Vers

Szép Világ

Meggyalázott egy élet.

Kidobott kutyaként,

Az utcán keresni életet, reményt.

Nárciszon gyöngyöződő harmatcsepp

A boldogság.

Idegen számomra e virág,

És ez a világ.

Szomorú a napkelte,

S a napnyugta.

Nem nevet,

Nem biztat.

Homlokon csókol

A fény.

Éhező kisgyerek

Egy falat kenyeret kér.

Pénz, hírnév, hatalom…

Mind a szegényeké.

Szeretet, béke, otthon,

Az, mind gazdagoké.

Nem érti,

Nem sejti,

Hogy jő a halál…

Elragadja tőle

Szép asszonyát.

Lelenc gyerekek

Kopognak az ablakon…

Imájuk csak egy,

Vigyél haza,

Egy szép napon.

Koldus hegedül,

Zenéje apróért könyörög.

Szánd meg gyenge lelkét,

Ne kísértsd a sorsot.

Nem remél,

Nem kell irgalom.

Csak szabadságra vágyom,

Végtelen, hosszú rácsok.

Halott csecsemőjét ringatja

Az anya, kinek nem jutott anyai szív…

Hófehér ködben, semmit nem látni,

Csak az út melletti fejfákat.

Fekete koporsómra

Vérrel írd fel nevemet.

Halk suttogások…

Vajon ki lehetett ez?