A kérdés a következő: Ha a számodra tökéletes nő és férfi állna előtted, melyiket választanád?
Kis gondolkozás után így feleltem: A nőt választanám, mert az én tökéletes nőmben megvan az is, ami a tökéletes férfimba. Viszont ez fordítva lehetetlen.
- Elfogadom a válaszod, ha jól megtudod érvelni.
Nos az érvelés lemaradt, ezért írom le most nektek. És, ha végül mégis meghazudtolom magam, hát vége az önáltatásnak, és bekövetkezik a változás.
Nehéz igazából megmagyarázni, mert a tökéletes érvhez, szükséges, hogy leírjam a számomra tökéletes nőt és férfit. Viszont ezen nem igazán gondolkoztam még, bármily meglepő. Mindig annak a híve voltam, hogyha megfog benne valami és vonzódok hozzá, megpróbálom. Legfeljebb átcseszik újra a fejem. Vannak a világban szörnyűbb dolgok is.
Tökéletes:
Akik számomra tökéletesek, a maguk világukban egyáltalán ne legyenek azok. Lehetnek kissé ügyetlenek, mint én, hogy lassan 18 éves vagyok, és még mindig nem tudok kenyeret vágni magamnak. Ha lenne valamilyen lelki, családi, egészségügyi problémájuk... igazi lovagnak érezhetném magam, és bármit megtennék, hogy jobb legyen a helyzet. Így jó érzéssel tudnék zárni minden napot, hogy tettem valami jót, és hasznosnak érezném magam. Rajongva szeret valamit, sportot, művészetet, akármit, amiért megszállottan rajong. Ezen keresztül érvényesülhetne a kedvességem kimutatása, és könnyű eszköz lenne ez a csábításhoz. De a lényeg leginkább, hogy úgy csodálhatom Őt, nem mint Istent, vagy bálványt..., csak, mint az élet aprócska csodáját, kincsét.
Jó lenne talán együtt alkotni valamit, lehet ez egy festmény, vagy egy szervezet, csoport megalakítása.
Fontos még persze a beteges humor és mindenféle bolondozás.
Legyen türelmes, higgadt, hátha mellette Én is megtanulnék azzá válni. Az elméje független a mai világtól, nem ámítja magát a média hazug világával, nem hisz el akármit..., tiszteli az életet, amit kapott, de bátran nekivág kalandoknak, mert nem fél kiélvezni annak örömeit...
Tehát a számomra tökéletes ember, az, aki, olyan, amilyenné Én válni szeretnék. Ez úgymond egy keret, vagy foglalat..., és mégis a számomra tökéletes Nőben vagy Férfiban, ezek csak ritkán mutatkoznak meg, vagy egyáltalán nem. De elég ezek közül egy dolog, hogy felkeltse az érdeklődésemet.
Igen talán itt az ellentmondás, hogy leírtam most egy tökéletest, de mégsem akarom, hogy a számomra tökéletes Nő vagy Férfi teljesen ilyen legyen. Mivel pont, attól tökéletesek számomra, hogy nem tökéletesek. :D
Mégis, hogy választhatom akkor a Nőt?
Egyrészt szeretem a kihívásokat. Azt hiszem, mindenki érti mire gondolok. :D Egy nő sosem ringatna álomvilágba. Ellentétben egy férfival, az egész csupán álomnak tűnne, hogy mindezek után, megtaláltam számomra a tökéletes férfit. Ez olyan abszurd..., nem mert nem hiszek benne... Mert egyszer már elhittem, és végén tényleg kipukkant a buborék. Meglepődnék, ha az élet ennyire kedvezne nekem, és ezúttal nem szivatna meg. Lehet a disney tehet tényleg róla..., a herceg image , hogy eljön és megvéd mindentől...
Ez az én tökéletes Nőmben is meglenne bizonyos formában, hisz az igazit meglelni, mindig álomszerű és ijesztő. Viszont, ha mégis elhagyna a tökéletes Nő, és szeretett valaha is..., olyan végletesen kegyetlen lenne, nem tartana sose bizonytalanságban és olyan indokkal hajítana el, hogy eszembe se jutna többet rágondolni. Végletesen törne össze úgy, hogy közben megkímél több hónapnyi, esetleg évnyi szenvedéstől. Erre még a tökéletes férfim sem lenne képes. Ahhoz túl jószívű lenne. De egy nő... :) Azt mondják a nők sokkal kegyetlenebb gyilkosok, mint a férfiak.
Nos, tudnék még élni efféle érvekkel, de Áron úgy is bele tud kötni már ebbe az egybe is, így kár pazarolni a papír lapot. :D
