Mostanság

"Megesik, hogy a csiga is elesik..." Tisztában vagyok vele, hogy a félelmeim ellenem fordulhatnak. Ezért csak "óvatosan" féltem. :) Úgy érzem ezek, a dolgok rendeződtek.
Mostanában csudi-jó dolgok történnek velem. De akkor most gyors *lekopogás*! Az időjárás furcsán nagyon szép! :) (L) Ősz (L)

Félelem az ismeretlentől

Azok akik nem félnek semmitől, azokra szuperhősökként tekintünk. A filmek nagy kaszanovai. Megmenti a világot, és a végén még a nő is az övék lesz. És a való életben? A babák hősök. Lehet csak egy fél órája vannak ebben a világban, idegen számukra minden. Mégis mernek hangosan üvöltözni: kapjátok be, én akkor is itt vagyok!!! -kiabálják. :D Mintha csak bizalom játékot játszanánk. Behunyt szemmel dőlünk hátra anélkül, hogy tudnánk, hogy bárki is áll mögöttünk, aki majd elkap. Néha hátra kell hagyni a logikát, az ésszerűséget...és csak dőlni. Lesz, ahogy lennie kell. Senki sem mondta, hogy az élet könnyű. De ez is csak nézőpont kérdése. Talán én vagyok a hibás. Túl sokat szeretnék kevés idő alatt. Mégis úgy érzem túl sokat vártam már...nem egy évet. És néha nehezemre esik az ő nézőpontjából szemlélni a dolgokat. Fordított helyzetben pedig...én már elmenekültem volna. Nem bírtam volna elviselni ezt a nyomást. És talán néha az ő fejében is megfordulnak ilyen gondolatok. Türelmesnek kell lenned Smeth! Nem kérhetsz vizsgabizonyítványt egy olyan embertől aki még a nyelvet sem beszéli. Mintha egy eszkimót küldenél Franciaországba. Ördögi körök vesznek körül. Nehéz úsznom kiszáradt mederben, vagy nehéz úsznom, mikor úszni sem tudok. Néha nekem is eszembe jutnak gondolatok. Sokan tudhatjátok rólam, hogy mindig is menekültem a kapcsolatok elől, az ezzel járó kihívások elől. Néha eszembe jut milyen szép is volt a gondtalan magány, még ha sokat is sopánkodtam és marcangoltam magam miatta. Könnyebb lenne az biztos. Ismerem magam, hogy milyen vagyok ezekben a körökben... Én is félek. Csak én inkább saját lépéseimtől. Miért félünk annyira attól, hogy elrontunk valamit? Az ismeretlen következmények. Az ismeretlen.

Vörs

Rettegés

Megszokott dallamok a homályban,

Mély kétségbeesés a pohárban.

Elringat a képzelet,

Talán a holnap más lesz.

Dühös akarás,

Halk elnyomás.

Apró diktatúra,

Édes cukorka.

Logikus lépés,

Romboló játék.

Kélyes vágy,

Undorító halál.

Ez vagy Te.

És ez vagyok én.

Együtt az életünk mit sem ér,

Többet ér.

zselenszky - középen

Egy átlagos napon kis elmélkedés

Az első kérdést amit mindenkinek (engem is beleértve) fel kéne tennie magának: Mit akarok az élettől? Bármi lehetek, bármit megtehetek, bármit megkaphatok. Bizony, ez ilyen egyszerű! Csak odáig kell eljutni, hogy akkor mit is akarok? Én tanító szeretnék lenni. Megszeretném tanítani az embereket helyesen gondolkodni. Teljesen mindegy, hogy ezt milyen formátumba teszem, gondolok itt zenére, írásra stb. Nem az a lényeg, hogy az információ miként jut el az adó-tól a befogadóig, hanem az, hogy eljusson. A hogyan és mikor lényegtelen. Csak a végeredmény számít. Talán nem ebben az életben, de egyszer mindenképp. Azért vagyok itt mert kérdéseim vannak. Amikre lényegébe véve tudom is választ. Másképp nem lenne a kérdés sem. Csak nem értem még. De megakarom érteni! Minden, minden az enyém lehet, csupán tennem kell érte. Egyszerűnek hangzik. Most, jön az, hogy hogyan? Az mindegy, csak tedd! Merd élni az életed! Elvégre nem azért vagy itt, hogy másoknak élj. Csak Te vagy. Mitől félsz az lesz a jövőd. Azon gondolkodj amit el akarsz érni. Egy burokba rakd szépen ezt a gondolatot, ami megvédi minden negatív gondolattól. Megérdemled. Ne hagyd, hogy mások befolyásoljanak. Az vagy amit magadról gondolsz. Az lesz, amire gondolsz. A gondolataiddal teremtesz. Jót rosszat, félelmet. Állandó kétségek közt élsz. Vajon jó anya vagyok e? Ki tudom fizetni a jövő havi számlát? Miért is vagyok itt? Rágörcsölünk ezekre a dolgokra, ahelyett, hogy az adott problémánkat megoldanánk. A gondolatainkkal teremtünk. A nem tudom gyakori válasz az élet összes színterén. Ilyen nincs. Nem akarom tudni, vagy nem akarom érteni. Rossz gondolkozással mérgezzük saját és mások elméjét. Sötét masszát képzünk agyunkra. Megbetegítjük saját magunkat mert félünk. Gyávák vagyunk mind, nincs bátorságunk szembenézni önmagunkkal. Gyógyszereket szedünk, áltatjuk magunkat... Minden betegség a fejben dől el. Több tudós is megállapította, hogy pszichológián múlik az egész. A ráktól kezdve a legkisebb megfázásig. A sors, az élet súlya. Nem. Az életed te éled, azt vonzol mondhatni azt teremtesz magadnak amit csak akarsz. Kivéve természetesen a genetikai dolgokat. Hiába koncentrálok erősen nem lesz barna a szemem. Mindent megkaptunk. Már csak az a kérdés, mit kezdünk vele?