Elveszett
Rám boldogság már nem talál.
Engem kitagadott az őszinte mosoly.
Szemem nem sír,
De a lelkem zokog.
Elveszett vagyok,
Elszakadtam nyájamtól, s nem lelem az utam.
Belekeseredtem,
Tehetetlen fiatalságomba.
Lelencnek érzem magam,
Pedig van nekem édes szüleim.
Nem igazi család az,
Ahol úgy élnek, mint a lakótársak.
Csak tollam van és papírom,
Ez minden kincsem.
Csak fájó emléket hagyott rám,
Az idő, ideje.
Eljátszok még egy dallamot tollammal,
Még utoljára hallom a muzsikát…
S beletörődök a lehetetlenbe,
A hangzatok hamisak.
Ítélet helyett türelem a megismeréshez, megértem és megértelek. De hogyan tévedhettél ide?
Népszerű bejegyzések
-
Mindennap ítélkezünk. A nap minden pillanatában van véleményünk a másikról. Egy fontos dologról feledkezünk meg, arról a picike, ámde sem...
-
Elveszett Rám boldogság már nem talál. Engem kitagadott az őszinte mosoly. Szemem nem sír, De a lelkem zokog. Elveszett vagyok, Elszakadtam ...
Pillanatkép
Rendszeres olvasók
Videóim
Nekem a Balaton a mindenem!
2009. június 9., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)