Két hét beletelt mire Imi újra kimerészkedett házikójából. Arca még mindig csak a sebektől ragyogott.
Imi hangulatát nem dobta fel kedvenc strassz pólója. De legalább befedte kék-zöld-lila testét. A szivárvány három színe. Szája épp, hogy csak megmozdult. Mosolyfélének látszott. De Imi, úgy mint eddig, az abc után balra, a sárga házak felé ment haza. A két idegen megint ott volt. Most kiabáltak is neki. Köcsög, rohadt buzeráns szavak dallamokként hangoztak a rideg kis sikátorban. Imi nem állt meg. Csak ment tovább nyugodtan. Gondolta, csak simán elcsusszan a két újra látott idegen között. De ahogy múltkor, most se engedték át. Megint jól összeverték. Imi ismét bebábozódott és pillangóhoz híven viselkedett. Nem ütött vissza, meg se szólalt.
Ítélet helyett türelem a megismeréshez, megértem és megértelek. De hogyan tévedhettél ide?
Népszerű bejegyzések
-
A szerelem mindent kibír. Sok őrült dologra kényszerít. Feledésre bánat idején, megbocsájtásra hibákban kiteljesedett meggondolatlanság...
-
Az idő csak telik . Ha kiegyenesedik az út , tisztán látszik a cél , egészen felgyorsul . A következő pillatnatban már fék és...
Pillanatkép

Rendszeres olvasók
Videóim
Nekem a Balaton a mindenem!
2009. augusztus 2., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)