Néha még én magam is kételkedem, hogy létezik e..., de hát mit érne az egész, ha nem kéne megküzdenünk minden egyes mosolyért? Valószínűleg semmit. Gondoljuk csak el, milyen unalmas lenne a világ szenvedés nélkül..., igaz ritkán vagyunk boldogok, de amikor azok vagyunk, annál jobban tudjuk értékelni az a kis időt is.
Egyébként meg senki, és semmi nem akadályoz meg benne. Ha az szeretnél lenni, akkor legyél az. Ilyen egyszerű. Azt csinálsz amit csak akarsz, ez a te életed. Felesleges időt pazarolni a szomorkodásra..., ahogy keresztapám mondta: "szard le a világ véleményét, mert is szarik a tiedre." Tehát csináld azt amihez kedved van, ha énekelni akarsz a buszon énekelj, ha ez neked ciki, akkor tényleg az...
Csak rajtad múlik. Te döntesz. Én mindenesetre most lenyírom a füvet, azután valószínűleg kézenállok majd, mert úgy van kedvem. Miért ne?
