Fizimiskás emberek

Vannak, akik, azt hiszik, nem tehetnek meg bizonyos dolgokat. Vannak, akik pedig bármilyen rossz helyzetet előnnyé tudnak kovácsolni. Hátrányos helyzetű emberek úgy egészítik ki kevéske segélyüket, hogy kilencven százalékos kártyájukkal velünk utaznak bárhova. Ezreket spórolhatunk a jegyeken, mint kísérő, ha cserébe némi pénzzel támogatjuk utazó ismeretlen ismerőseinket. Így lesz a hátrányból előny. Még ebben a világban is. 
Szeretnék még szót emelni, azokért a hajléktalanokért, akik az utcákat róva gyűjtik össze eltékozolt fiatalságunk nyomait, pet és alumínium dobozokat. Bizonyos hipermarketekbe gépek veszik át a pet palackot 1Ft-ért az alumínium dobozt 2Ft-ért. Nem az a borzasztó, hogy felszedik, inkább tiszteletre méltó, hogy nem kéregetnek. Inkább az, hogy eldobjuk. Könnyelműségünkből valaki kenyeret vesz. 
A sétálóterek rémei, a szórólapozók. Tudom, hogy környezet szennyezés. Mégis, mindig elveszem azt a kis papírkát, hogy titanicot hajtogassak belőle, vagy jegyzeteket írjak rá. Sosem tudhatom, mikor kerülök olyan helyzetbe, hogy szórólapokat kell osztogatnom jó esetben 540Ft órabérért. Miért fáradtság kinyújtani a kezünket és elvenni egy papír lapot, ha az másnak sokat jelent? Ugyanígy vagyok a facebook-os szavazásokkal, két kattintás, de az a két kattintás valakinek megváltoztathatja életét. 
Rossz nélkül jó sincs. Viszont a rosszból bármikor lehet jó, ahogy a jóból is rossz. A többi már csak rajtunk áll. Hogy eléggé akarom e. S mi nekem most rossz, gyötrelmek gyötrelme, azért más egy életen át imádkozik.

Meg tudok felelni minden elvárásnak?

Ahhoz, hogy értékelni tudjam magam és másokat, el kell hinnem, hogy nem vagyok a társadalom szemete. Hogy önállóan gondolkozó, érző lény vagyok, nem pedig egy beidomított rabszolga. Toleráns és alázatos maradok, ha elhiszem, hogy más vagyok? De hiszen mindenki más, csak vannak, akik nem akarnak azok lenni. Ezért büntessem magam? Maradjak önző és tudatlan? Egy gép? 

Valóságos börtön

Amanda elhitt mindent, amit mondtak vagy mutattak neki. Saját véleményét is valóságként könyvelte el. Folytonos stresszben és félelemben élt. A körülmények miatt nem volt elégedett? Vagy mert, azt hitte, nincs lehetősége változtatni? 
Valótlan dolgokat értékelt, mint a pénz. Még önmagánál is fontosabb volt. Mert hamis szabadságérzetet adott, és ez úgy hatott állati ösztöneire akár a drog. 
Nem tisztelte az Éltet. Nem értékelte magát annyira, hogy ne kőolaj alapú sminkkel rejtse el valós arcát, és ne mérgezze saját levegőjét kéjes füstfelhővel. A média kinevelte belőle az empátiát. Megakart felelni mindenféle szabálynak, amit a norma és a társadalom követelt. Legyen diplomád, jogsid, munkád. 
Az emberi kapcsolatok leamortizálódtak a kihasználás és egymáson élősködés szintjére. Csak egy jól megfontolt üzlettel a szívében fogad barátjának bárki. Az önzetlen szeretet fogalma az utolsókat rúgja. Ám mielőtt kilehelhette volna lelkét, Amanda elgondolkodott. Eddig nem érdekelte semmi. Az sem, hogy nap, mint nap szenvednek és halnak meg gondolkodó, érző élőlények, az állatok. Mert egy falat kegyetlenség, egy kis rántott halál, vagy egy halom tetem összedarálva finom. Ezeknek a hatásoknak élt leginkább. Nem kereste az értelmét a miérteknek. Pedig az ilyen fajta "táplálék" nem jó sem a testnek, sem a léleknek. Mert nincs benne jóság, sem szeretet, csupán kín és szenvedés. 
Arra a következtetésre jutott, hogy Ő csupán egy rabszolga. Hogy vágyait és gondolatait belé nevelték.És olyan dolgokat állítottak be helyesnek, amit értelmes ember ösztönösen helytelenítene. Az iskola leszoktatta a gondolkozásról, elfogadásra és beletörődésre kényszerítette. Nem voltak magyarázatok, csak, amit egy magasabb hatalom állított. És a jó diáknak örömmel kellett fogadnia ezt a tudást. Ezt a képességet a hallgatásra és beletörődésre. Életébe tényként véste bele, hogy nincs esélye változtatni, csak úgy ha elfogadja helyzetét. Sosem buzdították vágyai, céljai elérésére, belső hangja követésére. Az oktatásnak nem a tudás az elemi lényege, hanem az engedelmesség. Légy jó mind halálig. Legyél jó diák, hogy később, jó munkaerő lehess. Legyen pénzed és képzelt szabadságod. Fizess adót és közben folyamatosan mérgezd a tested és a lelked, halál alapú élelmiszerrel, drogokkal, és vegyszerekkel. Így a gyógyszeripar is kiszívhatja belőled az utolsó oxigént is, amiért fizettél. Vagy a stressz öl meg, vagy a mérgek, esetleg egy "véletlen" vírus. Nem számít, mi az ok. Nem számítanak a miértek. Csakis az idő. 
Túl sokan vagyunk.