Áldozatok lennénk? Az élet áldozatai?
Az életemet Én élem. Tehát önmagam áldozata vagyok e testbe zárva. Szeretnék tudatlan és buta lenni, és talán a ha nem értenék semmit, és nem is érdekelne jelentésük, eltudnám viselni saját gondolataimat. Ó édes tudatlanság miért nem kísérted elmém? És miért kisérted, mikor elűzni volna kedvem?!
" Még ha birtokában is lennék saját elmémnek, akkor nem érteném azt, ami számomra érthetetlen."
Szinte már megőrjít, hogy ismerem a problémát, de nem tudom megoldani.
Most elmegyek egy sétálok egy nagyot, kicsit kiszellőztetem a fejem... majd megírom mire jutottam, azt is ha nem. :)
Szép estét neked!
Ítélet helyett türelem a megismeréshez, megértem és megértelek. De hogyan tévedhettél ide?
Népszerű bejegyzések
-
Vért hörögve fel kacagok... Könnyek marják végig arcomat, Az én szívem nem játék. Te ásod egyre síromat, Elveszett, az aprócska remény. Vért...
-
Talán az a pillanat, amikor egy erőszakos mozdulattal kihúztam a kezemet kezei közül. Talán az volt az a pillanat, amikor valami felégett be...
Pillanatkép
Rendszeres olvasók
Videóim
Nekem a Balaton a mindenem!
2010. október 25., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)