Saját véleményem szerint, ha nem vagy olyan, mint mindenki más, akkor nem létezel társadalmi szempontból. Az egyéniségeket kinézik, jelzőkkel illetik mindaddig amíg az bele nem roppan, vagy amíg nem talál magának támaszt, aki támogatja. És onnantól ők ketten újabb csoportot alkotnak, és ők is ki fognak nézni embereket maguk közül. De minek beilleszkedni? Minek szeretné bárki is, hogy határok közé legyen szorítva, hogy meglegyen szabva miről beszélhet stb.? Mert ha nem illeszkedsz be, te leszel a fekete bárány. Egy mindenki ellen, és nem egy mindenkiért. Egyszerűen magába szippant, ha csak nem vagy betegesen magánykedvelő.
Mindennap ítélkezünk mások felett. Elsősorban külsőségek alapján ítélünk, haj, arc, ruházat, ápoltság. Sokszor a szemünk megtéveszt. És akit vagánynak hittünk az gyáva szembenézni még önmagával is. A megoldás talán az lenne, hogy elfogadjuk önmagunkat olyannak amilyen, törekszünk a jóra, és minden körülmények között segítsük a másikat. Ez mindenkinek egyéni csatája az egojával.
