Minden íztelen, mintha csak egy marék homokot ennék. Lehet bármilyen hangos a zene, nem hallom. A testem talán igen, de én nem. Messze járok. Már nem is vagyok benne biztos, hogy itt vagyok, hogy ez vagyok. Ki irányít? Magamra mosolygok. Lehetetlen! Tükör nélkül semmiképp! Ez a lány aki mellettem áll, közel van de mégis nagyon messze. Ez vagyok én. Távoli ismerőse önmagamnak. Csak egy árnyék, mi néha eltűnik, de sosem szűnik meg igazán.
Kavargó örvény, fojtogató magány, csöndben besurranó halál.
Egy suhanó kéz, vöröslő kéznyom az arcomon, sikoltó szellemek, ébresztő ébresztő.
Nem remél a rab, nem keresi a kiutat. Nem szárnyal, csak száll a madárka...
Ítélet helyett türelem a megismeréshez, megértem és megértelek. De hogyan tévedhettél ide?
Népszerű bejegyzések
-
Vannak időszakaim, amikor rémálmok gyötörnek, keveset tudok aludni. Ez kihat mindennapjaimra, gondolkozásomra, emberi kapcsolataimra. Yout...
-
Valószínűleg már tisztában vagytok vele mennyire fontos nekem a tolerancia. Ez a kis irka-firka oldal is ezt akarná kifejezni. Merjük felvál...
Pillanatkép
Rendszeres olvasók
Videóim
Nekem a Balaton a mindenem!
2010. július 25., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése