"Arról álmodozom, hogy a karjaimba tartom, édes szavakat súgok a fülébe. Aztán megcsókolom a vállát, a nyakát, az ajkait. Olyan ez mint a tökéletes hazugság. Mindketten tudjuk, hogy nincs közös jövőnk, de a csók mégis oly szenvedélyes és magával ragadó. Nem lehet harcolni ellene. Úgy vigyázok rá, mintha csak lágy szellő lenne egy forró augusztusi napon. Megjegyzem az összes pillanatot, jól a fejembe vésem illatát, mert tudom, ha vége nyárnak, már csak fagyos szelek fognak süvíteni. Nem akarom elengedni, úgy ragaszkodom hozzá mint csecsemő az anyjához. Ő minden táplálékom az életető ambróziám, nektárom. Úgy érzem ha elengedné kezem, azzal egy egész darabot tépnének ki belőlem.
Sosem gondoltam volna. Váratlan volt, de megtörtént. Az a csók nekem igazi volt, még ha neki csak egy alkoholos mámor. Úgy szeretnék vigyázni rá, megóvni mindent rossztól…
De hiába minden, szétmarcangol idebent a fájdalom, felébredek, vérzek, vérzek…meghalok."
Előfordulhat bárkivel, hogy az alkoholtól megrészegülve csókolóznak legkedvesebb barátjukkal. Jó helyzetben vagyunk, ha mindkettőnknek ez csak egy véletlen, érzésektől mentes csók. Ám ha ez nem így van, szörnyen bántó tud lenni. Mert további érzelmek fejlődhetnek ki belőle. Mintha csak egy aprócska magból óriási fa nőne ki. Ilyen helyzetben két választásunk van. Elfelejtjük a történteket, és megőrizzük a barátságot. Vagy véglegesen véget vetünk a barátságnak. Én az első lehetőséget választom.
És mindenkinek tanácsolom, hogy ne engedje, hogy az alkohol befolyásolja. Még ha akkor épp jó ötletnek is tűnik....
