Szabadság

Most meg mi a szart csinálsz?? Olvasod ezt a lepraszart egy kamaszlány lepusztult kis blogján. Ugyan már..., szánalmas időpocsékolás!
Tisztában vagytok egyáltalán a szabadság fogalmával? Ki mondja meg, hogy dolgozni kell? Amikor valami sokkal jobbat is csinálhatnál. Megöregszel, és öregen, aszottan...elgondolkozol azon, hogy az életedet tanulással és munkával töltötted. Egész életedben azért dolgoztál, hogy elkezdhess végre élni..., és éltél? Most élsz? Vagy csak készülsz élni? A koporsóban szűken fogsz.
Ki mondja meg nekem, vagy bárkinek, hogy iskola köteles vagyok?? Ez hülyeség! Ezt csak én csinálom. Nem mert kell, vagy mert kötelező, csak mert én ezt akarom. Átakarom tanulni a fél életemet, semmit sem érő papírlapokért, amire rá van firkantva, hogy diploma. Kitörölhetem vele aztán a szaros seggemet is! Minden magamnak csinálok. Mert én élem az életemet. Én akarom, hogy számlákat kapjak, mert túl sok lenne a pénzem, és akarom, hogy évente lebetegedjek egyszer, hogy végre pihenhessek kicsit, mert mindig a kibaszott munkán jár az agyamban. Mert ha nem dolgoznék..., nem lenne mit ennem...bla blaaaaaa. Na és aztán.., akkor mi van?! Éhen döglök ezer örömmel, ha tudnám mi a szabadság, ha megtapasztalhatnám. Nevess csak ki...nyugodtan. Hisz én is nevetek magamon! Gyerek vagyok még..., nem tudom mit beszélek, bolond vagyok. Veszélyes embertársaimra. Én könnyen dumálok, hisz engem a maximalista szüleim kinyalják a seggem is, elém tesznek mindent. Ez vagyok én...a jövő generációja, és parazitája. Mikor vén szar leszek..., mozgásképtelen..., másokra leszek utalva...szánalmas életem utolsó perceiben majd eltöprengek...
Megérte e? Megérte e leérettségizni. Áttanulni fél éjszakákat. Minden nap felkelni hatkor, hogy munkába mehessek... Csak mert fiatal fejjel azt hittem, hogy a pénz az valami. És az kell, a túl éléshez. Nevetnék. Saját magamon...talán életemben először igazán..., és a nagy kérdés, hogy megérte e? Hát kurvára nem! Már meg kellett volna magam ölni azután, miután megírtam ezt.