Túlélő

Tegnap végre kijöttem a kórházból. Igen, a kórházból! :D Csak 3 napig voltam bent. A vicc az, hogy még az orvosok sem tudják mi a bajom. Még nem jöttek meg a labor eredmények. Majd hétfőn....
Igazából tök jól éreztem magam a kis lakosztályomban amit egy cukorbeteg kislánnyal osztottam meg. Tv, hűtő, na meg a saját fürdőszoba. A kaja finom. (Külön főztek nekem, mert vega vagyok.) A nővérkék fiatalok és kedvesek. Az orvosok nyugodtak és szexisek. Csak reggelig tartó babaüvöltés zavarhatta meg a többi gyerkőc nyugalmát. Lehet gonoszság ezt mondani, de én örültem, hogy hallottam. Egyre jobban érzem, hogy közeledik a kis hercegnő a családba. :)
Az, hogy bent voltam a kórházban sok mindenre fényt derített. Hogy kik a barátaim, és kik azok akik nem. Voltak, akik kérésem ellenére látogattak meg. Ez nagyon kedves gesztus volt tőlük, habár eléggé zavart, hogy olyan állapotban kellett látniuk.
Láttam azt, hogy mit képes kiállni egy 8 éves kislány. És talán ha ő mosolyog, akkor már a világnak már nincs joga panaszkodni. A saját szememmel láttam a hitet az anyuka szemében, az akaratot a kislány lelkében, az erőt, és a kitartást mi a cukorbetegség elviseléséhez kell.
Kedves Olvasóim! Itt a bizonyíték a H.A.E.K. - ra. :)

BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KRISTÓF!

Drága Kristóf!

Ez úton szeretnék neked nagyon boldog születésnapot kívánni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kívánom, hogy legyél nagyon boldog, és bármi is történjék, csak légy önmagad, mert mi így szeretünk!!!!!!!!!!!!


Amanda Smeth

Bátorságom eredménye

Az este jól sikerült. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elmentem. Sok érdekes embert ismertem meg, és jó volt tanulni tőlük. Nem arról szólt az egész, hogy szülinap, mindenki hót részeg és heló. Hanem kis csoportokra bomlottunk, és beszélgettünk. És kedvünk szerint "váltogattunk" a csoportok és a témák között.
Egész jól vettem azt az akadályt is, hogy látnom kellett Őt a barátnőjével. Kívánom, hogy továbbra is legyenek nagyon boldogok! Mert nagyon szép párt alkotnak, és csak mert. :D

Jól éreztük magunkat....

Egy újabb próba

Nehéz szembenézni a múlttal. Főleg ha az durva, és sebeket tép fel. De talán az élet azért állít ilyen próbák elé, hogy egyszer és mindenkorra lezárjam. A találkozás elkerülhetetlen a régi nagy szerelem apró tüskéjével. Egyre csak azt mondogatom magamba, hogy légy bátor Smeth! Légy bátor! De a megfutamodás gondolata olyan csábító, mint az éhezőnek egy darab kenyér.
Szeretném azt hinni, ha elmegyek és lezárom a múltamnak ezt a részét, akkor végre megtalálom azt az embert akivel boldog kapcsolatban élhetnék. Mert ilyen még sajnos nem volt..., eddig csak valótlan kis fénysugarak, de én azt akarom, hogy egész valómat átjárja a vakító fény.
Kíváncsi vagyok mi fog történni, de ugyanakkor félek is...

Rettegek...