Ugyanazt a játékot játszom évek óta. Folyton jön valami akadály, amikor bizonyítanom kellene. A dolgomat kellene végeznem. De az érzelmi világom mindig elvonja a figyelmem. És ezek mellett az érzések mellett a kötelezettségek is nevetséges időpocsékolásnak tűnnek. Mennyivel fontosabb, hogy vidáman éljem meg ezt a napot, mint egy házi dolgozat. Lehet holnap meghalok, és akkor kit érdekel kész van e? Mennyi mindenről maradok le amíg alszok, dolgozok, az iskola padjait koptatom, olyan tudásért, amiről öt vagy tíz év múlva fogalmam sem lesz. Nem tudom mikor leszek hajlandó lemondani az érzések mámoráról, azért, hogy olyasmit tegyek, aminek nem látom értelmét. Túl komolyan venném az életet, vagy inkább túl lazán?
Ha jól tanulok és elvégzem az iskolát, esetleg lesz jó állásom, amit szeretek is. Meló, háztartás, talán férj meg gyerekek, meló, számlák, meló, szex, viták... Mennyire nem akarom ezt. El sem hiszem.
