Ahhoz, hogy értékelni tudjam magam és másokat, el kell hinnem, hogy nem vagyok a társadalom szemete. Hogy önállóan gondolkozó, érző lény vagyok, nem pedig egy beidomított rabszolga. Toleráns és alázatos maradok, ha elhiszem, hogy más vagyok? De hiszen mindenki más, csak vannak, akik nem akarnak azok lenni. Ezért büntessem magam? Maradjak önző és tudatlan? Egy gép?
Ítélet helyett türelem a megismeréshez, megértem és megértelek. De hogyan tévedhettél ide?
Népszerű bejegyzések
-
Vért hörögve fel kacagok... Könnyek marják végig arcomat, Az én szívem nem játék. Te ásod egyre síromat, Elveszett, az aprócska remény. Vért...
-
Talán az a pillanat, amikor egy erőszakos mozdulattal kihúztam a kezemet kezei közül. Talán az volt az a pillanat, amikor valami felégett be...
Pillanatkép
Rendszeres olvasók
Videóim
Nekem a Balaton a mindenem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése