Félelem az ismeretlentől

Azok akik nem félnek semmitől, azokra szuperhősökként tekintünk. A filmek nagy kaszanovai. Megmenti a világot, és a végén még a nő is az övék lesz. És a való életben? A babák hősök. Lehet csak egy fél órája vannak ebben a világban, idegen számukra minden. Mégis mernek hangosan üvöltözni: kapjátok be, én akkor is itt vagyok!!! -kiabálják. :D Mintha csak bizalom játékot játszanánk. Behunyt szemmel dőlünk hátra anélkül, hogy tudnánk, hogy bárki is áll mögöttünk, aki majd elkap. Néha hátra kell hagyni a logikát, az ésszerűséget...és csak dőlni. Lesz, ahogy lennie kell. Senki sem mondta, hogy az élet könnyű. De ez is csak nézőpont kérdése. Talán én vagyok a hibás. Túl sokat szeretnék kevés idő alatt. Mégis úgy érzem túl sokat vártam már...nem egy évet. És néha nehezemre esik az ő nézőpontjából szemlélni a dolgokat. Fordított helyzetben pedig...én már elmenekültem volna. Nem bírtam volna elviselni ezt a nyomást. És talán néha az ő fejében is megfordulnak ilyen gondolatok. Türelmesnek kell lenned Smeth! Nem kérhetsz vizsgabizonyítványt egy olyan embertől aki még a nyelvet sem beszéli. Mintha egy eszkimót küldenél Franciaországba. Ördögi körök vesznek körül. Nehéz úsznom kiszáradt mederben, vagy nehéz úsznom, mikor úszni sem tudok. Néha nekem is eszembe jutnak gondolatok. Sokan tudhatjátok rólam, hogy mindig is menekültem a kapcsolatok elől, az ezzel járó kihívások elől. Néha eszembe jut milyen szép is volt a gondtalan magány, még ha sokat is sopánkodtam és marcangoltam magam miatta. Könnyebb lenne az biztos. Ismerem magam, hogy milyen vagyok ezekben a körökben... Én is félek. Csak én inkább saját lépéseimtől. Miért félünk annyira attól, hogy elrontunk valamit? Az ismeretlen következmények. Az ismeretlen.