.I..

Ennél szánalmasabbat, ha megerőltetném magam akkor sem tudnék írni. Gondolok itt az előző bejegyzésre. De mivel azt is időmbe került megírnom, kurvára nem fogom kitörölni.
Nem tudom mikor vált belőlem ekkora rinya-pina aki állandóan csak sajnáltatja magát! De ha megtalálom tuti, hogy szart is kiverem belőle!!!

Na húzok mert most nem érek rá!

Cupppóóóka

Páratlan Pár

Egyszerű kifogás lenne, ha azt állítanám a korom miatt nincs kapcsolatom. Igaz-igaz sokan elítélnek a kor miatt. Nem vesznek komolyan. De nem minden ember, vannak akik elfogadnak így ahogy vagyok, és nekem még mindig nincs barátnőm.
Igazából lehetne. De minek bolondítsak magamba egy halom nőt, és törjem össze az összes szívét?
A régi nagy szerelmeimre gondolok, úgy ragaszkodom hozzájuk és az emlékeikhez mint egy kislány a babájához. Ha sikerülne végleg elfelejtenem őket, vajon jönne az utánpótlás? Általában optimista vagyok, de nem hiszem. Ha felfedném magam, vagyis láthatóvá válnék, mindenki tudná mi vagyok, és talán látható lennék azok számára is akik keresnek valakit, valakit, aki olyan mint én...
A legtöbb barátomnak van kapcsolata (ezért olyan elfoglaltak), boldogok. Sokat vitáznak de boldogok, vagy csak én látom őket annak.
Régen azt mondogattam, hogy az ember társas lény és szüksége van egy társra, valakire aki szereti, akiben megbízhat. Nem vagyok ebben olyan biztos már. Nem tudom, hogy hogyan kell viselkedni egy kapcsolatban, hogy mi helyes és mi nem. Csak annyi tudok, hogy én mit várnék el. Nem tudom, hogy lenne e valaki akinek lenne türelme hozzám, aki egyetlen mosolyával megtudna állítani, hogy ne meneküljek tovább.

....

Minden íztelen, mintha csak egy marék homokot ennék. Lehet bármilyen hangos a zene, nem hallom. A testem talán igen, de én nem. Messze járok. Már nem is vagyok benne biztos, hogy itt vagyok, hogy ez vagyok. Ki irányít? Magamra mosolygok. Lehetetlen! Tükör nélkül semmiképp! Ez a lány aki mellettem áll, közel van de mégis nagyon messze. Ez vagyok én. Távoli ismerőse önmagamnak. Csak egy árnyék, mi néha eltűnik, de sosem szűnik meg igazán.
Kavargó örvény, fojtogató magány, csöndben besurranó halál.
Egy suhanó kéz, vöröslő kéznyom az arcomon, sikoltó szellemek, ébresztő ébresztő.
Nem remél a rab, nem keresi a kiutat. Nem szárnyal, csak száll a madárka...

Melegházasság: komoly téma komolytalanul...

Az én rádióm a RádióPink!

Az igazság az, hogy az előbb egy szörnyű bejegyzést akartam írni. Iszonyatosan rossz kedvem van. De mit tesz a Rádió Pink, csak nem csodát? A zene mindent meggyógyít! Köszönöm Skacok! Ajánlom mindenkinek, hogy hallgassa a RádióPinket!!!
Még akkor is, ah nincs rossz kedve. :P Katt a képre (oldalt).

Rossz hangulatomban...

Az utóbbi napokban elég kalandos volt az életem. De erről majd később mesélek. Most inkább arról firkálnék ide, ami legjobban foglalkoztat (még mindig).
Hogy is van ez? Leszbi? Nem leszbi? Homofób heterok? Barátok vagy ellenségek?
Egyáltalán jogomban áll megsértődni egy olyan barátra, aki semmit nem tud az LMBT világról, de mégis betegnek nevez. Mert, hogy ez "nem normális".
Akkor mi a normális dolog? Drogozni? Minden hétvégén jó bekurni a helyi dizsiben? Vagy egymást fikázni az interneten?
Normális dolog az, hogy a heterok dugnak a játszótereken, a parkokban akár nappal is?? De a melegek nehogy megfogják egymás kezét az utcán mert milyen dolog az már? Hát mit képzelnek magukról.... Egyszerűen nevetséges ez az egész ami ebben az országban megy.
Nincs már miért aggódni, 2012 meg ilyenek. Mert az emberiség igyis-úgyis kihalófélben van. Most már csak szörnyetegek vannak. Aggresszív gyűlölködök akik mások bántásában lelik örömöket. Paraziták. És mindenütt. Nincs már szent lélek...
És ha már az ember saját barátait sem fogadja el olyannak amilyen...
Akkor most eltűnik a barátság, aztán a hit, a szeretet és mindenki legyilkolja a másikat, mint a vágóhidakon az ártatlan állatokat.