Temetem haragom

Minden jó volt. Minden? Igen, minden. A mosolyok kevésbé voltak színlelve, hálával ébredtem minden reggel, energikusan vágtam bele a fogyásba. Fogytam is egy keveset. Minden jó volt. Aztán jött egy mérgezett agyú embernek nevezett féreg és mindent lerombolt, amit eddig felépítettem. Tönkretett. Elárult. De hisz minden lányra rányomult, aki csak egy kicsit is foglalkozott vele. Régi régi jó barátok, ne bízz senkiben! Ó mily hiú voltam, hogy elvakított a bizalom... Hittem benne. Tudtam, hogy jó. És akkor jött az élet! Két pofonnal emlékeztetett rá, hogy senki sem lehet csupán jó. Dühös vagyok. Dühös vagyok napok óta. Ha nem lenne ennyi önfegyelmem feldúlnám a világot! 
Nem véd semmi. Húzhatsz akármekkora falat magad köré... Azok fognak pszichésen megerőszakolni, akikre bármennyi energiát és időt áldoztál volna az életedből. Egy olyan ember, aki rád mindig számíthatott!  A bolond is azt hitte vicces. Pedig csak bolond. De Ő azért nevetett tovább. 
Van magyarázat minden tettre és szóra. Csak kevés az értelem, ami felfogná vagy elviselné. 
Nincs közünk egymáshoz! Nem létezel démon! Egyetlen rossz tett még nem bizonyítja, hogy rossz lenne, az, akit eddig jónak hittünk. De egyetlen rossz tett, elég ahhoz, hogy megváltoztassuk valaki életét örökre. 

Valami baj van

Amikor koppansz a padlón, azt szeretnéd, ha mindenki a te problémáddal foglalkozna. Én is így érzem most. Szeretném, ha a párom jobban figyelne rám. Ha most pár napig nem menne el haverozni és csak velem foglalkozna. Velem és a problémámmal. Micsoda önző dolog, nem igaz? Rárakni valaki másra saját terheinket hadd cipelje ő is. Sőt, legyen bűntudata miatta! A saját bajomra még ráteszek egy lapáttal azzal, hogy összeveszek mindenkivel, aki nem figyel eléggé rám, aztán meg utálom magam. És csak mérgelődök, egyre jobban, mint egy bolond. És legszívesebben mindenkit elküldenék a picsába, az összes hozzászólásával, meg vigyori smiley-val. Még a páromnak is megmondanám, hogy ha neki ennyit ér a dolog, akkor hagyjuk az egészet a francba! 

Azt hiszem életem legnagyobb hibáját követném el. Nem tud mondani senki semmit, én sem mondok semmit. Egyedül kell megoldanom, mint minden mást. Nem akarom elveszíteni azokat az embereket, akiket szeretek. Kérlek bocsássatok meg ezért. Nem tart már sokáig, csak keresem még a megoldást. 

Egyszer...

Hol van az a rész életünkben, amikor minden értelmet nyer? Amikor van egy tökéletes magyarázat minden tettünkre, szavunkra, gondolatunkra. Vagy mindent a szőnyeg alá söpörhetünk, egy olyan közhellyel, hogy emberek vagyunk, és az emberek néha hibáznak? Ez  enyhítené a felelősségre vonás terhét? Ez van, ilyen vagyok. És ez így van jól? Ennyi az egész? Semmivel sem vagyunk többek az állatoknál. Undorító férgek vagyunk! Olyan kártékonyak vagyunk, hogy tönkre tesszük egymás életét, saját élőhelyünket, és még saját magunkat is. Undorító férgek vagyunk, egymás fejére szarunk. Mindenki elégedettem merül el a saját szarjában és várja a dicséretet. Bravó ember, nagyot alkottál! Istent játszol a szardombon? Úgy sem tart már sokáig. Mindennek van egy kezdete és egy vége. Minden életnek, minden jónak, minden rossznak, minden garanciának, minden szavatosságnak. Egyszer mindennek vége.