Túlélő

Tegnap végre kijöttem a kórházból. Igen, a kórházból! :D Csak 3 napig voltam bent. A vicc az, hogy még az orvosok sem tudják mi a bajom. Még nem jöttek meg a labor eredmények. Majd hétfőn....
Igazából tök jól éreztem magam a kis lakosztályomban amit egy cukorbeteg kislánnyal osztottam meg. Tv, hűtő, na meg a saját fürdőszoba. A kaja finom. (Külön főztek nekem, mert vega vagyok.) A nővérkék fiatalok és kedvesek. Az orvosok nyugodtak és szexisek. Csak reggelig tartó babaüvöltés zavarhatta meg a többi gyerkőc nyugalmát. Lehet gonoszság ezt mondani, de én örültem, hogy hallottam. Egyre jobban érzem, hogy közeledik a kis hercegnő a családba. :)
Az, hogy bent voltam a kórházban sok mindenre fényt derített. Hogy kik a barátaim, és kik azok akik nem. Voltak, akik kérésem ellenére látogattak meg. Ez nagyon kedves gesztus volt tőlük, habár eléggé zavart, hogy olyan állapotban kellett látniuk.
Láttam azt, hogy mit képes kiállni egy 8 éves kislány. És talán ha ő mosolyog, akkor már a világnak már nincs joga panaszkodni. A saját szememmel láttam a hitet az anyuka szemében, az akaratot a kislány lelkében, az erőt, és a kitartást mi a cukorbetegség elviseléséhez kell.
Kedves Olvasóim! Itt a bizonyíték a H.A.E.K. - ra. :)