Élet most és ezután

Mióta betöltöttem a tizennyolcat, minden megváltozott. Olyan intenzitással kezdtem megváltozni, hogy most, hogy megálltam egy pillanatra és magamba tekintettem, ismét egy idegennel találtam szembe magam. Máshogy gondolkozok. Sokkal valóságosabb minden. Új álmaim vannak, és jó érzéssel tölt el, hogyha küzdök egészen hamar be is fognak teljesülni. Nem csak a távoli jövő levegőjében logó szavak..., hanem kézzel fogható valóság. Szerintem azért fáj már hetek óta kibírhatatlanul a hátam, mert hatalmas nyomás nehezedik rám. Sok a felelősség. Most jönnek el azok a pillanatok, amikor egy rossz döntés tönkreteheti az eddig felépített életemet. Nem unatkozom az biztos. Két hónap és itt az érettségi!
Az első alkalommal nem ment túl jól. Írásbeli előtt a nagy Ő- nek hitt párom hagyott el, szóbeli előtt pedig közölte a matek tanár, hogy megbuktat. Második alkalommal sem volt sokkal egyszerűbb, de valahogy csak csak sikerült az angol érettségi. Na jó, nem kérkedésből, de a szóbelim 5-ös lett és kaptam dicséreti oklevelet kiemelkedő szóbelimért. Ez volt talán az első olyan, hogy igazán értékelték a munkám. Sosem felejtem el, köszönöm szépen! :)
Szóval telnek kis napjaim. A Boldogság is beköltözött a szomszédomba, gyakran összefutunk. Váltunk néhány szót, de mindig siet valahová. Viszont megígérte, hogy legközelebb tovább marad.
Érettségi, továbbtanulás, költözés, munka. A nagy betűs élet már vár...micsoda közhely. Jó lenne még gyereknek maradni, hibázni, következmények nélkül rossznak lenni. Mert néha jó rossznak lenni, nagyon rossznak.
Azzá szeretnék válni, akivé kislányként elképzeltem magam. Ez viszont sok áldozattal jár. Nincs a múltamban olyan szilánk mely újra sebet tudna ejteni rajtam. Még csak most jönnek az igazi kalandok! Tisztában vagyok vele! Nem mondanám, hogy várom, de ritkán fordultam vissza egy akadály előtt.