Egy kislány sír a játszótéren

S most, hogy itt hagytad az illatod, mondd, mihez kezdjek? Lógva hagytad bennem az adrenalint. S boldogságom remény pillangóját kemotoxal fújtad le. Eddig és ne tovább azzal, hogy szeretetet osztogatok gyomorrúgásokért cserébe! Oly nehéz nem gyűlölnöm magam... Megállítani a gondolatok orkánját, amelyek azt mondják: Biztos kövér és undorító vagyok. A másik lányhoz képest senki vagyok.

Felnőtt nő vagyok. El tudom fogadni, hogy a barát zónában ragadtam. Ugyan olyan szeretettel gondolok rá, mint azelőtt. Azt nem tudom elfogadni, hogy nem értékelem magam. Hogy szeretet adok, aztán meg bocsánatot kérek érte. Megalázkodok. Féreg vagyok, aki azt hiszi önostorozását látva dobnak neki majd egy kis figyelem morzsát! Én sosem leszek önző kőszívű! Ellent mondana a létezésem alap tézisével. Azért vagyok itt, hogy boldogságot vigyek a megkeseredettek szívébe, és reményt adjak, örök érvényű ragyogását a mindenségnek. 

Örök álmodozó

A bennem élő remény halhatatlan. Még, ha saját magamat is korbácsoltam halálra olyan önfeláldozásokkal és megalázkodással, mik csak keveseknek adatik meg. Jelenleg a számomra legnehezebb kérdés: Mit akarsz? 

Azt akarom, hogy fontos legyek annak, aki nekem is fontos. Azt akarom, hogy tiszta szívből szeressenek, vagy sehogy sem. Belefáradtam, hogy mindig Én vagyok az erős. Gyenge akarok lenni. Nő akarok lenni, amennyire az lehetséges. Nem akarlak megmenteni és nem akarok már senki életének a megváltója lenni. Nem akarok bohóc lenni, csak, hogy nevetni lássalak. Nem akarok jobb lenni Nálad. Megadom magam. Nem kellenek az ámításaid! 

Azt akarom, hogy elfogadd, hogy nem eszem húst! 

Azt akarom, hogy néha engem válassz a munka vagy a család helyett!

Azt akarom, hogy ne bánts a súlyom miatt!

Azt akarom, hogy a fontos pillanatokban legyél mellettem! 

Úgy érzem becsaptak, megaláztak. Sokadjára érzem, hogy minden mindegy vagyok. Eldobható. Értéktelen. Lecserélhető. Felesleges. Utolsó. Nem számítok. Csak ez fáj. 

Nem tudom kezelni. Nem tudok mást érezni. 

Mégis remélem, egyszer fontos leszek magamnak.