A depressziósokhoz szólók most. Azokhoz, akiket nem érdekel már semmi, és eldobnák az életüket egy csöpp bűntudat nélkül.
Az élet ajándék. Az egészség már csak ráadás. Te elutasítod ezt az ajándékot. „És akkor mi van?” –Ugye?
Nos vannak emberek, akikről csak akkor veszünk tudomást, ha látjuk őket. Vannak AIDS-ek, rákosok. Vannak olyanok, akik nem tudnak járni, vannak vakok. És vannak olyanok is, akik évek óta várnak az életmentő donorra.
Ők azok az emberek akik, mindennap megküzdenek az életben maradásért. Csak normális életre vágynak. Csak focizni szeretnének a többi gyerekkel, csak meg szeretnék nézni a napnyugtát.
Te pedig eldobnád az életed, csak úgy…., mert lelki bánatod van. Hozzájuk képest, ez nevetséges. Gondolkodj már!
Saját elméletem szerint: A szomorkodás az csak időpocsékolás, mert az élet rövid.
Ha nem akarsz depressziós lenni, nem leszel az. Keress valami művészetet (önkifejezést), amivel kiadhatod a benned lévő felesleges érzéseket. Légy erős, mert az akadályok önmagukban csaták, de az élet maga a háború.
