogy mit rontottál el, vagy hogyan érthetted félre a dolgot, és hogy hihetted akár egy rövid percre is, hogy boldog voltál. És néha még meg is győzöd magad arról, hogy észhez tér, és becsönget hozzád. És ezek után, bármilyen sokáig is tartott, elmész egy új helyre, és akikkel találkozol, visszaadják az életkedved, és a lelked apró darabjai egyszer visszaállnak, és a zavaros idők, azok az esztendők, amik így elmentek, lassan kezdenek elmosódni! " ---Holiday film

Nem a párom dolga boldoggá tenni!

Nemrégiben megtanultam egy nagyon fontos dolgot, amit most szeretnék veletek is megosztani. Katie Bryon döbbentett rá a négy kérdéses munka kapcsán. 
Nem kellene párkapcsolatunktól várni boldogságunkat és sikereinket. Ahogy Ő mondta a pasi csak a bónusz. Kissé furán hangozhat elsőre. De sosem az a fontos, hogy a másik jól érezze magát és ezért folyton a kedvére teszünk, aztán várnánk valami viszonzást cserébe, ami gyakran elmarad. Ezért bántjuk párunkat, de legfőképp magunkat. Az nem önzőség, ha a saját életedben saját magad a legfontosabb. Abban az értelemben, hogy először magaddal legyen tökéletes kapcsolatod, önmagaddal legyél boldog, és csak érezd jól magad. Ehhez nem kell másik energiáját szívni pióca módra. A párkapcsolat legyen a cseresznye a torta tetején. Mióta így próbálom látni a dolgokat, nem sírok és nem bántom magam. Nem gondolom azt, hogy szánalmas vagyok, amiért mindent megteszek páromért amit csak tudok, és nem várom a jutalom falatkát (szeretet), mint valami kiskutya. Nélküle kell boldognak és elégedettnek lennem, és mikor felhív, vagy magához húz, miközben puszit ad a buksimra, az olyan mint a hetedik mennyország. Nem az ő dolga boldoggá tenni! Ő csak a boldogságom boldogsága. :P

Rossz döntéseink a szebb jövőért

Senkit sem hibáztatható azért, ami velem történik. A döntések mindig Én hozom meg. Vannak kényszerítő erejű hatások, de a döntés végül mindig az enyém. Ez egy rendkívüli védekező mód. Nem merünk szembe nézni önmagunkkal és azt mondani : Igen ez vagyok Én és tudom, hogy hibáztam. Tanultam belőle és legközelebb jobb döntést hozok. 
Mert, ha megbánnánk rossz döntéseinket, azzal magunkat bántjuk. Rossz ember vagyok, egy béna lúzer, nem lesz belőlem senki. És ez olyan láncfolyamatot indít be, ami kihat egész életedre. Pedig lehet az egész egy olyan apróságon múlik, minthogy bevallod a barátnődnek, hogy elfelejtetted a névnapját, és a bocsánatát kéred. A testünk és lelkünk mindig védekezik, még önmagunkkal szemben is. Az agyunk megállás nélkül kutat, hogy megóvjon bennünket. Nem te vagy a hibás, azért tetted ezt és azt mert... 
Tudni kell megbocsájtani magunknak és másoknak. Minden rossz dolog szükséges ahhoz, hogy jó dolgok történjenek. Nincs egyik a másik nélkül. Így ha a rossz dolgokat hálával fogadod, mert tudod, csak ez visz előre a jó dolgok felé. Megköszönöm a tapasztalatot és továbblépek.Elengedem. Nem bántom miatta magam, sem másokat. A következő pillanat rám vár.

Vihar utáni csend

Az a vihar, mi úgy tombolt bennem, mint annak idején a Katrina hurrikán mostanra elcsendesült. Fehér köd szál fel, mely elfedi a pusztítás nyomait. Véres törmeléktengerből egy kis virág nyílik és biztatásképp rám mosolyog. Hiába a ködfüggöny az emlékek nem engednek. Letépem a kis virágot...Szeret. Nem szeret. - tépkedem le egyenként a szirmait. Hazudnék, ha azt állítanám nem érdekel, mi lesz az utolsó szirom. Kissé fura érzés fogott el, mintha tudnám, érezném legbelül, hogy a hazugság is igaz, s mi igaz, az is hazugság. Ilyenek a napjaim mostanában. Szeretet és Gyűlölet kéz a kézben.
Sokszor megkérdezem magamtól, hogy ki lennék ezek nélkül a gondolatok nélkül? Mi lenne, ha nem így érezném? Szándékosan keresem a Fájdalmat? Mit akarok? Mit szeretnék az Életben? A kérdések egyre csak sokasodnak, szaporodnak, mint az üvegszilánkok minden egyes koppanás után. 
Meg kell felelnem mindenkinek? Azt is mondhatnám, hogyha nem tetszik, mi lényegem, akkor törölj ki az Életedből... Másokért élni. Csak ez szeretném. Nem mások Életét élni, hanem másokért. "Mi más? Ki más? Más vagy Te is. Más, mint Én!" Nem leszek soha több senkinél, ahogy kevesebb sem. Ezért ne is várjátok soha, hogy elhiggyem, vesztes vagyok. Mert abban pillanatban, hogy valamit elhiszek, amit mások mondanak, azzá válok.
A lelkemben lévő kisgyerekek ugrálnak a törmelékeken. Kacarásznak. De buta vagy, hogy olyasmitől félsz, ami nem létezik!