Most arról kéne írnom, hogy érzek perpillanat?
Csak egy lányt látok. A töltésen üldögél a porban-sárban, és csak vár. Az eget kémleli, miközben gondolatai messze szállnak, ki tudja merre...
Hány perc vagy óra múlik el..., a kövér tűzgömb lassan lemászik az égről, le egészen a földbe. Utolsó sugaraival a lányra ragyog. És nemes békességgel eltűnik. Szinte kézzel fogható a nyugalom, a béke, a tisztaság.
A lányt a csillagok kísérik hazafelé.
Nincs harag, nincs düh, sem hazugság, csak kézzel fogható béke, őszinte gondolatok, úgy hiszem ez a szabadság érzése. Csak az lehet, hisz mindig is ismertem.
